2021. március 7. vasárnap
Ma Tamás, Perpétua, Felicitász névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A gumis vágya

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Az a szerencsés helyzet, ha a vágy teljesíthető, a beteljesülés pedig igazán örömet szerez. Például a gumis műhelyből szombaton kiruccanni a strandra. Vagy egy pokoli hét után egy hétre leutazni a tengerpartra. És utána kezdődhet minden elölről. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

A múlt hét egyik legforróbb napján, a déli órákban elmentem gumiabroncsot cseréltetni. A műhely fekvése kora tavasszal és késő ősszel kedvezőnek minősíthető, akkor az alkalmazottak bizonyára élvezik, hogy egész munkaidő alatt melengető napsütésben tudnak dolgozni, de ilyenkor, augusztusi kánikulában... Az alkalmazottak behúzódtak abba a keskeny sávba, ahova nem tűzött a Nap, ahol csak 38-39 foknyi volt a hőség, miközben a munkaterületen talán ötven felett.

Amikor megjelentem, az alkalmazottak a pokolba kívántak, egyikük sem mozdult. A tulajdonos a legfiatalabbat küldte a munkaterületre, hogy szedje le a gumiabroncsokat. Behúzódtam én is az árnyékolt sávba. Rövidesen rólam is patakzott a verejték, mint a mellettem ülő, idősebb, túlsúlyos alkalmazottnak. Aki valamit motyogott magában, amit nem értettem, míg rám nem kérdezett:

- Maga nem?

- Mit nem?

- Nem kortyolgatna szívesebben hideg sört egy medencében ülve? Vagy esetleg valamelyik Karibi szigeten a pálmafák alatt, miközben csodálná a kristálytiszta átlátszó zöldes-kék tengervizet?

Tekintete a távolba révedt ahol az aszfaltút felett délibáb vibrált. Igazat adtam neki, hogy az általa említett szituációk sokkal kellemesebbnek tűnnek.

Részben a gumis ábrándozása miatt is, szombaton reggel elmentem a strandra. Miután úszkáltam egy ideig, a medence lépcsőjére ültem úgy, hogy csak a fejem volt ki a vízből. Sörözni ugyan nem söröztem, aminek több oka volt (az egyik, hogy a fürdő házi szabálya ezt a műveletet tiltja), testem kellemesen lehűlt. Fél óra után már csak azért maradtam, mert eszembe jutott a gumis, hogy mennyivel jobb ez a hely, mint a műhely forrósága. Majd bevallottam magamnak, hogy meguntam ezt a semmittevést. Később úszkáltam még néhányszor – a fürdőzést nagyon élvezem, pláne a tengerben– majd hazamentem. Mert a Csillaghegyi strandon, már akkora tömeg jött össze, hogy megteltek az árnyékolt helyek a parton, mind nehezebben lehetett bejutni a medencébe (a medence szélén lustálkodóktól) és úszás közben is állandó karambol-veszély fenyegetett, nem is beszélve arról, hogy a fejem felett labdák repkedtek, amelyek közül egyik-másik olyan vészes közelségben húzott el mellettem, mint a kóbor aszteroidák a Föld mellett. Otthon, a lehűtött, besötétített lakás kedvezőbb alternatívát jelentett.

Még nem volt szerencsém eljutni egyik Karibi szigetre sem, vagy hasonló egzotikus helyre. Bízok benne, hogy ami késik, nem múlik, hiszen még csak 61 éves vagyok, van idő! Bizonyára csodálatosak azok a fövények, partok, amelyeket a fényképeken látunk. Lehet, azonban, hogy a partok mögött már nem ennyire idillikus. Az ivóvíz amőbás, sok a szúnyog és a kígyó, a helyi lakosság bádog házikókban lakik, nem vendégszerető, utálja a másmilyen (esetünkben fehér) bőrszínűeket, a helyi hatalom idegengyűlölő (mert van ilyen), a fogorvos egy másik szigeten rendel, ahova négy órát kell evezni, nincs szennyvízhálózat, nagy a bűz, száll a por, gyilkos a hőség és nincs miből borjúpörköltet főzni szombatonként.

De ne legyünk borúlátók. Feltételezzük, hogy az egész sziget olyan idillikus, mint a part. És feltételezzünk egy olyan helyzetet, hogy valaki felajánlja: az elkövetkező öt évedet ott élheted le, de egyedül, a család, a barátok, a szeretteid nélkül és minden nap teljes munkaidőt, nyolc órát a tenger partján kell tölteni, semmi mással nem szabad foglalkozni.

Nos? Mennyi időt lehetne kibírni? Meddig élvezné az ember a gumis műhely forróságára, a nagyváros szmogjára, a munkahelyi stresszekre gondolva?

Mikor unná meg ezeket az idillikusnak gondolt körülményeket? Mikor fogná el a honvágy? Mikor gondolná úgy, hogy bármit odaadna azért, hogy találkozzon szeretteivel, vagy barátaival egy bűzös kiskocsmában? Mikor kezdene elgondolkodni a politikáról, latolgatni az elkövetkező választások eredményét?  Gondolkodni azon, hogy jönnek-e még a migráncsok Európába, huncutkodik-e még a Soros, összefogott-e már a vajdasági magyarság, rentábilis-e a felcsúti kisvasút, visszatért-e Demeter Márta az MSZP-be, kihúzták-e már végre a számait az ötös lottón...

Soha?

Biztosan?

Az ember addig vágyódik valamiért, vagy valakiért, amíg hiányzik. Amikor beteljesül a vágy, gyorsan megszokja, természetesnek veszi. És elkezd vágyódni valami más után. Az a szerencsés helyzet, ha a vágy teljesíthető, a beteljesülés pedig igazán örömet szerez. Például a gumis műhelyből szombaton kiruccanni a strandra. Vagy egy pokoli hét után egy hétre leutazni a tengerpartra. És utána kezdődhet minden elölről.

 

2017. augusztus 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A legújabb kapitalista menstruáció ideje

A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >

Tovább

(Meg)marad, vagy nem?

Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >

Tovább

Gurul a dinár, gurul a forint

Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >

Tovább

Ki a jó magyar és ki nem az

Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >

Tovább

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább