2023. május 31. Szerda
Ma Angéla, Petronella névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A mítoszoktól a realitásig

Avagy: hozhat-e előrelépést a koszovói dialógus?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Úgy gondolom, hogy az, hogy Koszovó ismét Szerbia része legyen, a jelen pillanatban nem reális, még ha ezt nem is könnyű kimondani,”, fejtette ki tapintatosan nemzetközi hírű jogtudósunk, majd a többségi nemzet érzékenységét szem előtt tartva udvariasan hozzátette: azért nem tartja magát mindentudónak. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Alig hirdette meg Aleksandar Vučić az össznemzeti dialógust Koszovóról, máris elárasztották a médiát a legszélesebb skálán mozgó nyilatkozatok és hozzászólások, a „nem adjuk Koszovót” típusú, patrióta felhangú állásfoglalásoktól egészen azokig, amelyek szerzői szerint a déli tartomány már régen elveszett, és nincs miről párbeszédet folytatni.

A hatalmi párt és annak vezetője iránt kritikus hozzáállású értelmiségiek azonban először is a kezdeményezés őszinteségét kérdőjelezik meg, és azt gyanítják, hogy az egész mögött a szerb vezető taktikázása húzódik meg: ki akarja puhatolni a legfontosabb tényezők álláspontját, hogy ennek tudatában minél kevesebb kockázattal hozhassa meg azt a döntést, amit ő maga eleve elhatározott. Emlékeztetnek arra, hogy hatalomra kerülése óta egyfolytában monológot folytat, és makacsul elutasít mindenfajta párbeszédet. Az öt éve alatt egyetlen tévévitában sem vett részt ellenzéki politikusokkal, mindenről maga dönt, a másként gondolkodókat könyörtelenül megbélyegzi, az őt bíráló újságírókat pedig a legdurvább hangnemben utasítja rendre.

Mi szavatolja azt, hogy ez alkalommal másképp lesz?

Aki eddig felvetette Koszovó témáját, azt azon nyomban elhallgattatták és idegenbérencnek minősítették, emlékeztetnek e körökben. Nemzetárulónak bélyegezték azokat is, akik bírálták a kormányt a „Koszovó Szerbiáé” feliratokkal telepingált propaganda vonattal kapcsolatos eszement kísérlet miatt is, pedig ennek eszmei szerzője is kétségtelenül maga Vučić volt. Az a Vučić, aki most megjátssza a hazáért aggódó bölcs államférfit, arra figyelmeztet, hogy nem szabad tovább strucc módjára homokba dugni a fejünket a koszovói probléma előtt, és arra buzdít, hogy szakítsunk a mítoszokkal. Az a Vučić, aki naponta tizenöt perceket szerepel a tévéhíradóban, mert nincs önkontrolja, a megfélemlített szerkesztők pedig nem merik megkurtítani véget nem érő tirádáit. A dialógusra való felhívás is jórészt ellenállhatatlan szereplési kényszeréből fakad, vélik bírálói, és végül úgyis azt fogja kiragadni belőle, ami neki megfelel, és ami politikai hasznot hoz számára.

Az első között Irinej pátriárka fejtette ki véleményét, s ezzel megpróbálta megadni a vita alaphangját. „Felszólítjuk államférfiainkat, hogy sohasem engedhetik meg Koszovó elidegenítését, mert amit erőszakkal vettek el, az visszavehető, de amit odaajándékozunk, az végleg elveszett…”, hangoztatta a főpap, kétközben hagyva a nagyközönséget, hogy mit is jelent az, hogy „visszavehető”? Hogyan vehető vissza Koszovó, tankokkal és harci gépekkel? Merthogy diplomáciai eszközökkel az ilyesmi nehezen képzelhető el. (...)

Vojislav Šešelj, a radikálisok vezére, Vučić volt „tanítómestere” nemes egyszerűséggel azt üzente a felhívásra, hogy hülyeségnek („čista glupost”) tartja, mert Koszovóról már nincs mit tárgyalni, és Vučić csupán a Nobel-békedíjra spekulál, amit Hashim Thaci koszovói elnökkel osztana meg. Šešelj az oroszokra támaszkodva keresné a megoldást.

Boško Obradović, a szélsőséges Dveri mozgalom vezetője egyenesen hazaárulásnak tartja Vučić kezdeményezését, mert szerinte ezzel fel akarja készíteni a közvéleményt Koszovó elismerésére. (...)

Pozitív visszhangra talált a szerb elnök kezdeményezése Pristinában: Azem Vllasi, még a titói időkből ismert albán értelmiségi (jelenleg a koszovói elnök tanácsadója) a Danasnak nyilatkozva azt mondta, Aleksandar Vučić fontos lépést tett annak a tévhitnek az eloszlatása felé, hogy Koszovó Szerbia része. Slobodan Milošević a koszovói alkotmány erőszakos eltörlésével és a válság kirobbantásával azt a tévhitet keltette a szerb közvéleményben, hogy Koszovó Szerbiában van, Vučić viszont legutóbb megtette az első lépést ennek az illúziónak a megszüntetése felé. Ezzel megteremthetődnek a feltételek a szerbek és az albánok közötti történelmi kompromisszum megkötésére, véli Vllasi.

A hétvégén olvashattuk Várady Tibor akadémikus, nemzetközi jogász alaposan megindokolt véleményét a téma kapcsán. A Tanjugnak adott interjújában üdvözli a Koszovó jövőjéről tartandó dialógust, szerinte ez jó alkalom lesz arra, hogy a szélesebb közvélemény megismerkedjen a realitással, mert a tárgyalók munkáját is megkönnyíti, ha ezek a tények ismertek lesznek, és nem kell „a mítoszokat védelmezniük”. Várady a koszovói szerbek érdekében a személyi és területi autonómiát tartja a legcélszerűbbnek Észak-Koszovóban, ennél alább nem adhatják a szerb érdekek védelmében.

„Úgy gondolom, hogy az, hogy Koszovó ismét Szerbia része legyen, a jelen pillanatban nem reális, még ha ezt nem is könnyű kimondani,”, fejtette ki tapintatosan nemzetközi hírű jogtudósunk, majd a többségi nemzet érzékenységét szem előtt tartva udvariasan hozzátette: azért nem tartja magát mindentudónak.

Bármilyen körültekintően is fogalmazott, aki akar, az érthet belőle. Félő azonban, hogy az évtizedes agymosásnak kitett „szélesebb közvélemény” a patriárka nézeteit tartja elfogadhatóbbnak, és végül Vučić is kénytelen lesz ehhez igazodni.

 

2017. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén

Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >

Tovább

Milyen országban élünk? (2.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Mi is elpilledtünk

A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >

Tovább

Milyen országban élünk? (1.)

Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >

Tovább

Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk

Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >

Tovább

Hol a Lovas? Itt a Lovas!

Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >

Tovább

Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”

A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >

Tovább

Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés

Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >

Tovább

Minden egyes fogalom bumeráng lett

Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >

Tovább

NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK

Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >

Tovább

Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk

Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú.  Hála a >

Tovább

„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!

– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >

Tovább