2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Átalakul-e a Családi Kör?

Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (I.)

Bozóki Antal
Bozóki Antal

A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett. Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):

Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb csapatnak szeretnénk átadni”.

A lap június 29-i számában már azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytja a Családi kör szerkesztését és kiadását”.

A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként, az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.

A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött és most egyetemi informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy „harminc” munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)

–  A  Családi Kör indulása nem ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és fizikai személyektől könyörögtük össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban.

A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti.  Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én) már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”. Ekkor úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni lehetett és kellett is. Akkor és most is hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad, vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (Ez persze már sajtótörténeti téma.)

A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes években, amikor a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, váltságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor minden héten újból meg kellett küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen. Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő, „legolvasottabb” délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.

A lap szerkezete – a nélkül, hogy most ennek a részletes elemzésbe fogjak – időközben szinte semmit nem változott. Olyan marad, ahogy az induláskor megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.

Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt átlépték vagy a küszöbén toporognak”. Bizonyára ez miatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.

A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett.

– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy 34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00 dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a tulajdonváltásról szóló egyik írásban.

Elsősorban a példányszámnak – a becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”.

Nem véletlen, tehát, a döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást is. 

 

 

2017. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább