2021. március 4. csütörtök
Ma Kázmér, Lúciusz, Zorán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A mítoszoktól a realitásig

Avagy: hozhat-e előrelépést a koszovói dialógus?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Úgy gondolom, hogy az, hogy Koszovó ismét Szerbia része legyen, a jelen pillanatban nem reális, még ha ezt nem is könnyű kimondani,”, fejtette ki tapintatosan nemzetközi hírű jogtudósunk, majd a többségi nemzet érzékenységét szem előtt tartva udvariasan hozzátette: azért nem tartja magát mindentudónak. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Alig hirdette meg Aleksandar Vučić az össznemzeti dialógust Koszovóról, máris elárasztották a médiát a legszélesebb skálán mozgó nyilatkozatok és hozzászólások, a „nem adjuk Koszovót” típusú, patrióta felhangú állásfoglalásoktól egészen azokig, amelyek szerzői szerint a déli tartomány már régen elveszett, és nincs miről párbeszédet folytatni.

A hatalmi párt és annak vezetője iránt kritikus hozzáállású értelmiségiek azonban először is a kezdeményezés őszinteségét kérdőjelezik meg, és azt gyanítják, hogy az egész mögött a szerb vezető taktikázása húzódik meg: ki akarja puhatolni a legfontosabb tényezők álláspontját, hogy ennek tudatában minél kevesebb kockázattal hozhassa meg azt a döntést, amit ő maga eleve elhatározott. Emlékeztetnek arra, hogy hatalomra kerülése óta egyfolytában monológot folytat, és makacsul elutasít mindenfajta párbeszédet. Az öt éve alatt egyetlen tévévitában sem vett részt ellenzéki politikusokkal, mindenről maga dönt, a másként gondolkodókat könyörtelenül megbélyegzi, az őt bíráló újságírókat pedig a legdurvább hangnemben utasítja rendre.

Mi szavatolja azt, hogy ez alkalommal másképp lesz?

Aki eddig felvetette Koszovó témáját, azt azon nyomban elhallgattatták és idegenbérencnek minősítették, emlékeztetnek e körökben. Nemzetárulónak bélyegezték azokat is, akik bírálták a kormányt a „Koszovó Szerbiáé” feliratokkal telepingált propaganda vonattal kapcsolatos eszement kísérlet miatt is, pedig ennek eszmei szerzője is kétségtelenül maga Vučić volt. Az a Vučić, aki most megjátssza a hazáért aggódó bölcs államférfit, arra figyelmeztet, hogy nem szabad tovább strucc módjára homokba dugni a fejünket a koszovói probléma előtt, és arra buzdít, hogy szakítsunk a mítoszokkal. Az a Vučić, aki naponta tizenöt perceket szerepel a tévéhíradóban, mert nincs önkontrolja, a megfélemlített szerkesztők pedig nem merik megkurtítani véget nem érő tirádáit. A dialógusra való felhívás is jórészt ellenállhatatlan szereplési kényszeréből fakad, vélik bírálói, és végül úgyis azt fogja kiragadni belőle, ami neki megfelel, és ami politikai hasznot hoz számára.

Az első között Irinej pátriárka fejtette ki véleményét, s ezzel megpróbálta megadni a vita alaphangját. „Felszólítjuk államférfiainkat, hogy sohasem engedhetik meg Koszovó elidegenítését, mert amit erőszakkal vettek el, az visszavehető, de amit odaajándékozunk, az végleg elveszett…”, hangoztatta a főpap, kétközben hagyva a nagyközönséget, hogy mit is jelent az, hogy „visszavehető”? Hogyan vehető vissza Koszovó, tankokkal és harci gépekkel? Merthogy diplomáciai eszközökkel az ilyesmi nehezen képzelhető el. (...)

Vojislav Šešelj, a radikálisok vezére, Vučić volt „tanítómestere” nemes egyszerűséggel azt üzente a felhívásra, hogy hülyeségnek („čista glupost”) tartja, mert Koszovóról már nincs mit tárgyalni, és Vučić csupán a Nobel-békedíjra spekulál, amit Hashim Thaci koszovói elnökkel osztana meg. Šešelj az oroszokra támaszkodva keresné a megoldást.

Boško Obradović, a szélsőséges Dveri mozgalom vezetője egyenesen hazaárulásnak tartja Vučić kezdeményezését, mert szerinte ezzel fel akarja készíteni a közvéleményt Koszovó elismerésére. (...)

Pozitív visszhangra talált a szerb elnök kezdeményezése Pristinában: Azem Vllasi, még a titói időkből ismert albán értelmiségi (jelenleg a koszovói elnök tanácsadója) a Danasnak nyilatkozva azt mondta, Aleksandar Vučić fontos lépést tett annak a tévhitnek az eloszlatása felé, hogy Koszovó Szerbia része. Slobodan Milošević a koszovói alkotmány erőszakos eltörlésével és a válság kirobbantásával azt a tévhitet keltette a szerb közvéleményben, hogy Koszovó Szerbiában van, Vučić viszont legutóbb megtette az első lépést ennek az illúziónak a megszüntetése felé. Ezzel megteremthetődnek a feltételek a szerbek és az albánok közötti történelmi kompromisszum megkötésére, véli Vllasi.

A hétvégén olvashattuk Várady Tibor akadémikus, nemzetközi jogász alaposan megindokolt véleményét a téma kapcsán. A Tanjugnak adott interjújában üdvözli a Koszovó jövőjéről tartandó dialógust, szerinte ez jó alkalom lesz arra, hogy a szélesebb közvélemény megismerkedjen a realitással, mert a tárgyalók munkáját is megkönnyíti, ha ezek a tények ismertek lesznek, és nem kell „a mítoszokat védelmezniük”. Várady a koszovói szerbek érdekében a személyi és területi autonómiát tartja a legcélszerűbbnek Észak-Koszovóban, ennél alább nem adhatják a szerb érdekek védelmében.

„Úgy gondolom, hogy az, hogy Koszovó ismét Szerbia része legyen, a jelen pillanatban nem reális, még ha ezt nem is könnyű kimondani,”, fejtette ki tapintatosan nemzetközi hírű jogtudósunk, majd a többségi nemzet érzékenységét szem előtt tartva udvariasan hozzátette: azért nem tartja magát mindentudónak.

Bármilyen körültekintően is fogalmazott, aki akar, az érthet belőle. Félő azonban, hogy az évtizedes agymosásnak kitett „szélesebb közvélemény” a patriárka nézeteit tartja elfogadhatóbbnak, és végül Vučić is kénytelen lesz ehhez igazodni.

 

2017. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?

Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >

Tovább

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább