2019. október 18. péntek
Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dóri bácsi gesztenyefája alól

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.

A 20. század nyolcvanas éveinek a legvégén többedmagammal elhatároztuk, hogy a pártállam végnapjait kihasználva, lapot alapítunk. Így született meg, hosszabb jogi huzavona után (akkor még volt Szocialista Szövetség, laptanács, meg anyám kínja) a Napló. A név nem tetszőleges, hiszen a Szabadkai Könyvtárban bóklászva találtam rá a Bácsmegyei Naplóra és egy örök barátság született közöttünk.

Fenyves Ferencék lapja a történelmi üdeség erejével hatott rám: szabadelvűsége, profizmusa, a mindenkori hatalommal való dacolása azonnal követendő példává lépett elő és a mi Naplónk is hasonló szellemben működött.

Képzeljük csak el, hogy egy szabadkai vidéki lapnak az 1. világháború előtt volt budapesti, majd utána belgrádi, sőt zágrábi, zombori, eszéki tudósítója. Hogy nap-nap után számolt be (nemcsak hírügynökségi anyagokból, hanem saját tudósítói által is) a világpolitika legújabb fejleményeiről. Hogy tárcarovata a magyar irodalom cseppet sem provinciális tárháza volt. Hogy bűnügyi krónikáját még ma is lenyűgözve tudom olvasni. Az sem volt véletlen, hogy minden színre lépő hatalom be is tiltotta a Bácsmegyei Naplót. Így volt Szabadkának nemcsak profi újságja, hanem bajnoka is a sajtószabadság nemes harcmezején.

És Fenyvesék Naplója sem volt gyökértelen, véletlenszerű jelenség. Szerzőjük között ott volt Milkó Izidor is, aki életének utolsó tíz évében, betegsége ellenére régi, értéktelen részvények hátlapjára írta gyöngybetűivel a cikkeit a Napló számára. Példás rendszerességgel. Több mint ezret.

Akkori lelkesebb kritikusai azt írták, hogy Milkó szabadította meg a magyar irodalmat a zsírosságtól, a vidékies lomposságtól. De még a kevésbé lelkesek is elismerik, hogy vitathatatlan érdemei vannak “a magyar liberális polgári publicisztika európaizálásában”.

A szabadelvű, konzervatív értelmiségiről, akit Fenyves nevezett Dóri bácsinak, Kosztolányi Dezső (aki 8 éves korában találkozott először Milkóval és utána nem egyszer járt annak több mint tízezres könyvtárában) ezt írta Milkó egyik szabadkai előadásának meghallgatása után: „Ezen a téli délutánon egy szegényes díszterem sötét csillárja alatt bennem is vágy gerjedt, hogy lássam a világot, megismerjek mindent, kiszabaduljak abból a börtönből, melybe születésem véletlene dobott. Akkor kezdtem érteni, mi az értelme annak, hogy ilyen emberek vannak egy vidéki városban.”

A vidéki város csöppet sem vidékies lakójának a kertjében álló, „dúslombú” gesztenyefa alatt az akkori századelő irodalmi nagyságai is sorra megjelentek:

„Egyszer Mikszáth is megjelent itten, még a szegedi korszakában, és virzsiniával a fogai közt, a kalapját szokása szerint egy-egy elmés ötleténél vagy sikerült emberszólásánál fölfelé lökve humorizált a gesztenyefám alatt, amely bizonyára ma sem felejtette el e nevezetes eseményt.” (Milkó Izidor)

Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.

(A nyomtatott változat a Bácsmegyei Napló folyóiratban jelent meg)

 

 

 

 

 

2017. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább