2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tusványosi távlatok (Fragmentumok)

Végel László
Végel László

Legyen Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, Lengyelország a lengyeleké, mondja, de nem folytatja. Mások folytatni fogják, minden nemzetállamnak van ezzel kapcsolatos mondandója. Legyen Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, Románia a románoké… Végül is, minden politikai elit a saját szája íze szerint értelmezi a patriotizmust. Végel László Közéleti naplójából:

2017. július 16., vasárnap: Megszelídülés

(…) Szabó Zoltánra gondolva hallgatom budapesti rádió harcias beszámolói. Abban Szabó Zoltánnak biztosan igaza van, hogy nem vagyunk harcias nemzet. Óvatos nép vagyunk. Ez vonatkozik a kisebbségre is. A Trianon után a kisebbségbe kényszerült magyarság fegyveres ellenállás nélkül fogadta el az új államhatárokat. Amikor nem volt túl veszélyes, néhányan forgatták a rozsdás retorikai kardot, ennyi az egész. A vajdasági magyaroknak még ellenálló mártírjai sincsenek. Nem rovom fel: ez nem csak óvatosságra, hanem bölcsességre is vall. Ennek tudtában válnak nevetségessé az operetthősök, akik közül egynéhány a kilencvenes években Budapestre menekülve az üldözöttek a biztonságos pesti kuckójában forgatta a képzeletbeli véres kardot, Németh László szavaival: kardcsörtetés volt ez kard nélkül, de ahogy látom, időközben ők is megszelídültek. Amióta a Szerb Haladó Párt szövetségesei lettünk, lelohadt a „harcias” hazai kisebbségi retorika. Most már csak magunk között keressük az ellenséget.

2017. július 17., hétfő: Jónás felfalta a halat

 „Gyermekei falták fel a forradalmukat. Jónás partot ért és felfalta a halat”, írja Szabó Zoltán az 1987-ben megjelent Terepfelverés című esszékötetében. Ennek apropóján mérlegelem a Jugoszláviáról írott gyakori feljegyzéseimet. Először a forradalom gyerekei, avagy unokái felfalták a forradalmat, aztán az országot. Jugoszlávia már az EU küszöbén volt, tehát Jónás partot ért és felfalta a halat. 

2017. július 19., szerda: Kivándorlás és életminőség

Semlyén Zsolt elégedetten nyilatkozik: megvan az egymilliomodik kettős állampolgár. Érdekes, hogy a magyar politikusok nem foglalkoznak, a kisebbségi elvándorlással, ez nem illik az eszményi magyarságképbe. A harmincas években a népi írók valóságos mozgalmat indítottak az egykézés és a kivándorlás ellen. Érdekesek lennének a vajdasági adatok, például. A Tusványosi Nyári Egyetemen végre érzékeny a kérdéseket feszegetnek. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet képviseletében arról számolt be, hogy 1988 és 1992 között a célállomás elsősorban Magyarország volt, a zöldhatáron át érkezők jelentős része ott maradt. Ez a kivándorlási szakasz mintegy 100 ezer embert érintett. Ezt követte az 1992-ben kezdődő újabb fázis. Ezúttal nem Magyarországág volt célállomás. 2011-ben 1.400.000 volt az erdélyi magyarság lélekszáma, a becslések szerint 2031-ben 1.000.047 ezer lesz. Még érzékenyebb kérdést vet fel Illyés Ferenc az Üzleti Tudományok Főiskola képzési központjának az igazgatója. Szerinte az elmúlt 20 évben nem kizárólag a munkavállalásról szól a kivándorlás, hanem életformaváltással is párosult Kimondott olyasmit is, amivel a felelős vajdasági magyar politikusok nem foglalkoznak. Szerinte az újabb kivándorlók előtérbe helyezik az életminőségi tényezőket. Ha ennek javítása kerülne a figyelem központjába, akkor a szülőföldön maradás is népszerűbbé válna a fiatalok szemében.

2017. július 20. csütörtök: Elég volt!

Bayer Zsolt, aki nemrégiben a VMSZ rangos vezetőinek vendégeként Óbecsén fejtette ki véleményét, a múlt héten a miskolci televízió Helyzetkép című műsorában a pápa migrációt érintő megnyilatkozásairól azt állította, hogy a Ferenc pápa „egy ilyen derék, liberális, genderben hívő marha”. A válasz nem maradt el. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított hírportál, a Magyar Kurír főszerkesztője, Kuzmányi István reagált Bayer állítására. „Ne engedjük, hogy a tollforgatók által patikamérlegen kimért gyűlöletcseppek a szívünkig érjenek, mert észre sem vesszük, s minket is megfertőznek.”

2017. július 21., péntek: A puskapor szaga

Miljenko Jergović költőként kezdte, de prózaíróként robbant be az irodalomba a Szarajevói Marlboro (1993) című novelláskötetével. A boszniai háborúról irt - azon melegében. Későbbi főbb műveiben már ez a háború csak egy szál a 20-századról szóló regényeiben. A háborúról akkor kell írni, amikor még érződik a puskapor szaga, vagy pedig - soha. Az „után melegített” háborúról a széplelkek írnak a kékharisnyáknak. (…)

2017. július 22., szombat: Tusványosi távlatok

Borús időben, a meteorológusok szerint záporok, zivatarok várhatók. Anikó felkattintja a rádiót, Orbán Viktor beszél a Tusványosi Nyári Egyetemen. Meg kell erősíteni a magyar haderőt. Magyarország a szögesdróttal megvédte Európát, s ezért bosszúhadjárat indult ellene. Kitér a globalisták és a patrióták közötti konfliktusra is.  Legyen Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, Lengyelország a lengyeleké, mondja, de nem folytatja. Mások folytatni fogják, minden nemzetállamnak van ezzel kapcsolatos mondandója. Legyen Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, Románia a románoké… Végül is, minden politikai elit a saját szája íze szerint értelmezi a patriotizmust. Nem légből kapott gondolatokról van szó, a kelet-közép-európai államok vezetői attól tartanak, hogy Brüsszel meg akarja csonkítani a hatalmukat. Ezek évek óta terjednek a térségben, a programalkotó Orbán Viktor gondosan pontokba szedte őket, amelyeket a helyi kisebbségi politikusok - Orbán Viktor mondathangsúlyait imitálva -  majd naponta ismételgetnek. Persze, nagy lesz a különbség az eredeti és az utánzat között. Egy fiatal lány ki akarja fütyülni a kormányfőt, a körülötte levők leteperik és a hajánál fogva rángatják ki a tömegből.

 

 

 

 

 

 

 

2017. július 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább