2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nobel-békedíj és erdőtűz

J. Garai Béla
J. Garai Béla

Akár Nobel-békedíjra is jelölhetné ez Vučićot és Thacit, mint korábban a vietnami vagy a közel-keleti béketárgyalások kulcsfiguráit. Nagyobb összegben azonban nem lenne érdemes erre fogadni. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(...) TÖRTÉNELMI MEGBÉKÉLÉS. Még egy hipotetikus esemény híre kavart hullámokat az itteni közvéleményben az elmúlt napokban: Hashim Thaci bejelentése, hogy hamarosan történelminek nevezhető megállapodás születhet a szerb-koszovói viszony rendezéséről és a megbékélésről. A Tanjug hírügynökségnek nyilatkozó koszovói vezető sejtetni engedte, hogy erre a szerb elnökkel tervezett, augusztus végén Brüsszelben kezdődő párbeszéd keretében kerülhet sor, és emiatt mindkettőjüknek elkerülhetetlenül nagy árat kell majd fizetniük. A kölcsönös engedmények miatt ugyanis csökkenni fog népszerűségük nemzettársaik körében, ám az egésznek mindkét ország hasznát látja. Thaci nem részletezte, hogy mik lennének ezek az engedmények, csupán arra utalt, hogy a megbékélési folyamat végén, ahogyan fogalmazott, sor kerül a „valóság elismerésére”. Mi mást jelenthet ez, mint hogy Szerbia elismeri az elszakadt volt déli tartomány függetlenségét.

A pristinai vezető optimista vélekedése a szerb-albán megbékélés kilátásairól azonban nem váltott ki hasonlóan derűlátó feltevéseket a másik oldalon. Szerb részről minden alapot nélkülözőnek tartják Thaci próféciáit, s idézik Aleksandar Vučić egy korábbi, ironikus hangvételű kijelentését, miszerint legfeljebb az albánok ismerhetik el a Koszovó nélküli Szerbiát.

Az interjút készítő Tanjug-újságíró is kétkedve tette fel a kérdést Thacinak: minek alapján gondolja, hogy a szerb politikusok közül bárki is hajlandó lesz ennek a történelmi megállapodásnak az aláírására, amikor egyetlen párt sem tűzte ki ezt céljául? Amire a pristinai azt válaszolta: tudatában van, hogy Szerbia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét sem a következő napokban, sem hónapokban, sem a következő évben, de előbb-utóbb kénytelen lesz tudomásul venni, hogy Koszovó hamarosan tagja lesz az összes nemzetközi szervezetnek, mint ahogy azt is, hogy Szerbia mindaddig nem lehet az Európai Unió tagja, amíg nem rendezi a koszovói kérdést. Szerinte Belgrádnak el kell döntenie, hogy a jövő felé fordul, vagy továbbra is a múlt mítoszait követi.

A reagálásokból ítélve a mítoszok még erősebbek a realitások elismerésének kényszerénél Szerbiában, ezért úgy tűnik, hogy a megbékélés még jó ideig váratni fog magára. Egyelőre nincs a láthatáron olyan politikai vezető, aki megkockáztatna egy ilyen rizikós lépést. Abban a pillanatban ízekre szednék szét.

Vagy, ki tudja? Djordje Vukadinović ismert belgrádi politikai elemző másképp látja a dolgot. Szerinte Vučić bejelentése, hogy őszre össznemzeti konzultációt tartanak Koszovóról arra utal, hogy Szerbia hamarosan hajlandó lesz lemondani területe egy részéről. A konzultációval csupán a felelősséget akarja megosztani. Erre a fejleményre spekulál Hashim Thaci is nyilatkozatában, hogy Belgrád hamarosan elismeri a realitásokat, és megtörténhet a történelmi megbékélés.

Akár Nobel-békedíjra is jelölhetné ez Vučićot és Thacit, mint korábban a vietnami vagy a közel-keleti béketárgyalások kulcsfiguráit, véli az idézett szerző.

Nagyobb összegben azonban nem lenne érdemes erre fogadni.

DIPLOMATA TŰZOLTÓK. A kánikulai tüzek időszakát éljük: Montenegróban és Horvátországban emberfeletti erőfeszítéseket tesznek, hogy megbirkózzanak a lángokkal. Az egykori közös államban magától értetődő lett volna, hogy késedelem nélkül egymás segítségére sietnek a szomszédok, amióta azonban a volt „testvérköztársaságok” büszke nemzetállamokká avanzsáltak, mindenki kénytelen magáról gondoskodni. Az újonnan hivatalba lépett szerb védelmi miniszter például csak az után ajánlott fel segítséget a bajba jutott szomszédoknak, hogy egyes ellenzéki politikusok ezt nyilvánosan követelték.

A segítségnyújtást azonban „ideológiai” okok is hátráltatják, a két említett szomszéd ugyanis NATO-tagállam, és nálunk valószínűleg úgy gondolják, hogy segítsenek nektek a szövetségeseitek! Montenegróba meg is érkeztek a NATO tűzoltó repülői, s a napokban be is vetették őket. Ez az első konkrét akciója a nyugati katonai szövetségnek a nemrég betagosodott Crna Gorában.

És mi lesz, ha netán Szerbiában is felcsapnak a lángok? Semmi gond, nyugtatja itteni olvasóit a Szputnyik hírügynökség szerb nyelvű hírportálja: a Nišben működő orosz-szerb humanitárius központból üzenik, hogy semmi ok a pánikra, mert ők felkészültek az oltásra. Ha erdőtűz keletkezne, minden rendelkezésre álló eszközt bevetnek. Oroszország máris másfél tucat legkorszerűbb tűzoltó autót küldött Nišbe, s ha kell, útnak indítják a nagy kapacitású tűzoltó repülőgépeket is.

Az orosz testvéreknek kapóra jöttek a Montenegróban és a horvát tengerparton tomboló erdőtüzek, jó alkalom ez számukra, hogy ismét bizonyítsák önzetlenségüket, készségüket arra, hogy ingyen és bérmentve megvédenek minket a tűzkatasztrófáktól, mintha ennek az országnak egyáltalán nem is lennének tűzoltói. Ugyanakkor újabb érvekkel támasztják alá azt a kitartóan követelt igényüket, hogy a niši központ és annak munkatársai kapjanak diplomáciai státust. Ami hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy minden ellenőrzés nélkül léphetik át a határt, repülőik ugyanígy landolhatnak az ottani légikikötőben, szállítmányaikat senki sem ellenőrizheti. Így akár kémközpontot is létrehoznak, amint azt okkal feltételezik a NATO-ban.

Orosz részről természetesen cáfolják a feltételezést, a központ mélyen humanitárius jellegét hangoztatva. Egyedül arra nem nincs válaszuk, hogy mivégre kell a tűzoltóknak diplomata státus?

 

 

2017. július 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább