Ma Lukács, Jusztusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Fantomok Szkopjéban
J. Garai Béla
Legújabb hírek szerint Vulin egyelőre nem adja fel, a nagyfőnök reagálást úgy magyarázza, hogy egy szerény emberről van szó… Ám ettől függetlenül ő kitart amellett, hogy a hadseregben igenis ki kell függeszteni a főparancsnok képét, mert ott „intézményes rendnek kell lenni”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Tavaly a belgrádi Savamala negyedben garázdálkodtak, az elmúlt hetekben pedig Szkopjéban ütötték fel a fejüket. Ott sem látta őket senki, itt sem tudni, hogy kik voltak, viszont mindkét helyen romokat hagytak maguk után. A két barátinak mondott ország vezetése csak üggyel-bajjal tudta szanálni a következményeket.
Hogy csakis fantomok lehettek a tettesek, a jó viszony megrontói, erre abból a közös közleményből következtethetünk, amit Ivica Dačić szerb külügyminiszter és macedón kollegája, Nikola Dimitrov nisi találkozójáról adtak ki. Ebből ugyanis kiderül, hogy a szkopjei kormánynak nincs semmi köze ahhoz a Belgrádban „offenzív tevékenységnek” minősített akcióhoz, ami a szerb nagykövetség diplomatái és a szerb vezetés ellen folyt, és ami arra késztette a belgrádi külügyminisztériumot, hogy szokatlan módon sürgősen hazarendelje a külképviselet összes tagját a macedón fővárosból. A diplomáciában meglehetősen erősnek számító gesztust – a következő fokozat már a hadüzenet szokott lenni! – úgy indokolták, mint választ Szkopje ellenséges magatartására. (...)
Mindent összevetve, felmerül a kérdés: nem volt Belgrád részéről túlságosan is elsietett a reagálás a szkopjei történésekre? Nem lehetett volna mindezt sokkal kevesebb hűhóval megoldani a szokásos diplomáciai csatornák igénybevételével és nem csapva ekkora csinnadrattát?
Igaz, akkor nem kérkedhetne a szerb vezetés utólag, hogy lám, ezt a problémát is sikerült megoldaniuk. A kínos diplomáciai gubancot, ami nélkülük nem is keletkezett volna.
Dačić a diplomaták hazarendelését hamarkodta el, Aleksandar Vulin védelmi miniszter pedig azt az intézkedést, hogy a minisztérium és a hadsereg hivatalos helyiségeiben ki kell függeszteni az államelnök portréját. Egyelőre titokban akarta tartani tervét (talán Vučić születésnapjára tartogatta a bejelentést, afféle szülinapi meglepetésnek szánva), de valahogy kiszivárgott a sajtóba. Amikor egy rendezvényen rákérdeztek az újságírók, hogy valóban kiadta az utasítást, s ennek alapján a minisztérium már a képek megrendelésén dolgozik, Vulin kitérő választ adott, de hozzáfűzte, hogy az államelnök a Szerb Köztársaság egységét testesíti meg, s ezért indokolt portréjának kifüggesztése.
Nem ez az első eset, hogy az egykori JUL-os káder ilyen behízelgő gesztusokkal igyekszik tanúságát adni Aleksandar Vučić iránti határtalan rajongásának. Ezúttal azonban valószínűleg túllőtt a célon, nem számolt azzal, hogy az imádott vezető maga is kínosnak találja a személyi kultusz effajta megnyilvánulását. A sajtóhírekre reagálva Vučić arra kérte a védelmi tárcavezetőt, hogy se a minisztériumában, se a hadseregben ne akasszák ki a képét. De azért nem bírta ki, hogy egy kis öndicsérettel ne toldja meg kérelmét, azzal kérkedve, hogy ő az egyedüli szerb elnök, aki az államelnökség irodáiban leszedette saját képeit, és azt is megtiltotta, hogy a nagykövetségeken kifüggesszék azokat. Szemben elődjeivel, Boris Tadićtyal és Vojislav Koštunicával, akik nem átallották így reklámozni magukat …
Arról viszont nem beszélt, hogy ha már ilyen szerény, miért tűri el, hogy a tévéhíradóban naponta hosszú perceken át adják nyilatkozatait. És miért folytatja az üzemavatásokat a kamerák kereszttüzében, amikor ez nem is az elnök alkotmányos feladata, hanem a kormányfőé. Vagy attól tart, hogy Ana Brnabić kezéből esetleg kifordul a lapát az alapkő betonozásnál?
Legújabb hírek szerint Vulin egyelőre nem adja fel, a nagyfőnök reagálást úgy magyarázza, hogy egy szerény emberről van szó… Ám ettől függetlenül ő kitart amellett, hogy a hadseregben igenis ki kell függeszteni a főparancsnok képét, mert ott „intézményes rendnek kell lenni”.
Még sokra viheti a buzgó tárcavezető. Ő az a tipikus poltron, aki a népnyelv szerint alulról küzdi fel magát.
Következő cikk: Legújabb: a szabadkai polgármester bevallotta, hogy ő fenyegetett!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >
Civilizációs válság
Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >
„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”
Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >
„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”
Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >
Végtelenül sajnálatos a szabadkai politikusok mosakodása
Remélem, hogy előzőleg legalább a sajtóból értesültek és gondosan áttanulmányozták Dragan kapitány több évtizedes „humanitárius” tevékenységét. >
Dvostruka zavisnost medija na mađarskom jeziku
Mediji na mađarskom jeziku se nalaze u dvostruko zavisnom položaju, s jedne strane, zavise od novčane >
Bekezdések az előválasztásról
Az első forduló 2. és 3. helyén végzett személyek próbáltak trükközni? Inkább aludjanak? Hát persze hogy >
Szembenézni a tényekkel!
Ha valamiben „konszenzus van”, akkor abban, hogy „a kulturális autonómiának becézett Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nem >
A vörös vonal
Nem kis erőfeszítésembe került, hogy ne lépjem át a „vörös vonalat” és ne váljak nacionalistává, mert >