2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mikor lesz Szerbia uniós ország?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

A lehetséges válasz a címben feltett kérdésre: öt év múlva. De lehet, hogy tíz év múlva. Rosszabbik esetben húsz év múlva. Jelenleg körülbelül akkora valószínűséggel tudná bárki is megjósolni ezt az időpontot, mint azt, hogy mikor teszi a lábát az első ember a Marsra. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Legfeljebb annyi tűnik bizonyosnak, hogy se ez, se az az esemény nem lesz öt éven belül.

Noha a szerb elnök a csatlakozási dátum körüli bizonytalanság eloszlatását tűzte ki célul a napokban zajló külföldi látogatásain, semmivel sem lett világosabb a helyzet. (...)

Természetesen érthető Aleksandar Vučić igyekezete, hogy konkrét választ csikarjon ki Brüsszeltől, mert az ügy elodázása nemcsak az euroszkepticizmust erősíti az országban, hanem elnöki tekintélyét is jócskán csorbítja. Jobban járt volna, ha nem kürtöli ki előre, hogy miért is utazik Brüsszelbe.

Ismét megerősítést nyert tehát, hogy a kulcskérdés: Koszovó. Még ha még oly szorgalmasan teljesítik is az összes kritériumot, akkor sem nyílhat meg az EU kapuja az ország előtt, amíg nem rendeződnek a viszonyok Pristinával. Már csak azért sem, mert nem nyerhet belépést olyan állam, amelynek nyitott határkérdései vannak szomszédjával, s amelynek alkotmánya az ország szerves részeként tünteti fel elszakadt egykori tartományát, amelynek függetlenségét több, mint száz ENSZ-tagállam elismerte, köztük (öt kivételével) az EU államai is.

Ez az a gordiuszi csomó, amit a belgrádi vezetésnek meg kell oldania még az EU-ba való belépés előtt. Hogy miképpen, ezt még senki sem tudja, és egyelőre azt sem tudni, hogy van-e egyáltalán olyan formula, ami mindkét felet kielégítené. A koszovói fél csakis függetlenségük elismerésével érné be, erre pedig a mostani felállású szerb vezetés semmi áron sem hajlandó.

Vučić washingtoni látogatásának indítékai között is szerepel az EU-csatlakozás ügye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szerb belépés feltételének számító Belgrád-Pristina viszony rendezésénél is kettőn áll a vásár, és Pristina nem fog sietni a tárgyalások előmozdításával, hogy kedvezzen Belgrádnak. A koszovói vezetés pedig egyedül Washingtonra hallgat, és amerikai nyomás nélkül nem fog egy lépést sem tenni a viszony rendezése érdekében.

Ám ahhoz, hogy Szerbia elnyerje Washington jóindulatát, lazítani kellene a Moszkvával való kapcsolatokon. Például olyképpen, hogy nem adja meg a diplomáciai státust a Nisben működő, úgynevezett Orosz-szerb Humanitárius Központ munkatársainak, amit az oroszok kitartóan szorgalmaznak, s amit a belgrádi orosz lobbi is támogat. Washington ugyanakkor kémközpontnak tekinti az intézményt, és a belgrádi amerikai nagykövetség képviselői éppen Vucic látogatása előtt adtak ki nyilatkozatot arról, hogy semmi sem indokolja a diplomáciai státus megadását a központ személyzetének.

Belgrád tehát kettős nyomás alatt áll egyenes következményeként annak a politikának, amely egyensúlyozni próbál a két világhatalom között. Washington viszont elvárja, hogy Szerbia – ha már az uniós csatlakozást tűzte ki céljául - lazítsa kapcsolatait Moszkvával és tegyen gesztusokat, amelyekkel jelzi, hogy közelebb áll a nyugati világhoz. Vagy ahogyan amerikai kormánykörökben fogalmaznak: Szerbiának el kell döntenie, hogy kinek az oldalán áll, vállalja az euroatlanti integrációt, vagy folytatja a kacérkodást Oroszországgal. Mint ahogyan déli szomszédjai, Montenegró és Macedónia már megtették ezt, és felszámolták az orosz befolyást.

Az első ilyen gesztus éppen a szóban forgó orosz-szerb központban dolgozók diplomáciai státusának elutasítása lehetne. Látszólag nem nagy ügy, mondhatnánk, de ha figyelembe vesszük az oroszok követelőző hangnemét és azt, hogy a belgrádi orosz lobbi egyenesen nemzeti ügynek tekinti a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy nem könnyű a kormány helyzete. Annál kevésbé, mert nemrég alakult meg a szerb-orosz és a szerb-kínai kapcsolatok elmélyítését célzó testület Tomislav Nikolić volt elnökkel az élén, amely afféle felügyeleti szervként működik a kormány mellett. Elképzelhető, hogy az oroszok iránti rajongásáról ismert Nikolić miként reagálna egy ilyen elutasításra.

A következő napokban eldőlhet, hogy Vučićnak lesz-e bátorsága szembeszállni az orosz lobbival.

 

2017. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A rossz közérzet lázadása

Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >

Tovább

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább