2021. október 25. hétfő
Ma Blanka, Bianka, Mór névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Attól tartok, hogy a XXI. század az általános, a mindent behálózó, már-már öncélú félelem százada lesz, s ennek a legnagyobb áldozatai a zsidók és a nemzeti kisebbségiek lesznek. Végel László:

2017. szeptember 29., péntek

Délután Anikóval Ivan Horovic ügyvéd kövesi Duna parti házában vendégeskedtünk. Taxival a Telep városrészen át autózunk, a városrész immár felismerhetetlen, a néhai kertváros urbanisztikai terv nélkül felemelt új épületekkel. Teljes urbanisztikiai káosz. Valamikor főleg magyarok lakták, ahogy hallom, most már elenyésző a számuk. Elérjük a Kövest, sok új villát látok. A vendégek között találom Duško Ljuštinát, a zágrábi Kerempuh Színház igazgatóját. Szkepitkusan és kellő humorérzékkel kommentálja az eseményeket: szerencsés ötvözet. Én csak most, igen későn kezdem elsajátítani. Nagyra becsüli Frljićet és Urbán Andrást, mindketten rendeznek nála, Urbán után Frljićé a staféta, aki Pirandellót rendez. Ljubiša Ristićet zseniális rendezőnek tartja. (…)

A budapesti Szombat folyóirat felkért, hogy válaszoljak egy ankétre, a zsidók és a nem zsidók együttéléséről – napjainkban. Nekifutok az írásnak, a kérdést tényleg komolyan kellene átgondolni, de erre jelenleg nincs erőm. Valójában nagyobb nekifutást igényel, és nem lehet a szerkesztőség által meghatározott terjedelem keretében megfogalmazni. Úgy érzem, részleteiben nem tisztáztam magammal sem a kérdést, amelynek mégis hosszú története van. Első magyarországi látogatásaim során, a hatvanas évek végén, tehát a harmincadik életévemhez közelítve, találkoztam először magyarországi írókkal, értelmiségiekkel, de fogalmam sem volt, hogy közülük ki a zsidó származású és ki nem az. Sejtelmem sem volt, hogy valahol, valakik ezt számon tartják. Sokáig megőriztem ártatlanságomat, kívülállásomat, tudatlanságomat, s később, a hetvenes években legfeljebb félmondatos célzásokkal találkoztam a zsidókérdéssel, ezek a hangok a nyolcvanas években felerősödtek, a kilencvenes években pedig egyre inkább beszivárogtak a vajdasági magyar közéletbe is. Úgy érzem, hogy többé nem vagyok a partvonalon kívül, hanem  a partvonalon egyensúlyozok, mint egy kötéltáncos. Borúlátó vagyok, hiszen ez nem csak magyar és nem csak zsidó kérdés, az egész Európában növekszik a másságtól való túlfeszített félelem – főleg Kelet-Közép-Európában és a Balkánon. Ez immár nem csak politika, váltogathatják egymást az egymással ellenkező értékelvű pártok, ám a tömegekben egyre jobban eluralkodik a félelem. Attól tartok, hogy a XXI. század az általános, a mindent behálózó, már-már öncélú félelem százada lesz, s ennek a legnagyobb áldozatai a zsidók és a nemzeti kisebbségiek lesznek.

 

2017. október 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább