Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Guszti autóbusza
Csorba Zoltán
Ezen kívül a színház megkövetel egy bizonyos szintű általános műveltségen kívül egy viselkedési kultúrát is, rossz szemmel nézik, ha valaki hangosan szurkol, bekiabál és szotyizik előadás közben. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Megengedheti-e a magának bárki is tiszta lelkiismerettel, hogy jó vagy rossz minősítéssel (művészi) alkotás felett ítélkezzen? Hiszen minden az ízlés kérdése és legfeljebb tetszésünket vagy nemtetszésünket fejezhetjük ki. De gustibus non est disputandum – figyelmeztet a latin közmondás, aminek nem az a szó szerinti jelentése, hogy Guszti autóbuszára ne szálljunk fel, hanem: az ízlésekről nem kell vitatkozni. Mert különbözőek.
Vannak, akiknek foglalkozása, hogy művészeti alkotásokat értékeljenek, mondjanak véleményt. A kritikusok. Teszik ezt bizonyos elfogadott értékrend alapján felállított mércék szerint. Hivatásuk követelménye, hogy a tárgyilagosságra törekedjenek és indokolják meg érvelésüket. Ennek ellenére közülük sokan nehezen tudnak felülkerekedni a személyes ízlésükön és ilyen esetben az a tisztességes részükről, ha értékelésükben kimondják: nekem (nem) tetszett. A publikum pedig vagy figyelembe veszi, vagy nem a kritikus véleményét és a látottak, hallottak, olvasottak alapján megformálja a magáét.
Persze, léteznek olyan produkciók, amikor nem kell profi kritikusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük az értékek hiányát. Amikor a mű a legalapvetőbb követelményeket és mércéket sem elégíti ki. Például zenei produkció esetén a hamis vagy hamiskás ének. A nem kívánatos „vendéghangok”. Más kérdés, hogy ez mennyire zavarta az előadás összességét és valóban voltak-e hamis hangok vagy csak a vájtfülűségét bizonyító értékelő vélte hallani. Lehet, hogy másokat nem zavart. Jut eszembe az LGT egykori dala „Sose mondd a mamának azt, hogy hamis a hangja...mert ő nem is úgy hallja”. Ez persze, már szélsőséges és nem nyilvános esetekre vonatkozik, amikor tapintatlanság valakire rászólni, hogy hamisan énekel. Hasonlóan, mint amikor valaki ritmusérzék nélkül táncol. Bizonyára a kedves Olvasó is felfigyelt arra, hogy azok a személyek, akiknek nincs ritmusérzékük nagyon is szeretnek táncolni és egyáltalán nem zavarja őket, hogy egy kicsit hamarabb vagy később lépnek. Különösen, ha a pár mindkét tagjára jellemző ennek az adottságnak a hiánya. Láttam már többször ilyen esetet, amikor a táncos pár vígan és boldogan végigtáncolta az egész mulatságot saját ritmusuk szerint. És olyan határozottan, hogy én mind zenész, őket figyelve elkezdtem kételkedni, hogy pontosan játszok-e...
Sokkal nehezebb tárgyilagosan értékelni egy képzőművészeti alkotást. Mert, kifejezettebben mint a zenében, minden lehet a műfaj, az irányzat és a stílus kérdése. Ilyen esetekben azt kell(ene) meglátni, hogy az alkotó következetesen alkalmazza-e egy adott stílus jellemzőit, vagy képzetlenségéből fakadnak a szemet szúró részletek. Engem például kifejezetten irritálnak a giccses, fejből (nem konkrét látványból eredő) tájképek. De sokaknak éppen az ilyen képek tetszenek és szívesebben nézegetik hálószobájuk falán, mint egy értékesnek tartott non figuratív alkotást. És értékelem Rokon Ilonka művésznevű vajdasági alkotót, aki a giccsel művészi szinten foglalkozik.
A színház már érzékenyebb pálya. A valamikori „békeidőkben”, amikor a színjátszás sokkal fontosabb szerepet töltött be a társadalmi életben, a színikritikus (drámai túlzással) az élet és a halál ura volt. Egy előadást, rendezőt, színészt, de főképp színésznőt az egekbe magasztalhatta és a sárba tiporhatta. Manapság az elit a sportot minden tekintetben a színjátszás elé helyezte, ami érthető is, hiszen sokkal nehezebb megérteni és véleményezni egy előadást mint egy foci meccset. Ezen kívül a színház megkövetel egy bizonyos szintű általános műveltségen kívül egy viselkedési kultúrát is, rossz szemmel nézik, ha valaki hangosan szurkol, bekiabál és szotyizik előadás közben.
Ha színházba nem is igen járnak a zemberek, filmeket azért néznek. És olvasnak film kritikát is, vagy legalább ismertetőt, hogy választani tudjanak. A filmkritikus szakma magasabb szinten veszélyes foglalkozás, hiszen a filmgyártás milliókba kerül és a kritikusok negatív értékelésének súlyos következményei lehetnek. Különösen a filmgyártás őshazájában, ahol százmillió dollárokról van szó. Éppen ezért gyanítom, hogy az igazán befolyásos filmkritikusok esetében van az a pénz amiért elmagyarázzák, hogy egy film miért jó, miért kell megnézni és az átlagos néző, akinek eltérő a véleménye, vessen magára.
Addig jó, amíg a megmondó emberek segítenek egy alkotás megértésében, de nem akarják eleve ráerőltetni véleményüket a közönségre. És addig tűrhető, amíg a művészeti alkotás területén maradnak. Akkor kezd veszélyes lenni, amikor a társadalmi és a politikai életben jelentkeznek a megmondó emberek. Nem segítő, hanem befolyásoló, meghatározó szándékkal. Olyan „grémiumok”, akik felhatalmazva érzik magukat, hogy kötelező értékű jó és rossz minősítéssel ítélkezzenek. Akik teljesen leszűkítve meghatározzák a kötelező színeket, hangnemet és a követendő ritmust. És nem tolerálják azokat, akik nem komplementáris színeket használnak, akik szerintük hamisan énekelnek, vagy nincs érzékük az adott ritmushoz. Azokat, akik inkább felszállnának Guszti autóbuszára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >