2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nobel-békedíj és erdőtűz

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Akár Nobel-békedíjra is jelölhetné ez Vučićot és Thacit, mint korábban a vietnami vagy a közel-keleti béketárgyalások kulcsfiguráit. Nagyobb összegben azonban nem lenne érdemes erre fogadni. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(...) TÖRTÉNELMI MEGBÉKÉLÉS. Még egy hipotetikus esemény híre kavart hullámokat az itteni közvéleményben az elmúlt napokban: Hashim Thaci bejelentése, hogy hamarosan történelminek nevezhető megállapodás születhet a szerb-koszovói viszony rendezéséről és a megbékélésről. A Tanjug hírügynökségnek nyilatkozó koszovói vezető sejtetni engedte, hogy erre a szerb elnökkel tervezett, augusztus végén Brüsszelben kezdődő párbeszéd keretében kerülhet sor, és emiatt mindkettőjüknek elkerülhetetlenül nagy árat kell majd fizetniük. A kölcsönös engedmények miatt ugyanis csökkenni fog népszerűségük nemzettársaik körében, ám az egésznek mindkét ország hasznát látja. Thaci nem részletezte, hogy mik lennének ezek az engedmények, csupán arra utalt, hogy a megbékélési folyamat végén, ahogyan fogalmazott, sor kerül a „valóság elismerésére”. Mi mást jelenthet ez, mint hogy Szerbia elismeri az elszakadt volt déli tartomány függetlenségét.

A pristinai vezető optimista vélekedése a szerb-albán megbékélés kilátásairól azonban nem váltott ki hasonlóan derűlátó feltevéseket a másik oldalon. Szerb részről minden alapot nélkülözőnek tartják Thaci próféciáit, s idézik Aleksandar Vučić egy korábbi, ironikus hangvételű kijelentését, miszerint legfeljebb az albánok ismerhetik el a Koszovó nélküli Szerbiát.

Az interjút készítő Tanjug-újságíró is kétkedve tette fel a kérdést Thacinak: minek alapján gondolja, hogy a szerb politikusok közül bárki is hajlandó lesz ennek a történelmi megállapodásnak az aláírására, amikor egyetlen párt sem tűzte ki ezt céljául? Amire a pristinai azt válaszolta: tudatában van, hogy Szerbia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét sem a következő napokban, sem hónapokban, sem a következő évben, de előbb-utóbb kénytelen lesz tudomásul venni, hogy Koszovó hamarosan tagja lesz az összes nemzetközi szervezetnek, mint ahogy azt is, hogy Szerbia mindaddig nem lehet az Európai Unió tagja, amíg nem rendezi a koszovói kérdést. Szerinte Belgrádnak el kell döntenie, hogy a jövő felé fordul, vagy továbbra is a múlt mítoszait követi.

A reagálásokból ítélve a mítoszok még erősebbek a realitások elismerésének kényszerénél Szerbiában, ezért úgy tűnik, hogy a megbékélés még jó ideig váratni fog magára. Egyelőre nincs a láthatáron olyan politikai vezető, aki megkockáztatna egy ilyen rizikós lépést. Abban a pillanatban ízekre szednék szét.

Vagy, ki tudja? Djordje Vukadinović ismert belgrádi politikai elemző másképp látja a dolgot. Szerinte Vučić bejelentése, hogy őszre össznemzeti konzultációt tartanak Koszovóról arra utal, hogy Szerbia hamarosan hajlandó lesz lemondani területe egy részéről. A konzultációval csupán a felelősséget akarja megosztani. Erre a fejleményre spekulál Hashim Thaci is nyilatkozatában, hogy Belgrád hamarosan elismeri a realitásokat, és megtörténhet a történelmi megbékélés.

Akár Nobel-békedíjra is jelölhetné ez Vučićot és Thacit, mint korábban a vietnami vagy a közel-keleti béketárgyalások kulcsfiguráit, véli az idézett szerző.

Nagyobb összegben azonban nem lenne érdemes erre fogadni.

DIPLOMATA TŰZOLTÓK. A kánikulai tüzek időszakát éljük: Montenegróban és Horvátországban emberfeletti erőfeszítéseket tesznek, hogy megbirkózzanak a lángokkal. Az egykori közös államban magától értetődő lett volna, hogy késedelem nélkül egymás segítségére sietnek a szomszédok, amióta azonban a volt „testvérköztársaságok” büszke nemzetállamokká avanzsáltak, mindenki kénytelen magáról gondoskodni. Az újonnan hivatalba lépett szerb védelmi miniszter például csak az után ajánlott fel segítséget a bajba jutott szomszédoknak, hogy egyes ellenzéki politikusok ezt nyilvánosan követelték.

A segítségnyújtást azonban „ideológiai” okok is hátráltatják, a két említett szomszéd ugyanis NATO-tagállam, és nálunk valószínűleg úgy gondolják, hogy segítsenek nektek a szövetségeseitek! Montenegróba meg is érkeztek a NATO tűzoltó repülői, s a napokban be is vetették őket. Ez az első konkrét akciója a nyugati katonai szövetségnek a nemrég betagosodott Crna Gorában.

És mi lesz, ha netán Szerbiában is felcsapnak a lángok? Semmi gond, nyugtatja itteni olvasóit a Szputnyik hírügynökség szerb nyelvű hírportálja: a Nišben működő orosz-szerb humanitárius központból üzenik, hogy semmi ok a pánikra, mert ők felkészültek az oltásra. Ha erdőtűz keletkezne, minden rendelkezésre álló eszközt bevetnek. Oroszország máris másfél tucat legkorszerűbb tűzoltó autót küldött Nišbe, s ha kell, útnak indítják a nagy kapacitású tűzoltó repülőgépeket is.

Az orosz testvéreknek kapóra jöttek a Montenegróban és a horvát tengerparton tomboló erdőtüzek, jó alkalom ez számukra, hogy ismét bizonyítsák önzetlenségüket, készségüket arra, hogy ingyen és bérmentve megvédenek minket a tűzkatasztrófáktól, mintha ennek az országnak egyáltalán nem is lennének tűzoltói. Ugyanakkor újabb érvekkel támasztják alá azt a kitartóan követelt igényüket, hogy a niši központ és annak munkatársai kapjanak diplomáciai státust. Ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy minden ellenőrzés nélkül léphetik át a határt, repülőik ugyanígy landolhatnak az ottani légikikötőben, szállítmányaikat senki sem ellenőrizheti. Így akár kémközpontot is létrehoznak, amint azt okkal feltételezik a NATO-ban.

Orosz részről természetesen cáfolják a feltételezést, a központ mélyen humanitárius jellegét hangoztatva. Egyedül arra nem nincs válaszuk, hogy mivégre kell a tűzoltóknak diplomata státus?

 

 

2017. július 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább