2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Törvény, amely senkit sem érdekel

Törvényhozó Kovács

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Hogyan lehetséges az, hogy a magyar pártokat és szervezeteket nem érdekli egy törvény, amely alapjában határozza meg a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetét? Milyen nemzeti tanács az, amelyik nem vesz részt a jogainkról szóló törvény vitájában? Milyen képviselők azok, akik nem kérik ki a választóik véleményét ilyen fontos kérdésben? Bozóki Antal (Bozóki Antal blogja):

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (ETPK) képviselői július 18-án Belgrádban tárgyaltak – a Pannon RTV július 21-i közlése szerint „egyeztettek” – a szerb képviselőházi frakciók tagjaival.

Az európai képviselők „a hatalmi és az ellenzéki politikusokkal egyaránt az európai mércék megvalósításának haladásáról tárgyaltak Belgrádban” és „találkoztak a nemzeti közösségek politikai képviselőivel is”.

Kovács Elvira (1982, Szentmihály), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke, a párt köztársasági parlamenti képviselője (2007 közepétől) kapta a feladatot, hogy „bemutassa a 23-as csatlakozási fejezettel kapcsolatos akciótervet, amelynek része a kisebbségek jogainak biztosítása is”.

A képviselő asszony („aki valamiért nem vette még fel férje, Voislav Milosavljević nevét”) erről a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában a nyilatkozott:

–  Külön kiemeltem a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását, vagy egy új törvény meghozatalát, a kisebbségi kerettörvény módosítását, elmondtam, hogy az valójában kész, a kormány Brüsszelből várja a zöld fényt, jóváhagyást, hogy ez parlamenti eljárásba kerülhessen. Részletesen beszélgettünk a részarányos foglalkoztatásról, mert az egy olyan téma, amely sürget bennünket, elmondtam, hogy bizonyos lépések a törvényhozás terén megtörténtek, az elmúlt időszakban, de még mindig van tennivaló, és a gyakorlati alkalmazás az, ami a legnehezebb. A szerb, mint nem anyanyelv oktatásáról is beszéltem, mert ez főleg a magyar, illetve az albán kisebbség számára, akiknek az anyanyelvük teljesen más, mint a szerb, nagyon fontos, és elmondtam, hogy elfogadásra kerültek a szerb nyelv oktatására vonatkozó standardok, megjelentek a hivatalos közlönyben, és remélhetőleg, ha nem is a mostani, de a következő tanévtől új tankönyvekből tanítják már a szerbet, mint nem anyanyelvet – mondta Kovács.

Kovács nyilatkozatának az első mondata nem csak pontatlan/hiányos, de zavaros is. Szavaiból nem lehet megállapítani, hogy miért emelte ki külön „a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását, vagy egy új törvény meghozatalát”. Hiányzik ugyanis, hogy mindkét törvény meghozatala már néhány évet késik, de az illetékesek (Kovács se) még mindig nem tudják, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló, már meglévő törvényt módosítsák, vagy új törvényt hoznak.

Aztán ugyanennek a mondatnak a második részéből (is) megtudjuk, hogy a kisebbségi kerettörvény (pontosabban: a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak a védelméről szóló törvény) „valójában kész, a kormány Brüsszeltől várja a zöld fényt, jóváhagyást, hogy az parlamenti eljárásába kerülhessen”.

Ez a kijelentés is egy komoly problémát is takar. A törvény tervezete elkészült ugyan, de azt valójában az érintettek, vagyis a nemzeti közösségek tagjai közül vajmi kevesen látták. Közvitát erről nem szerveztek és a délvidéki magyar sajtó sem foglalkozott vele. Miért nem lehetett ezt elmondani az ET képviselőinek?

Jóó Horti Lívia (Magyar Mozgalom) a Magyar Nemzeti Tanács 2016. december 29-i (22.) ülésén jogosan kifogásolta, hogy a délvidéki magyarság legfőbb választott testülete (az MNT) nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény módosításával és kiegészítésével (mint ahogy a kisebbségi cselekvési tervvel sem), miközben az ezzel kapcsolatos közvita 2016. december 28-án lezárult. Vagy elegendő az, ha csak Kovács, illetve frakcióbeli társai és néhány VMSZ vezető tud róla?

Kovács nyilatkozatának a többi mondata általános és közismert frázisok ismétlésből áll: „részletesen beszélgettünk a részarányos foglalkoztatásról”, „bizonyos lépések a törvényhozás területén megtörténtek”, „még mindig van tennivaló”, „a gyakorlati alkalmazás az, ami a legnehezebb”. A nyilatkozat külön gyöngyszeme, miszerint a kisebbségek „anyanyelve teljesen más, mint a szerb”. Ez Kovácsnak a témában való jártasságára is utal.

***

Hogyan lehetséges az, hogy a magyar pártokat és szervezeteket nem érdekli egy törvény, amely alapjában határozza meg a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzetét? Milyen nemzeti tanács az, amelyik nem vesz részt a jogainkról szóló törvény vitájában? Milyen képviselők azok, akik nem kérik ki a választóik véleményét ilyen fontos kérdésben? Milyen demokrácia az, amelyben „Brüsszeltől várják a zöld fényt, a jóváhagyást”, miközben az érintetteket meg sem kérdezik? Már oda jutottunk volna, hogy nincs is, aki kisebbségi ügyben a délvidéken megszervezzen egy tanácskozást? És végül, de nem utolsó sorban, az Európa Tanács milyen parlamenti közgyűlési küldöttsége az, amelyik csak a pártvezetőkkel tárgyal, miközben nem érdekli, hogy a gyakorlatban hogyan is valósulnak meg a nemzeti kisebbségek jogai és „az európai értékek”?

 

2017. július 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább