Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Vazallusok a holdudvarban
Pressburger Csaba
A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”). Pressburger Csaba (Autonómia):
Vajon lekötelezettjévé válik-e a hatalomnak az a civil szervezet, amely elfogadja az általa nyújtott támogatást?
Heves, érdekes, bár sajnos igencsak alacsony színvonalú vita bontakozott ki a minap a Napló Vezérigazgatóság Facebook-profilján a kishegyesen megtartott II. Vajdasági Műfordítótábor kapcsán. A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”).
Bódis kolléga felvetése késztetett arra, hogy megpróbáljam végiggondolni, vajon tényleg vazallusává, csicskásává, holdudvartagjává válik-e a hatalomnak (jelen esetben a minden szinten hatalmon levő, a közpénzek leosztásában közvetlenül vagy közvetetten részt vevő Vajdasági Magyar Szövetségnek) az a civil szervezet (jelen esetben a műfordítótábort szervező Híd Kör Egyesület), amely elfogadja az általa nyújtott támogatást.
A válasz alapvetően attól függ, milyen módon juthatott a szervezet a pénzhez és mit kérnek tőle a pénzért cserébe.
Ha nyílt pályáztatással történik a pénz leosztása, és a pályázat formai követelményeinek a szervezet eleget tesz, továbbá ha e pályázati követelmények között nincs nyíltan kirekesztő, diszkriminatív tétel, akkor, úgy gondolom, arcvesztés nélkül részt lehet rajta venni. Közpénzekről van szó, mindannyiunk pénzéről, jogunk van egy részét visszaszerezni, ezzel a tettünkkel még nem válunk senki lekötelezettjévé.
A pályázatra beérkezett projektumokat valakik elbírálják és eredményt hirdetnek. Hogy kik ezek a „valakik” és milyen mechanizmussal kerültek döntési pozícióba, egyáltalán nem mindegy. Az nyilván egy minimális elvárás volna, hogy kötődjenek az adott területhez, amelyre a pályázatok vonatkoznak (kulturális pályázatok esetén a kultúrához, médiapályázatok esetén a médiához – hogy ennyire általánosan megengedő legyek). Ettől még persze lehetnek a hatalom által közvetlenül odahelyezett apparatcsikok, főleg, ha ezt a vonatkozó törvény sem szabályozza, ami elég gáz, de ettől még nem feltétlenül válik vállalhatatlanná a pályázás, mert van egy fontos szempont, amely felülírhatja ezt (erről később). Természetesen az a legszerencsésebb, ha működik a fékek és ellensúlyok rendszere a pályázatelbírálás folyamatában, de ez a kulturális támogatások esetén sajnos nem így van. Mindenképp híve vagyok persze annak, hogy ez a helyzet megváltozzon, és sikerüljön a kultúra területén is olyan mechanizmust kialakítani, amely például a köztájékoztatási törvény pályázatelbírálási rendszerébe már be lett építve (más kérdés, hogy ezeket az előírásokat hol és milyen mértékben tartják be), de akkor sem ítélhetjük el vagy vazallusozhatjuk le a kulturális szervezeteket pusztán azért, ha a jelenlegi, rosszul szabályozott rendszerben próbálnak pályázati pénzeket lehívni projektumaikkal. Tudjuk, e szervezetek túlnyomó része – főként a kisebbségiek – állami pályázati pénzek nélkül halálra volnának ítélve.
Egy-egy pályázat eredménye persze mindig vitatható – ki kapott pénzt és miért, miért annyit és nem többet vagy kevesebbet –, de ha egy szervezet pályázott és nyert, onnantól kezdve nincs oka további moralizálásra a pénz elfogadhatóságát illetően – két eset kivételével: ha másokhoz és a kérthez képest is megalázóan kis összeget hagytak jóvá számára, illetve ha nyilvánvaló tendenciózusság fedezhető fel abban, kit utasítottak el, illetve támogattak alig valamelyest.
Ezekben az esetekben, tiltakozása, illetve szolidaritása jeleként, az volna a leghelyesebb, ha visszautasítaná a neki jóváhagyott pénzt.
Mégis, a pénz odaítélésének módjánál sokkal fontosabb szempont, hogy mit kérnek a pénzért cserébe (természetesen az elszámolhatóságon túl). Itt már sokkal szigorúbbnak kell lennie a pályázónak önmagához.
Azt semmiképp sem engedheti meg magának, hogy bárki a hatalom részéről feltételeket támasszon a támogatás tárgyát képező projektjének tartalmi részét illetően (pl. ki nem vehet benne részt, milyen témák nem szerepelhetnek benne), vagy „öncenzúrát” gyakoroljon a biztosabb siker érdekében. Annyi tartás még a pályázati támogatásokból élő szervezetektől is elvárható, hogy ilyen alantas játszmákba ne bocsátkozzon bele.
A Híd Kör Egyesület a fellelhető adatok szerint két hazai pályázaton szerzett támogatást a fordítótábor megszervezésére: az egyiket a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság hirdette meg, a másikat a Magyar Nemzeti Tanács. A listákat végigböngészve nem fedeztem fel tendenciózusságot: a támogatottak között van megtűrt fesztivál, ellenzéki pártvezető igazgatta önkormányzati intézmény, a Magyar Mozgalom alapító tagjai által irányított civil egyesület és művelődési központ is – vagyis olyanok, akikre nehezen lehetne rásütni a VMSZ-vazallusi bélyeget, feltéve, ha nem vagyunk az összeesküvés-elméletek hívei.
A műfordítótábor programja mindvégig nyilvános volt, most is elérhető, én nem látom benne a jelenlegi nemzetieskedő fősodornak való megfelelni vágyást. Hogy miért nem volt ott X, Y és Z is? Nos, ilyeneket mindig lehet kérdezni. Annyit tudok – mivel a tábor munkájában egy rövid ideig én is részt vettem, és akkor hangzott el –, hogy történtek kísérletek X, Y és Z meghívására, de ők – különböző (valós vagy mondvacsinált?) okokra hivatkozva – nem vállalták, hogy előadóként vagy műhelyvezetőként jelen legyenek. És tulajdonképpen ez a legszomorúbb: a szekértábor-logika önmagát gerjeszti. Akár próbálsz kitörni belőle, akár nem, leholdudvaraznak úgyis.
Következő cikk: A Jó reggelt, Vajdaság megvédte a Híd Kört
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >
„Szerbiának két külügyminisztere...”
A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >
A jugoszláv rendszerváltás
Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!
A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >
Összefoglaló (2. rész)
Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >
Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért
Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >
Mindannyian célkeresztben vagyunk
Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >