2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Vazallusok a holdudvarban

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”). Pressburger Csaba (Autonómia):

Vajon lekötelezettjévé válik-e a hatalomnak az a civil szervezet, amely elfogadja az általa nyújtott támogatást?

Heves, érdekes, bár sajnos igencsak alacsony színvonalú vita bontakozott ki a minap a Napló Vezérigazgatóság Facebook-profilján a kishegyesen megtartott II. Vajdasági Műfordítótábor kapcsán. A reakciót a szervezőkből, illetve a résztvevőkből az váltotta ki, hogy Bódis Gábor, a szóban forgó Facebook-profil kezelője és a naplo.org működtetője lePásztor-holdudvarazta őket, noha a műfordítótáborról speciel dicsérőleg szólt („A II. Vajdasági Műfordítótábor példa arra, hogy a Pásztor-holdudvar is tud értelmes dolgot csinálni”).

Bódis kolléga felvetése késztetett arra, hogy megpróbáljam végiggondolni, vajon tényleg vazallusává, csicskásává, holdudvartagjává válik-e a hatalomnak (jelen esetben a minden szinten hatalmon levő, a közpénzek leosztásában közvetlenül vagy közvetetten részt vevő Vajdasági Magyar Szövetségnek) az a civil szervezet (jelen esetben a műfordítótábort szervező Híd Kör Egyesület), amely elfogadja az általa nyújtott támogatást.

A válasz alapvetően attól függ, milyen módon juthatott a szervezet a pénzhez és mit kérnek tőle a pénzért cserébe.

Ha nyílt pályáztatással történik a pénz leosztása, és a pályázat formai követelményeinek a szervezet eleget tesz, továbbá ha e pályázati követelmények között nincs nyíltan kirekesztő, diszkriminatív tétel, akkor, úgy gondolom, arcvesztés nélkül részt lehet rajta venni. Közpénzekről van szó, mindannyiunk pénzéről, jogunk van egy részét visszaszerezni, ezzel a tettünkkel még nem válunk senki lekötelezettjévé.

A pályázatra beérkezett projektumokat valakik elbírálják és eredményt hirdetnek. Hogy kik ezek a „valakik” és milyen mechanizmussal kerültek döntési pozícióba, egyáltalán nem mindegy. Az nyilván egy minimális elvárás volna, hogy kötődjenek az adott területhez, amelyre a pályázatok vonatkoznak (kulturális pályázatok esetén a kultúrához, médiapályázatok esetén a médiához – hogy ennyire általánosan megengedő legyek). Ettől még persze lehetnek a hatalom által közvetlenül odahelyezett apparatcsikok, főleg, ha ezt a vonatkozó törvény sem szabályozza, ami elég gáz, de ettől még nem feltétlenül válik vállalhatatlanná a pályázás, mert van egy fontos szempont, amely felülírhatja ezt (erről később). Természetesen az a legszerencsésebb, ha működik a fékek és ellensúlyok rendszere a pályázatelbírálás folyamatában, de ez a kulturális támogatások esetén sajnos nem így van. Mindenképp híve vagyok persze annak, hogy ez a helyzet megváltozzon, és sikerüljön a kultúra területén is olyan mechanizmust kialakítani, amely például a köztájékoztatási törvény pályázatelbírálási rendszerébe már be lett építve (más kérdés, hogy ezeket az előírásokat hol és milyen mértékben tartják be), de akkor sem ítélhetjük el vagy vazallusozhatjuk le a kulturális szervezeteket pusztán azért, ha a jelenlegi, rosszul szabályozott rendszerben próbálnak pályázati pénzeket lehívni projektumaikkal. Tudjuk, e szervezetek túlnyomó része – főként a kisebbségiek – állami pályázati pénzek nélkül halálra volnának ítélve.

Egy-egy pályázat eredménye persze mindig vitatható – ki kapott pénzt és miért, miért annyit és nem többet vagy kevesebbet –, de ha egy szervezet pályázott és nyert, onnantól kezdve nincs oka további moralizálásra a pénz elfogadhatóságát illetően – két eset kivételével: ha másokhoz és a kérthez képest is megalázóan kis összeget hagytak jóvá számára, illetve ha nyilvánvaló tendenciózusság fedezhető fel abban, kit utasítottak el, illetve támogattak alig valamelyest.

Ezekben az esetekben, tiltakozása, illetve szolidaritása jeleként, az volna a leghelyesebb, ha visszautasítaná a neki jóváhagyott pénzt.

Mégis, a pénz odaítélésének módjánál sokkal fontosabb szempont, hogy mit kérnek a pénzért cserébe (természetesen az elszámolhatóságon túl). Itt már sokkal szigorúbbnak kell lennie a pályázónak önmagához.

Azt semmiképp sem engedheti meg magának, hogy bárki a hatalom részéről feltételeket támasszon a támogatás tárgyát képező projektjének tartalmi részét illetően (pl. ki nem vehet benne részt, milyen témák nem szerepelhetnek benne), vagy „öncenzúrát” gyakoroljon a biztosabb siker érdekében. Annyi tartás még a pályázati támogatásokból élő szervezetektől is elvárható, hogy ilyen alantas játszmákba ne bocsátkozzon bele.

A Híd Kör Egyesület a fellelhető adatok szerint két hazai pályázaton szerzett támogatást a fordítótábor megszervezésére: az egyiket a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság hirdette meg, a másikat a Magyar Nemzeti Tanács. A listákat végigböngészve nem fedeztem fel tendenciózusságot: a támogatottak között van megtűrt fesztivál, ellenzéki pártvezető igazgatta önkormányzati intézmény, a Magyar Mozgalom alapító tagjai által irányított civil egyesület és művelődési központ is – vagyis olyanok, akikre nehezen lehetne rásütni a VMSZ-vazallusi bélyeget, feltéve, ha nem vagyunk az összeesküvés-elméletek hívei.

A műfordítótábor programja mindvégig nyilvános volt, most is elérhető, én nem látom benne a jelenlegi nemzetieskedő fősodornak való megfelelni vágyást. Hogy miért nem volt ott X, Y és Z is? Nos, ilyeneket mindig lehet kérdezni. Annyit tudok – mivel a tábor munkájában egy rövid ideig én is részt vettem, és akkor hangzott el –, hogy történtek kísérletek X, Y és Z meghívására, de ők – különböző (valós vagy mondvacsinált?) okokra hivatkozva – nem vállalták, hogy előadóként vagy műhelyvezetőként jelen legyenek. És tulajdonképpen ez a legszomorúbb: a szekértábor-logika önmagát gerjeszti. Akár próbálsz kitörni belőle, akár nem, leholdudvaraznak úgyis.

 

2017. augusztus 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább