Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Búcsú
(Fragmentumok)
Végel László
A jövőben leggyakrabban főleg a honlapomon (www.vegel.org) találkozom olvasóimmal, akiknek köszönettel tartozom, mint ahogy köszöntet jár a Családi Körnek is, mert minden kockázatokat vállalva közölte naplójegyzeteimet. És bízom benne, hogy a Családi Körben akadnak, akik továbbra is keresik az igazságot. Végel László:
2017. július 28., péntek: A posztszocialista yuppie
A minap Tamás Gáspár Miklós a magyarországi yuppie-nemzedéket hozta szóba. TGM cikkei általában vitát kavarnak fel, ezúttal azonban nem szállt vele senki perbe, ami azt is jelenti, hogy Magyarországra is elérkezett a yuppie-hullám. Szerintem, a Vajdaságba is, csak nem beszélünk róla. (…) A kérdés nagy ismerője, Bret Easton Ellis a látványos sikerekre törekő beszari yuppie-nemzedékről beszél, amely távol tartja magát a kritikus attitűdtől. Képviselői a felsőbb rétegekből kerülnek ki, azokból az amerikai családokból, amelyek a kapitalizmus virágzó korszakában megteremtették a jóléti társadalmat. Nálunk ilyesféle kapitalista nemzedék nem létezett, de volt szocialista kispolgár és középosztály. A posztszocialista yuppie ennek rugalmasan alkalmazkodó, gyakran meghunyászkodó, a család jövőjét megalapozó szocialista establishment soraiból kerül ki. A szülők párttagok voltak – de módjával. Meghúzódtak és gyarapodtak. A kilencvenes években a szülők szocialista konformizmusa egyik napról a másikra romokban hevert, értelmét vesztette. Következett a Nagy Váltás. Az egykori konformista papa kiábrándult saját államából, amelyhez eddig lojális volt, de az új rendszer ellen nem mert lázadni. Csak szűk körben duzzogott. Elvesztette múltját és identitását, s kínkeservesen keresett valami mást. Az apák és az anyák, skizofrén helyzetbe kerültek. Megtagadták saját múltjukat: a békés párttagból antikommunista lett, és kitűzte a nemzeti kokárdát, amelyet azonban nem tudott viselni. (…) A jövőkép elhomályosult. A szocialista rendszer stabilnak látszó világából kizökkenve az átvészelés stratégiáját kellett elsajátítani. Szülői szorongás közepette, romosodó jólétben szocializálódó posztszocialista yuppie feltalálta megát: gyorsan alkalmazkodott a többpártrendszerű vadkapitalizmushoz. Látta a köpenyegforgató szülőket, akiknek múltja lomtárba került. Az apák szégyene lett, hogy a szocializmus megnyirbálta a szabadságjogokat, a posztszocialista yuppiet nem érheti ez a vád, ő lemondott róla. Kiderítette, hogy a múlt is árú, elfogadta, hogy a politika a harmincas évek hulladékából új expressz-múltat tákoljon össze számára. Ez volt a kelet-közép-európai emlékezetpolitika csúcsteljesítménye. A yuppie nem vette komolyan az új múltat, de a karrier miatt felvásárolta, mint minden más divatcikket. Sokkal józanabb, mint az államból kiábrándult szülei, neki nem kellett kiábrándulni, hiszen az államot csak üzletfélnek tekinti. Nem akarja megjavítani, csak hasznot akar húzni belőle. A javítás politikáját elutasítva üzletel vele, mímeli a stabilitást a kaotikus világában. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne. (…) Ismerve szülei instabilitási sokkját, gondosan építi a karrierjét. Állandó versenyben van. Fegyelmezetten aláveti magát a tekintélyelvűségnek, amennyiben ez hasznosnak bizonyul. Távol tartja magát a koloncnak számító idealizmustól, utópikus gondolkodástól. Nem veszi komolyan a nemzeti retorikát, de felhasználja, ha ezzel is építi karrierjét, gyarapítja tőkéjét. A nemzeti érzés is divatos árucikk lett, jól hatott más divatok mellett. Egyik 1992-ban irt esszéjében Jean Baudrillard jelezte, hogy a forradalom lehunyta a szemét, s mi pedig lesütött szemmel gondolunk a forradalomra, mert kihunyt a lázadás szelleme. 1992-ben, a rendszerváltási eufóriában kevesen gondoltak arra, hogy igaza lesz. A jobb jövőről álmodoztunk, de helyette hetykén belépett a konformista, karrierépítő közszolga, a posztszocialista yuppie, aki kajánul egy szál sárga rózsát helyez a beat-nemzedék valamelyik tagjának sírjára. Valahol a távolból hallatszik a lázadók kórusa, de egyelőre nem kell tudomást venni róla, mert őket a senki földjére taszították ki. Lehet. hogy ez már az új nemzedék hangja. Ki tudja?
2017. július 29., szombat: Búcsú
(…) A hetvenes években a Magyar Szó Kilátójának voltam a szerkesztője. (…) Egymástól nagyon is különböző felfogású munkatársak működtek közre, talán az volt az egyetlen hely, ahol írásaikkal rendszeresen találkoztak egymással. (…) Munkatársaimat naplóírásra buzdítottam, néhányan ráálltak, de csak rövid időre. Kezdetben nem értettem miért ódzkodnak, ezért jegyzetelni kezdtem, ám szerkesztőként nem közöltem őket. Naplóírás közben viszont beláttam, hogy igazuk van, nehéz és hálátlan műfaj a napló, a pillanatok könnyen lépre csalnak. A naplóíró naponta mérlegre áll, de nem tudja, mit mutat a mérleg, akarva-akaratlan feltárja saját sebeit, de - néha puszta félreértésből - másokon is sebeket ejt. A kilencvenes évek elején csapkodtak a villámok, beindult az értelmiségi exodus, kiüresedett a szellemi tér, amelyben nyilvános beszéd egyre inkább monológra hasonlított. A naplómból így lett nyilvános monológ, amelyet előbb vagy utóbb meg kell szakítani. Egykor Herceg János írt a közösségelvű belső exodusról, a jelenlegi egyre megosztóbb légkör nem kedvez a naplók közlésének, de vigasztalom magam, nagyon is megfelelnek a naplóírásnak. Ezért nem maradt más hátra, mint írni az ólomidőkben is, néhanapján pedig életjelként, búvópatakként, palackpostaként közölni egy-egy fragmentumot. Napjainkban nem látom értelmét a naplók rendszeres közlésének. Mi értelme az igazság keresésének, amikor a hatalom holtbiztosan tudja, hogy mi az igazság? A nyilvános napló párbeszéd magunkkal és a környezetünkkel, ám manapság a párbeszédet kártékonynak nevezik. A jövőben leggyakrabban főleg a honlapomon (www.vegel.org) találkozom olvasóimmal, akiknek köszönettel tartozom, mint ahogy köszöntet jár a Családi Körnek is, mert minden kockázatokat vállalva közölte naplójegyzeteimet. És bízom benne, hogy a Családi Körben akadnak, akik továbbra is keresik az igazságot.
Következő cikk: Horvátország kontra Bosznia: a híd túl messze van
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >