2020. október 1. csütörtök
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Bárkiből lehet próféta

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Szerbia hivatalosan az uniós tagság elkötelezettje, miközben a lakosság nagy része inkább az orosz anyácskához csatlakozna, egy másik része pedig Törökországhoz. Kíváncsi vagyok, hogy áll majd össze ebből az a kórus, amely majd az Örömódát fogja énekelni azon a nagy ünnepen? J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

RAJONGÁS. Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy merre tart Szerbia és ki tekinthető igazi szövetségesének? Az átlagpolgár, ahogy mondani szokták, csak áll és bámul az újabbnál újabb fordulatok láttán.

Belgrád legújabb felfedezettje Recep Tayyip Erdogan. Egy hagyományos szövetségest, egy nagy nemzetközi tekintélynek örvendő államférfit nem fogadtak volna akkora pompával és csinnadrattával, mint a Nyugaton rengeteget bírált és antidemokratikus önkényuralkodónak tekintett török elnököt. A történelmi múlt, az ötszáz éves török hódoltság nem volt akadálya annak, hogy kivételesen tiszteletteljes fogadtatást rendezzenek számára Belgrádban (Aleksandar Vučić elnök mellett az egész kormány felsorakozott érkezésekor), mint ahogy az sem, hogy Ankara az első között ismerte el Koszovó függetlenségét, Erdogan pedig három évvel ezelőtti látogatása alkalmából Prizrenben azt találta mondani, hogy „Koszovó Törökország, Törökország pedig Koszovó”, amire a szerb kormány akkor tiltakozójegyzékkel reagált. Most mindez feledve, mintha mi sem történt volna, az egész szerb vezetőséget szemmel láthatólag önfeledt boldogság töltötte el, hogy vendégül láthatta a teljhatalmú török vezetőt.

Az embernek az a benyomása, hogy itt bárkiből lehet próféta, csak nyissa meg a bugyellárisát.

A kormánypárti média lelkendező kommentátorai máris új korszak beköszöntét jelentették be, amikor is a török üzletemberek tucatnyi új gyárat és üzemet fognak nyitni Szerbiában, munkahelyek ezreit teremtve meg, utak és repülőterek épülnek török pénzekből, az elsők között a Belgrádot Szarajevóval összekötő autópálya. Sőt, a most tervezett Török áramlat nevű gázvezetékből is juttatnak az orosz gázból Szerbiának, ha Putyin is jóváhagyja.

Egyszóval kezdődik a soha nem látott felvirágzás, csak tartsa meg nekünk egészségben Erdogant Allah, az a magasságos!

Hogy honnan ez a váratlan és önzetlen szerelem Szulejmán padisah utódainál a nyugat-balkáni gyaurok iránt? A választ az unióval kerekedett viszályban és Erdogannak abban a törekvésében találhatjuk meg, hogy kiterjessze politikai befolyását ebben a térségben, kihasználva a gazdasági lemaradást és azt a körülményt, hogy az itt élő muzulmán vallásúak legalább olyan rajongással viseltetnek iránta, mint a szerbek Putyin testvér iránt. Ennek a rajongásnak lehettünk tanúi a török elnök Szandzsákban tett látogatásakor is. Olyan eufóriával ünnepelték, mintha a felszabadítójuk jött volna el.

Szerbia hivatalosan az uniós tagság elkötelezettje, miközben a lakosság nagy része inkább az orosz anyácskához csatlakozna, egy másik része pedig Törökországhoz. Kíváncsi vagyok, hogy áll majd össze ebből az a kórus, amely majd az Örömódát fogja énekelni azon a nagy ünnepen?

OSZMÁN AGA. Ám lehet, hogy Ivica Dačić külügyminiszter meg sem éri ezt a nagy napot. A Brnabić-kormány száz napja alkalmából rendezett performanszon hallottuk tőle ezt a pesszimista kijelentést: reméli, hogy megéri az eseményt. Nem, nem azért kérdéses ez számára, mintha komoly kór emésztené szervezetét, s napjai meg lennének számlálva, erről szó sincs! Az Erdogan-látogatás során is meggyőződhettünk, hogy milyen kitűnő egészségnek örvend. Különben nem ragadta volna magához a mikrofont a török elnök tiszteletére rendezett fényes díszvacsorán, és nem énekelte volna el neki az Oszmán agáról szóló népi kesergőt, méghozzá a magas vendég anyanyelvén, törökül! A Boszporusz partjáról érkezett társaság legnagyobb örömére. Fellépése annyira sikeres volt, hogy a belgrádi főmufti még baksist, azaz borravalót is adott neki. Természetesen jelképesen és tréfából, de így is jócskán megalázta a hivatalban levő külügyi tárcavezetőt. Elképzelni is képtelenség, hogy bárhol külföldön hasonló szituáció előfordulhatott volna.

Dačićtól különben már megszokhattuk, hogy előszeretettel példálózik azzal, hogy Szerbia uniós csatlakozása igencsak távoli perspektíva, mintha maga sem hinne komolyan ennek bekövetkeztében. Vagy mintha nem is annyira lenne oda a belépésért, ami talán közelebb áll az igazsághoz.

A száznapi kormányzás kapcsán tartott felszólalásában a maga és az elnök sikerei közé sorolta az ország nemzetközi tekintélyének gyarapodását, amit e szavakkal igyekezett illusztrálni: „Mindenhol szívesen látnak bennünket, senkinek sem hazudunk…”. Amiből csakis arra következtethetünk, hogy korábban azért, enyhén szólva, nem voltak mindig őszinték tárgyalópartnereikkel szemben. Közvetve kitért azokra a bírálatokra is, amelyek az Erdogannak való dallikázása miatt érték, mondván: a kritikák ellenére a jövőben is folytatja a dalolgatást a külföldi vendégeknek, mert meggyőződése, hogy ezzel eredményesebbé tehetők a diplomáciai tárgyalások. Nem kis büszkeséggel sorolta fel, hogy eddig énekelt már Putyinnak, Szergej Lavrovnak, Catherine Ashtonnak, Edi Ramának… Még Donald Trumpnak is énekelni fog, ha az amerikai elnök felkeresné Szerbiát. (...)

 

2017. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Magyar! De milyen?

„Hogyan is vélekedett Márai? Szerinte ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, ahhoz meg kell szabadulni a >

Tovább

Jedna zemlja, jedan narod, jedan vođa

KONCEPT NELIBERALNE DEMOKRATIJE PREMIJERA VIKTORA ORBANA JE DA SU SVE DRŽAVNE INSTITUCIJE, KAKVE POZNAJE LIBERALNA DEMOKRATIJA, >

Tovább

„A vajdasági magyarság lapja”?

A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >

Tovább

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább