Ma Valéria, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mikor lesz Szerbia uniós ország?
J. Garai Béla
A lehetséges válasz a címben feltett kérdésre: öt év múlva. De lehet, hogy tíz év múlva. Rosszabbik esetben húsz év múlva. Jelenleg körülbelül akkora valószínűséggel tudná bárki is megjósolni ezt az időpontot, mint azt, hogy mikor teszi a lábát az első ember a Marsra. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Legfeljebb annyi tűnik bizonyosnak, hogy se ez, se az az esemény nem lesz öt éven belül.
Noha a szerb elnök a csatlakozási dátum körüli bizonytalanság eloszlatását tűzte ki célul a napokban zajló külföldi látogatásain, semmivel sem lett világosabb a helyzet. (...)
Természetesen érthető Aleksandar Vučić igyekezete, hogy konkrét választ csikarjon ki Brüsszeltől, mert az ügy elodázása nemcsak az euroszkepticizmust erősíti az országban, hanem elnöki tekintélyét is jócskán csorbítja. Jobban járt volna, ha nem kürtöli ki előre, hogy miért is utazik Brüsszelbe.
Ismét megerősítést nyert tehát, hogy a kulcskérdés: Koszovó. Még ha még oly szorgalmasan teljesítik is az összes kritériumot, akkor sem nyílhat meg az EU kapuja az ország előtt, amíg nem rendeződnek a viszonyok Pristinával. Már csak azért sem, mert nem nyerhet belépést olyan állam, amelynek nyitott határkérdései vannak szomszédjával, s amelynek alkotmánya az ország szerves részeként tünteti fel elszakadt egykori tartományát, amelynek függetlenségét több, mint száz ENSZ-tagállam elismerte, köztük (öt kivételével) az EU államai is.
Ez az a gordiuszi csomó, amit a belgrádi vezetésnek meg kell oldania még az EU-ba való belépés előtt. Hogy miképpen, ezt még senki sem tudja, és egyelőre azt sem tudni, hogy van-e egyáltalán olyan formula, ami mindkét felet kielégítené. A koszovói fél csakis függetlenségük elismerésével érné be, erre pedig a mostani felállású szerb vezetés semmi áron sem hajlandó.
Vučić washingtoni látogatásának indítékai között is szerepel az EU-csatlakozás ügye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szerb belépés feltételének számító Belgrád-Pristina viszony rendezésénél is kettőn áll a vásár, és Pristina nem fog sietni a tárgyalások előmozdításával, hogy kedvezzen Belgrádnak. A koszovói vezetés pedig egyedül Washingtonra hallgat, és amerikai nyomás nélkül nem fog egy lépést sem tenni a viszony rendezése érdekében.
Ám ahhoz, hogy Szerbia elnyerje Washington jóindulatát, lazítani kellene a Moszkvával való kapcsolatokon. Például olyképpen, hogy nem adja meg a diplomáciai státust a Nisben működő, úgynevezett Orosz-szerb Humanitárius Központ munkatársainak, amit az oroszok kitartóan szorgalmaznak, s amit a belgrádi orosz lobbi is támogat. Washington ugyanakkor kémközpontnak tekinti az intézményt, és a belgrádi amerikai nagykövetség képviselői éppen Vucic látogatása előtt adtak ki nyilatkozatot arról, hogy semmi sem indokolja a diplomáciai státus megadását a központ személyzetének.
Belgrád tehát kettős nyomás alatt áll egyenes következményeként annak a politikának, amely egyensúlyozni próbál a két világhatalom között. Washington viszont elvárja, hogy Szerbia – ha már az uniós csatlakozást tűzte ki céljául - lazítsa kapcsolatait Moszkvával és tegyen gesztusokat, amelyekkel jelzi, hogy közelebb áll a nyugati világhoz. Vagy ahogyan amerikai kormánykörökben fogalmaznak: Szerbiának el kell döntenie, hogy kinek az oldalán áll, vállalja az euroatlanti integrációt, vagy folytatja a kacérkodást Oroszországgal. Mint ahogyan déli szomszédjai, Montenegró és Macedónia már megtették ezt, és felszámolták az orosz befolyást.
Az első ilyen gesztus éppen a szóban forgó orosz-szerb központban dolgozók diplomáciai státusának elutasítása lehetne. Látszólag nem nagy ügy, mondhatnánk, de ha figyelembe vesszük az oroszok követelőző hangnemét és azt, hogy a belgrádi orosz lobbi egyenesen nemzeti ügynek tekinti a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy nem könnyű a kormány helyzete. Annál kevésbé, mert nemrég alakult meg a szerb-orosz és a szerb-kínai kapcsolatok elmélyítését célzó testület Tomislav Nikolić volt elnökkel az élén, amely afféle felügyeleti szervként működik a kormány mellett. Elképzelhető, hogy az oroszok iránti rajongásáról ismert Nikolić miként reagálna egy ilyen elutasításra.
A következő napokban eldőlhet, hogy Vučićnak lesz-e bátorsága szembeszállni az orosz lobbival.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >