Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Vazallusok a holdudvarban
Pressburger Csaba
A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”). Pressburger Csaba (Autonómia):
Vajon lekötelezettjévé válik-e a hatalomnak az a civil szervezet, amely elfogadja az általa nyújtott támogatást?
Heves, érdekes, bár sajnos igencsak alacsony színvonalú vita bontakozott ki a minap a Napló Vezérigazgatóság Facebook-profilján a kishegyesen megtartott II. Vajdasági Műfordítótábor kapcsán. A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”).
Bódis kolléga felvetése késztetett arra, hogy megpróbáljam végiggondolni, vajon tényleg vazallusává, csicskásává, holdudvartagjává válik-e a hatalomnak (jelen esetben a minden szinten hatalmon levő, a közpénzek leosztásában közvetlenül vagy közvetetten részt vevő Vajdasági Magyar Szövetségnek) az a civil szervezet (jelen esetben a műfordítótábort szervező Híd Kör Egyesület), amely elfogadja az általa nyújtott támogatást.
A válasz alapvetően attól függ, milyen módon juthatott a szervezet a pénzhez és mit kérnek tőle a pénzért cserébe.
Ha nyílt pályáztatással történik a pénz leosztása, és a pályázat formai követelményeinek a szervezet eleget tesz, továbbá ha e pályázati követelmények között nincs nyíltan kirekesztő, diszkriminatív tétel, akkor, úgy gondolom, arcvesztés nélkül részt lehet rajta venni. Közpénzekről van szó, mindannyiunk pénzéről, jogunk van egy részét visszaszerezni, ezzel a tettünkkel még nem válunk senki lekötelezettjévé.
A pályázatra beérkezett projektumokat valakik elbírálják és eredményt hirdetnek. Hogy kik ezek a „valakik” és milyen mechanizmussal kerültek döntési pozícióba, egyáltalán nem mindegy. Az nyilván egy minimális elvárás volna, hogy kötődjenek az adott területhez, amelyre a pályázatok vonatkoznak (kulturális pályázatok esetén a kultúrához, médiapályázatok esetén a médiához – hogy ennyire általánosan megengedő legyek). Ettől még persze lehetnek a hatalom által közvetlenül odahelyezett apparatcsikok, főleg, ha ezt a vonatkozó törvény sem szabályozza, ami elég gáz, de ettől még nem feltétlenül válik vállalhatatlanná a pályázás, mert van egy fontos szempont, amely felülírhatja ezt (erről később). Természetesen az a legszerencsésebb, ha működik a fékek és ellensúlyok rendszere a pályázatelbírálás folyamatában, de ez a kulturális támogatások esetén sajnos nem így van. Mindenképp híve vagyok persze annak, hogy ez a helyzet megváltozzon, és sikerüljön a kultúra területén is olyan mechanizmust kialakítani, amely például a köztájékoztatási törvény pályázatelbírálási rendszerébe már be lett építve (más kérdés, hogy ezeket az előírásokat hol és milyen mértékben tartják be), de akkor sem ítélhetjük el vagy vazallusozhatjuk le a kulturális szervezeteket pusztán azért, ha a jelenlegi, rosszul szabályozott rendszerben próbálnak pályázati pénzeket lehívni projektumaikkal. Tudjuk, e szervezetek túlnyomó része – főként a kisebbségiek – állami pályázati pénzek nélkül halálra volnának ítélve.
Egy-egy pályázat eredménye persze mindig vitatható – ki kapott pénzt és miért, miért annyit és nem többet vagy kevesebbet –, de ha egy szervezet pályázott és nyert, onnantól kezdve nincs oka további moralizálásra a pénz elfogadhatóságát illetően – két eset kivételével: ha másokhoz és a kérthez képest is megalázóan kis összeget hagytak jóvá számára, illetve ha nyilvánvaló tendenciózusság fedezhető fel abban, kit utasítottak el, illetve támogattak alig valamelyest.
Ezekben az esetekben, tiltakozása, illetve szolidaritása jeleként, az volna a leghelyesebb, ha visszautasítaná a neki jóváhagyott pénzt.
Mégis, a pénz odaítélésének módjánál sokkal fontosabb szempont, hogy mit kérnek a pénzért cserébe (természetesen az elszámolhatóságon túl). Itt már sokkal szigorúbbnak kell lennie a pályázónak önmagához.
Azt semmiképp sem engedheti meg magának, hogy bárki a hatalom részéről feltételeket támasszon a támogatás tárgyát képező projektjének tartalmi részét illetően (pl. ki nem vehet benne részt, milyen témák nem szerepelhetnek benne), vagy „öncenzúrát” gyakoroljon a biztosabb siker érdekében. Annyi tartás még a pályázati támogatásokból élő szervezetektől is elvárható, hogy ilyen alantas játszmákba ne bocsátkozzon bele.
A Híd Kör Egyesület a fellelhető adatok szerint két hazai pályázaton szerzett támogatást a fordítótábor megszervezésére: az egyiket a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság hirdette meg, a másikat a Magyar Nemzeti Tanács. A listákat végigböngészve nem fedeztem fel tendenciózusságot: a támogatottak között van megtűrt fesztivál, ellenzéki pártvezető igazgatta önkormányzati intézmény, a Magyar Mozgalom alapító tagjai által irányított civil egyesület és művelődési központ is – vagyis olyanok, akikre nehezen lehetne rásütni a VMSZ-vazallusi bélyeget, feltéve, ha nem vagyunk az összeesküvés-elméletek hívei.
A műfordítótábor programja mindvégig nyilvános volt, most is elérhető, én nem látom benne a jelenlegi nemzetieskedő fősodornak való megfelelni vágyást. Hogy miért nem volt ott X, Y és Z is? Nos, ilyeneket mindig lehet kérdezni. Annyit tudok – mivel a tábor munkájában egy rövid ideig én is részt vettem, és akkor hangzott el –, hogy történtek kísérletek X, Y és Z meghívására, de ők – különböző (valós vagy mondvacsinált?) okokra hivatkozva – nem vállalták, hogy előadóként vagy műhelyvezetőként jelen legyenek. És tulajdonképpen ez a legszomorúbb: a szekértábor-logika önmagát gerjeszti. Akár próbálsz kitörni belőle, akár nem, leholdudvaraznak úgyis.
Következő cikk: A Jó reggelt, Vajdaság megvédte a Híd Kört
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A jaltai határvonal meghúzása tehát mégsem volt véletlen. Annál is inkább, mert Putyin rokonszenvezik a kelet-európai >
Veszélyben a falu!
Egy lapnak csak akkor van/lesz értelme, ha önálló hangon szólal meg, még ha az nem is >
A kapitalista tanti esete a szocialista tárcavezetővel
Vulin nemcsak a szerb-orosz barátság egyik legszilárdabb letéteményese, hanem az is, hogy egyszersmind a nagyhatalmi érdekütközések >
A zentai tanárok kövessék, kedveljék és osszák meg a JRV cikkeit!
Mi lesz a következő lépés? Megszabják majd, hogy kitől lehet fát venni a következő fűtési idényben? >
SOKAN NEM IS TUDNAK RÓLA!
Véleményem szerint minden idők legjobb női kosárlabdázója az újvidéki VÉGER MÁRIA! Véger-Demsár Mária !!!!! Földi Sándor >
Naplójegyzetek –Fragmentumok
„Ezek jó politikát követnek, még ha nehéz helyzetbe is kerülnek ezért.” Így beszél a német szélsőjobb. >
Merkel vagy Merkel
Elég lefutottnak tűnik a vasárnapi németországi parlamenti választás. És nem csupán amiatt, mert Orbán Viktor egy >
Szar nőnek lenni, de muszáj
Egyáltalán nem csupa könnyűség és mosoly, de muszáj elfogadni ilyennek, ha nem akarjuk, hogy baj legyen. >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A kulturális infrastruktúra az anyaországi támogatásnak köszönve még működik, de egyre csonkább, a vajdasági magyar kultúra >
Az adóhivatallal záratják be a „szófogadatlan” médiumokat
A Vranjske Novinét annak ellenére szüntették meg, hogy a vállalat rendezte az állam iránti tartozásait, s >
Krisztusnál krisztusibb katolikusok
„Néhanapján kikívánkozik belőlem a kérdés, hogy ki a nagyobb merénylő: aki életet olt egy golyóval, vagy >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A határon túli írókról egy szót sem ejtettek. Mi valójában nem létezünk, a legfeljebb a NER >