2021. március 4. csütörtök
Ma Kázmér, Lúciusz, Zorán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csend és rend

(Naplójegyzet-fragmentumok)

Végel László
Végel László

A magyarországi demográfusok borúlátó jóslata után megszólalt Tamás Gáspár Miklós is. „A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve”. A hangadó vajdasági magyar politikai és értelmiségi elit másként gondolkodik. A kisebbségi politikusok ünnepelnek. Soha még nem volt ilyen jó dolga a vajdasági magyaroknak, hangoztatja a magyar kormány képviselője. Az értelmiség elégedett, csend van és fegyelem. (…) Soha még nem volt ilyen elégedett hatalommal a hangadó vajdmagyar értelmiség, mint ez elmúlt néhány évben. Végel László:

2017. július 1., szombat: Amkor a kultúra egy kalap szart sem ér

„Szociális felelősség nélkül a kultúra egy kalap szart nem ér, miként lehetne másként. Habár nem hiszem, hogy egyikünk is el tudná fogadni akár egyetlen pillanatra is Sartre elkötelezettségi elméletét.”, írta Balassa Péterre emlékezve Nádas Péter a Litera portálon. Durva kifejezés, de jogos, bizonyára azért, hogy hívei megértsék. Sajnos, nem értik. Legkevésbé rajongói. Talán egyszer megszólalnak azok is, akik kritikus szemmel becsülik, azt hiszem ők érteni fogják. A Politikában megjelent Vladislava Gordić Petković esszéje Slobodan Šnajder Doba mjedi (Rézkorszak) című regényéről, és a Balkáni szépségről. (…) Folytatom az önkéntes száműzetésben élő Herceg János könyvének olvasását. Eszéki naplójegyzetein megdöbbenek.  Az első világháború után úgy tűnt – írja -, hogy Eszék lesz a baranyai magyarság központja. A reménye jogos volt, hiszen létezett egy kis magyar közösség és ott adták ott adták ki az első baloldali magyar sajtóterméket, az Eszéki Magyar Újságot. Nem kis iróniáról árulkodik az állítása miszerint, az újság valóban demokratikus volt, miközben a szabadkai napilapok a kormány és az alakuló magyar párt kegyeiért versenyeztek. Mintha csak a napjainkról szólna. Ám negyven év múlva kénytelen megállapítani: „szinte hihetetlen, hogy itt valamikor magyar redakciókban írták a fulmináns vezércikkeket és álmodoztak egy külön magyar irodalmi élet megteremtéséről.” Megtörténhet-e, hogy néhány évtized múlva Újvidékre és Szabadkára is úgy emlékszik az utókor, mint ahogy Herceg János Eszékre?

Lecsillapodott a magyar kormány nyújtotta több mit 50 milliárd forintnyi támogatásáról folyó vita. A kedvezményezettek hálásak és elégedettek, a kisebbségi politikai párt hasznosította a magyar adófizető polgárok szolidaritásából fakadó marketinget. Az ő adóforintjukat osztogatják a Vajdaságban. A sikerről vagy a kudarcról azonban korai lenne töprengeni, hiszen nem egyszerű pénzügyi tranzakcióról van szó. Nem csak azért adakoznak a magyar adófizetők, hogy a kisebbségi vállalkozókat előnyös helyzetbe hozzák. Ez csak eszköz, a cél a vajdasági magyarság szülőföldön maradása, legalább is ezt állítják a magyarországi kormánykörök. Ez rendben is van. Rövid időn belül kiderül, hogy a tiszteletre méltó hozott-e eredményeket. Megállítja-e a magyar exodust, sorvadnak-e a magyar tagozatok, születnek-e az időseket, a szociálisan elesetteket, vagy a magyar kultúrát támogató magánalapítványok? Jogos elvárás: azok, akiket tőkével támogat a közösség, járuljanak hozzá a közösség felvirágoztatásához. Nem csak kapni kell az anyaországtól, cserébe nyújtani is kell valamit. A vajdasági magyar vállalkozó a támogatásnak köszönve nagyobb profitra tesz szert, ezért cserébe támogatni fogja az identitást biztosító kultúrát, könyveket vásárol, színházba jár és alapítványokat hoz létre. Nem csak kapni kell a „magyarság nevében”, hanem adni is. Kennedy egyik beszéde jut eszembe. „Amerikai polgártársaim, ne azt kérdezzétek, mit tehet az országotok értetek; azt kérdezzétek, mit tehettek ti az országotokért. Polgártársaim a világban, ne azt kérdezzétek, Amerika mit tesz értetek, hanem azt, mit tehetünk közösen a szabadságért."

2017. július 6., csütörtök Boldog értelmiség

Ahogy látom, Magyarországon egyre inkább elfajul a közélet, lassan olyan lesz, mint egy aknamező. Az írók elégedetlenkednek, a jobboldali értelmiségiek egy része egyre kritikusabb. Persze a Vajdaságba ezekből a hangokból alig jut be valami. Závada Pál, neves író könyvheti megnyitóbeszédét is cenzúrázta a vajdmagyar sajtó. Parti Nagy Lajos, az Esterházy utáni korszak vezető íróegyénisége pedig hiába várja a vajdasági meghívást. Erdélybe mehet – a Vajdaságba nem jöhet. Igaz, hogy az Orbánnal szemben kritikusan gondolkodó Esterházy Péter utolsó szerbiai vendégszereplését belgrádi könyvkiadó kezdeményezte. Pár évtizeddel ezelőtt a Vajdaságba, főleg Újvidéken, az akkori Ifjúsági Tribünön a kritikusan gondolkodó magyar írók hangját hallottuk. Mészöly Miklós, Konrád György, Esterházy Péter keményen bíráltak az anyaországi állapotokat. Manapság más szelek fújnak. Ilyesféle gondolatok járnak az eszemben Karafiáth Orsolya vitacikkét olvasva a 24.hu portálon. Diktatúráról beszél és attól tart, hogy még rosszabb idők következnek. „Talán ezek után nyilvánvaló, hogy ugyanúgy megvetem most már a hallgatókat, az alámerülőket és kibekkelőket, mint akik nyíltan egyetértenek és simulnak.” Kénytelen vagyok beismerni, hogy túl vagyok ezen. Sokkal inkább elítélem az alámerülőket és a kibekkelőket, mint azokat, akik nyíltan egyetértenek a politikai elittel. Az utóbbiak legalább színt vallanak, az előbbiek örökösen kalkulálnak. (…) Mindenfelé gondok, viták, recseg- ropog minden, az eddigi értékrendszerek elbizonytalanodnak. A rendszerváltó elitek válságba kerültek, a tömeg már nem hisz senkinek, se a politikusoknak, se az értelmiségieknek. (…) A magyarországi demográfusok borúlátó jóslata után megszólalt Tamás Gáspár Miklós is. „A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve”. A hangadó vajdasági magyar politikai és értelmiségi elit másként gondolkodik. A kisebbségi politikusok ünnepelnek. Soha még nem volt ilyen jó dolga a vajdasági magyaroknak, hangoztatja a magyar kormány képviselője. Az értelmiség elégedett, csend van és fegyelem. (…) Soha még nem volt ilyen elégedett hatalommal a hangadó vajdmagyar értelmiség, mint ez elmúlt néhány évben.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2017. július 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább