2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Guszti autóbusza

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Ezen kívül a színház megkövetel egy bizonyos szintű általános műveltségen kívül egy viselkedési kultúrát is, rossz szemmel nézik, ha valaki hangosan szurkol, bekiabál és szotyizik előadás közben. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Megengedheti-e a magának bárki is tiszta lelkiismerettel, hogy jó vagy rossz minősítéssel (művészi) alkotás felett ítélkezzen? Hiszen minden az ízlés kérdése és legfeljebb tetszésünket vagy nemtetszésünket fejezhetjük ki. De gustibus non est disputandum – figyelmeztet a latin közmondás, aminek nem az a szó szerinti jelentése, hogy Guszti autóbuszára ne szálljunk fel, hanem: az ízlésekről nem kell vitatkozni. Mert különbözőek.

Vannak, akiknek foglalkozása, hogy művészeti alkotásokat értékeljenek, mondjanak véleményt. A kritikusok. Teszik ezt bizonyos elfogadott értékrend alapján felállított mércék szerint. Hivatásuk követelménye, hogy a tárgyilagosságra törekedjenek és indokolják meg érvelésüket. Ennek ellenére közülük sokan nehezen tudnak felülkerekedni a személyes ízlésükön és ilyen esetben az a tisztességes részükről, ha értékelésükben kimondják: nekem (nem) tetszett. A publikum pedig vagy figyelembe veszi, vagy nem a kritikus véleményét és a látottak, hallottak, olvasottak alapján megformálja a magáét.

Persze, léteznek olyan produkciók, amikor nem kell profi kritikusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük az értékek hiányát.  Amikor a mű a legalapvetőbb követelményeket és mércéket sem elégíti ki. Például zenei produkció esetén a hamis vagy hamiskás ének. A nem kívánatos „vendéghangok”. Más kérdés, hogy ez mennyire zavarta az előadás összességét és valóban voltak-e hamis hangok vagy csak a vájtfülűségét bizonyító értékelő vélte hallani. Lehet, hogy másokat nem zavart. Jut eszembe az LGT egykori dala „Sose mondd a mamának azt, hogy hamis a hangja...mert ő nem is úgy hallja”. Ez persze, már szélsőséges és nem nyilvános esetekre vonatkozik, amikor tapintatlanság valakire rászólni, hogy hamisan énekel. Hasonlóan, mint amikor valaki ritmusérzék nélkül táncol. Bizonyára a kedves Olvasó is felfigyelt arra, hogy azok a személyek, akiknek nincs ritmusérzékük nagyon is szeretnek táncolni és egyáltalán nem zavarja őket, hogy egy kicsit hamarabb vagy később lépnek. Különösen, ha a pár mindkét tagjára jellemző ennek az adottságnak a hiánya. Láttam már többször ilyen esetet, amikor a táncos pár vígan és boldogan végigtáncolta az egész mulatságot saját ritmusuk szerint. És olyan határozottan, hogy én mind zenész, őket figyelve elkezdtem kételkedni, hogy pontosan játszok-e...

Sokkal nehezebb tárgyilagosan értékelni egy képzőművészeti alkotást. Mert, kifejezettebben mint a zenében, minden lehet a műfaj, az irányzat és a stílus kérdése. Ilyen esetekben azt kell(ene) meglátni, hogy az alkotó következetesen alkalmazza-e egy adott stílus jellemzőit, vagy képzetlenségéből fakadnak a szemet szúró részletek. Engem például kifejezetten irritálnak a giccses, fejből (nem konkrét látványból eredő) tájképek. De sokaknak éppen az ilyen képek tetszenek és szívesebben nézegetik hálószobájuk falán, mint egy értékesnek tartott non figuratív alkotást. És értékelem Rokon Ilonka művésznevű vajdasági alkotót, aki a giccsel művészi szinten foglalkozik.

A színház már érzékenyebb pálya. A valamikori „békeidőkben”, amikor a színjátszás sokkal fontosabb szerepet töltött be a társadalmi életben, a színikritikus (drámai túlzással) az élet és a halál ura volt. Egy előadást, rendezőt, színészt, de főképp színésznőt az egekbe magasztalhatta és a sárba tiporhatta. Manapság az elit a sportot minden tekintetben a színjátszás elé helyezte, ami érthető is, hiszen sokkal nehezebb megérteni és véleményezni egy előadást mint egy foci meccset. Ezen kívül a színház megkövetel egy bizonyos szintű általános műveltségen kívül egy viselkedési kultúrát is, rossz szemmel nézik, ha valaki hangosan szurkol, bekiabál és szotyizik előadás közben.

Ha színházba nem is igen járnak a zemberek, filmeket azért néznek. És olvasnak film kritikát is, vagy legalább ismertetőt, hogy választani tudjanak. A filmkritikus szakma magasabb szinten veszélyes foglalkozás, hiszen a filmgyártás milliókba kerül és a kritikusok negatív értékelésének súlyos következményei lehetnek. Különösen a filmgyártás őshazájában, ahol százmillió dollárokról van szó. Éppen ezért gyanítom, hogy az igazán befolyásos filmkritikusok esetében van az a pénz amiért elmagyarázzák, hogy egy film miért jó, miért kell megnézni és az átlagos néző, akinek eltérő a véleménye, vessen magára.

Addig jó, amíg a megmondó emberek segítenek egy alkotás megértésében, de nem akarják eleve ráerőltetni véleményüket a közönségre. És addig tűrhető, amíg a művészeti alkotás területén maradnak. Akkor kezd veszélyes lenni, amikor a társadalmi és a politikai életben jelentkeznek a megmondó emberek. Nem segítő, hanem befolyásoló, meghatározó szándékkal.  Olyan „grémiumok”, akik felhatalmazva érzik magukat, hogy kötelező értékű jó és rossz minősítéssel ítélkezzenek. Akik teljesen leszűkítve meghatározzák a kötelező színeket, hangnemet és a követendő ritmust. És nem tolerálják azokat, akik nem komplementáris színeket használnak, akik szerintük hamisan énekelnek, vagy nincs érzékük az adott ritmushoz. Azokat, akik inkább felszállnának Guszti autóbuszára.

 

2017. július 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább