2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csend és rend

(Naplójegyzet-fragmentumok)

Végel László
Végel László

A magyarországi demográfusok borúlátó jóslata után megszólalt Tamás Gáspár Miklós is. „A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve”. A hangadó vajdasági magyar politikai és értelmiségi elit másként gondolkodik. A kisebbségi politikusok ünnepelnek. Soha még nem volt ilyen jó dolga a vajdasági magyaroknak, hangoztatja a magyar kormány képviselője. Az értelmiség elégedett, csend van és fegyelem. (…) Soha még nem volt ilyen elégedett hatalommal a hangadó vajdmagyar értelmiség, mint ez elmúlt néhány évben. Végel László:

2017. július 1., szombat: Amkor a kultúra egy kalap szart sem ér

„Szociális felelősség nélkül a kultúra egy kalap szart nem ér, miként lehetne másként. Habár nem hiszem, hogy egyikünk is el tudná fogadni akár egyetlen pillanatra is Sartre elkötelezettségi elméletét.”, írta Balassa Péterre emlékezve Nádas Péter a Litera portálon. Durva kifejezés, de jogos, bizonyára azért, hogy hívei megértsék. Sajnos, nem értik. Legkevésbé rajongói. Talán egyszer megszólalnak azok is, akik kritikus szemmel becsülik, azt hiszem ők érteni fogják. A Politikában megjelent Vladislava Gordić Petković esszéje Slobodan Šnajder Doba mjedi (Rézkorszak) című regényéről, és a Balkáni szépségről. (…) Folytatom az önkéntes száműzetésben élő Herceg János könyvének olvasását. Eszéki naplójegyzetein megdöbbenek.  Az első világháború után úgy tűnt – írja -, hogy Eszék lesz a baranyai magyarság központja. A reménye jogos volt, hiszen létezett egy kis magyar közösség és ott adták ott adták ki az első baloldali magyar sajtóterméket, az Eszéki Magyar Újságot. Nem kis iróniáról árulkodik az állítása miszerint, az újság valóban demokratikus volt, miközben a szabadkai napilapok a kormány és az alakuló magyar párt kegyeiért versenyeztek. Mintha csak a napjainkról szólna. Ám negyven év múlva kénytelen megállapítani: „szinte hihetetlen, hogy itt valamikor magyar redakciókban írták a fulmináns vezércikkeket és álmodoztak egy külön magyar irodalmi élet megteremtéséről.” Megtörténhet-e, hogy néhány évtized múlva Újvidékre és Szabadkára is úgy emlékszik az utókor, mint ahogy Herceg János Eszékre?

Lecsillapodott a magyar kormány nyújtotta több mit 50 milliárd forintnyi támogatásáról folyó vita. A kedvezményezettek hálásak és elégedettek, a kisebbségi politikai párt hasznosította a magyar adófizető polgárok szolidaritásából fakadó marketinget. Az ő adóforintjukat osztogatják a Vajdaságban. A sikerről vagy a kudarcról azonban korai lenne töprengeni, hiszen nem egyszerű pénzügyi tranzakcióról van szó. Nem csak azért adakoznak a magyar adófizetők, hogy a kisebbségi vállalkozókat előnyös helyzetbe hozzák. Ez csak eszköz, a cél a vajdasági magyarság szülőföldön maradása, legalább is ezt állítják a magyarországi kormánykörök. Ez rendben is van. Rövid időn belül kiderül, hogy a tiszteletre méltó hozott-e eredményeket. Megállítja-e a magyar exodust, sorvadnak-e a magyar tagozatok, születnek-e az időseket, a szociálisan elesetteket, vagy a magyar kultúrát támogató magánalapítványok? Jogos elvárás: azok, akiket tőkével támogat a közösség, járuljanak hozzá a közösség felvirágoztatásához. Nem csak kapni kell az anyaországtól, cserébe nyújtani is kell valamit. A vajdasági magyar vállalkozó a támogatásnak köszönve nagyobb profitra tesz szert, ezért cserébe támogatni fogja az identitást biztosító kultúrát, könyveket vásárol, színházba jár és alapítványokat hoz létre. Nem csak kapni kell a „magyarság nevében”, hanem adni is. Kennedy egyik beszéde jut eszembe. „Amerikai polgártársaim, ne azt kérdezzétek, mit tehet az országotok értetek; azt kérdezzétek, mit tehettek ti az országotokért. Polgártársaim a világban, ne azt kérdezzétek, Amerika mit tesz értetek, hanem azt, mit tehetünk közösen a szabadságért."

2017. július 6., csütörtök Boldog értelmiség

Ahogy látom, Magyarországon egyre inkább elfajul a közélet, lassan olyan lesz, mint egy aknamező. Az írók elégedetlenkednek, a jobboldali értelmiségiek egy része egyre kritikusabb. Persze a Vajdaságba ezekből a hangokból alig jut be valami. Závada Pál, neves író könyvheti megnyitóbeszédét is cenzúrázta a vajdmagyar sajtó. Parti Nagy Lajos, az Esterházy utáni korszak vezető íróegyénisége pedig hiába várja a vajdasági meghívást. Erdélybe mehet – a Vajdaságba nem jöhet. Igaz, hogy az Orbánnal szemben kritikusan gondolkodó Esterházy Péter utolsó szerbiai vendégszereplését belgrádi könyvkiadó kezdeményezte. Pár évtizeddel ezelőtt a Vajdaságba, főleg Újvidéken, az akkori Ifjúsági Tribünön a kritikusan gondolkodó magyar írók hangját hallottuk. Mészöly Miklós, Konrád György, Esterházy Péter keményen bíráltak az anyaországi állapotokat. Manapság más szelek fújnak. Ilyesféle gondolatok járnak az eszemben Karafiáth Orsolya vitacikkét olvasva a 24.hu portálon. Diktatúráról beszél és attól tart, hogy még rosszabb idők következnek. „Talán ezek után nyilvánvaló, hogy ugyanúgy megvetem most már a hallgatókat, az alámerülőket és kibekkelőket, mint akik nyíltan egyetértenek és simulnak.” Kénytelen vagyok beismerni, hogy túl vagyok ezen. Sokkal inkább elítélem az alámerülőket és a kibekkelőket, mint azokat, akik nyíltan egyetértenek a politikai elittel. Az utóbbiak legalább színt vallanak, az előbbiek örökösen kalkulálnak. (…) Mindenfelé gondok, viták, recseg- ropog minden, az eddigi értékrendszerek elbizonytalanodnak. A rendszerváltó elitek válságba kerültek, a tömeg már nem hisz senkinek, se a politikusoknak, se az értelmiségieknek. (…) A magyarországi demográfusok borúlátó jóslata után megszólalt Tamás Gáspár Miklós is. „A vajdasági magyarság nagyjából megszűntnek tekinthető (mint önálló entitás) pár ezer kitartó embertől eltekintve”. A hangadó vajdasági magyar politikai és értelmiségi elit másként gondolkodik. A kisebbségi politikusok ünnepelnek. Soha még nem volt ilyen jó dolga a vajdasági magyaroknak, hangoztatja a magyar kormány képviselője. Az értelmiség elégedett, csend van és fegyelem. (…) Soha még nem volt ilyen elégedett hatalommal a hangadó vajdmagyar értelmiség, mint ez elmúlt néhány évben.

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2017. július 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább