Ma Kornél, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Dóri bácsi gesztenyefája alól
Bódis Gábor
Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.
A 20. század nyolcvanas éveinek a legvégén többedmagammal elhatároztuk, hogy a pártállam végnapjait kihasználva, lapot alapítunk. Így született meg, hosszabb jogi huzavona után (akkor még volt Szocialista Szövetség, laptanács, meg anyám kínja) a Napló. A név nem tetszőleges, hiszen a Szabadkai Könyvtárban bóklászva találtam rá a Bácsmegyei Naplóra és egy örök barátság született közöttünk.
Fenyves Ferencék lapja a történelmi üdeség erejével hatott rám: szabadelvűsége, profizmusa, a mindenkori hatalommal való dacolása azonnal követendő példává lépett elő és a mi Naplónk is hasonló szellemben működött.
Képzeljük csak el, hogy egy szabadkai vidéki lapnak az 1. világháború előtt volt budapesti, majd utána belgrádi, sőt zágrábi, zombori, eszéki tudósítója. Hogy nap-nap után számolt be (nemcsak hírügynökségi anyagokból, hanem saját tudósítói által is) a világpolitika legújabb fejleményeiről. Hogy tárcarovata a magyar irodalom cseppet sem provinciális tárháza volt. Hogy bűnügyi krónikáját még ma is lenyűgözve tudom olvasni. Az sem volt véletlen, hogy minden színre lépő hatalom be is tiltotta a Bácsmegyei Naplót. Így volt Szabadkának nemcsak profi újságja, hanem bajnoka is a sajtószabadság nemes harcmezején.
És Fenyvesék Naplója sem volt gyökértelen, véletlenszerű jelenség. Szerzőjük között ott volt Milkó Izidor is, aki életének utolsó tíz évében, betegsége ellenére régi, értéktelen részvények hátlapjára írta gyöngybetűivel a cikkeit a Napló számára. Példás rendszerességgel. Több mint ezret.
Akkori lelkesebb kritikusai azt írták, hogy Milkó szabadította meg a magyar irodalmat a zsírosságtól, a vidékies lomposságtól. De még a kevésbé lelkesek is elismerik, hogy vitathatatlan érdemei vannak “a magyar liberális polgári publicisztika európaizálásában”.
A szabadelvű, konzervatív értelmiségiről, akit Fenyves nevezett Dóri bácsinak, Kosztolányi Dezső (aki 8 éves korában találkozott először Milkóval és utána nem egyszer járt annak több mint tízezres könyvtárában) ezt írta Milkó egyik szabadkai előadásának meghallgatása után: „Ezen a téli délutánon egy szegényes díszterem sötét csillárja alatt bennem is vágy gerjedt, hogy lássam a világot, megismerjek mindent, kiszabaduljak abból a börtönből, melybe születésem véletlene dobott. Akkor kezdtem érteni, mi az értelme annak, hogy ilyen emberek vannak egy vidéki városban.”
A vidéki város csöppet sem vidékies lakójának a kertjében álló, „dúslombú” gesztenyefa alatt az akkori századelő irodalmi nagyságai is sorra megjelentek:
„Egyszer Mikszáth is megjelent itten, még a szegedi korszakában, és virzsiniával a fogai közt, a kalapját szokása szerint egy-egy elmés ötleténél vagy sikerült emberszólásánál fölfelé lökve humorizált a gesztenyefám alatt, amely bizonyára ma sem felejtette el e nevezetes eseményt.” (Milkó Izidor)
Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.
(A nyomtatott változat a Bácsmegyei Napló folyóiratban jelent meg)
Következő cikk: Miért kamu az EU-ból való kilépés?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >