2020. november 25. Szerda
Ma Katalin, Liza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dóri bácsi gesztenyefája alól

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.

A 20. század nyolcvanas éveinek a legvégén többedmagammal elhatároztuk, hogy a pártállam végnapjait kihasználva, lapot alapítunk. Így született meg, hosszabb jogi huzavona után (akkor még volt Szocialista Szövetség, laptanács, meg anyám kínja) a Napló. A név nem tetszőleges, hiszen a Szabadkai Könyvtárban bóklászva találtam rá a Bácsmegyei Naplóra és egy örök barátság született közöttünk.

Fenyves Ferencék lapja a történelmi üdeség erejével hatott rám: szabadelvűsége, profizmusa, a mindenkori hatalommal való dacolása azonnal követendő példává lépett elő és a mi Naplónk is hasonló szellemben működött.

Képzeljük csak el, hogy egy szabadkai vidéki lapnak az 1. világháború előtt volt budapesti, majd utána belgrádi, sőt zágrábi, zombori, eszéki tudósítója. Hogy nap-nap után számolt be (nemcsak hírügynökségi anyagokból, hanem saját tudósítói által is) a világpolitika legújabb fejleményeiről. Hogy tárcarovata a magyar irodalom cseppet sem provinciális tárháza volt. Hogy bűnügyi krónikáját még ma is lenyűgözve tudom olvasni. Az sem volt véletlen, hogy minden színre lépő hatalom be is tiltotta a Bácsmegyei Naplót. Így volt Szabadkának nemcsak profi újságja, hanem bajnoka is a sajtószabadság nemes harcmezején.

És Fenyvesék Naplója sem volt gyökértelen, véletlenszerű jelenség. Szerzőjük között ott volt Milkó Izidor is, aki életének utolsó tíz évében, betegsége ellenére régi, értéktelen részvények hátlapjára írta gyöngybetűivel a cikkeit a Napló számára. Példás rendszerességgel. Több mint ezret.

Akkori lelkesebb kritikusai azt írták, hogy Milkó szabadította meg a magyar irodalmat a zsírosságtól, a vidékies lomposságtól. De még a kevésbé lelkesek is elismerik, hogy vitathatatlan érdemei vannak “a magyar liberális polgári publicisztika európaizálásában”.

A szabadelvű, konzervatív értelmiségiről, akit Fenyves nevezett Dóri bácsinak, Kosztolányi Dezső (aki 8 éves korában találkozott először Milkóval és utána nem egyszer járt annak több mint tízezres könyvtárában) ezt írta Milkó egyik szabadkai előadásának meghallgatása után: „Ezen a téli délutánon egy szegényes díszterem sötét csillárja alatt bennem is vágy gerjedt, hogy lássam a világot, megismerjek mindent, kiszabaduljak abból a börtönből, melybe születésem véletlene dobott. Akkor kezdtem érteni, mi az értelme annak, hogy ilyen emberek vannak egy vidéki városban.”

A vidéki város csöppet sem vidékies lakójának a kertjében álló, „dúslombú” gesztenyefa alatt az akkori századelő irodalmi nagyságai is sorra megjelentek:

„Egyszer Mikszáth is megjelent itten, még a szegedi korszakában, és virzsiniával a fogai közt, a kalapját szokása szerint egy-egy elmés ötleténél vagy sikerült emberszólásánál fölfelé lökve humorizált a gesztenyefám alatt, amely bizonyára ma sem felejtette el e nevezetes eseményt.” (Milkó Izidor)

Lelki szemeim előtt Mikszáth megkínál engem is egy virzsiniával, Milkó tüzet ad és én azzal a jól eső gondolattal szippantok bele a parázsló szivarba, hogy lám, a szabadelvűség még száz év múlva sem tűnt el a gesztenyefák alól.

(A nyomtatott változat a Bácsmegyei Napló folyóiratban jelent meg)

 

 

 

 

 

2017. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább

Czeslaw Milos: „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”

Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A >

Tovább

Az egyetemi tanárok és az iszlám

Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban >

Tovább

Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is >

Tovább

Manapság kocsonyás lett a szellemi élet

Csakhogy a komp immár nem pusztán Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Az értelmiség nagy része >

Tovább

Európa árvái

Idővel azonban hála néhány kritikusnak, rádöbbentem, hogy ez egy másik titokzatos kisebbségit is megszólaltat. Európa legrejtélyesebb >

Tovább

Marxizmusról és egyebekről

De az biztos, hogy a primitív anyagiasság, az a materializmus, amely „az anyagi előny” ideológiája, a >

Tovább

Hétfő

Párizsban hallottam (személyesen nem ellenőriztem a híresztelés valóság tartalmát), hogy hűvös, esős hétfő délelőttökön (teljes pangás) >

Tovább

„Egy fecske nem csinál tavaszt!”

A második EP parlamenti mandátumát töltő képviselőtől a VMSZ és a Fidesz politikájának képviselete fontosabb a >

Tovább