Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Átalakul-e a Családi Kör?
Generációváltás, tulajdonváltás, vagy szemléletváltás is? (I.)
Bozóki Antal
A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett. Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):
Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb csapatnak szeretnénk átadni”.
A lap június 29-i számában már azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytja a Családi kör szerkesztését és kiadását”.
A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként, az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.
A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött és most egyetemi informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy „harminc” munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)
– A Családi Kör indulása nem ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és fizikai személyektől könyörögtük össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban.
A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti. Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én) már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”. Ekkor úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni lehetett és kellett is. Akkor és most is hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad, vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (Ez persze már sajtótörténeti téma.)
A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes években, amikor a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, váltságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor minden héten újból meg kellett küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen. Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő, „legolvasottabb” délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.
A lap szerkezete – a nélkül, hogy most ennek a részletes elemzésbe fogjak – időközben szinte semmit nem változott. Olyan marad, ahogy az induláskor megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.
Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt átlépték vagy a küszöbén toporognak”. Bizonyára ez miatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.
A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett.
– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy 34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00 dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a tulajdonváltásról szóló egyik írásban.
Elsősorban a példányszámnak – a becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”.
Nem véletlen, tehát, a döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >