2017. november 19. vasárnap
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A kritikát is meg kell hallgatni

Novák Anikónak, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete elnökének nyílt levele Hajnal Jenőhöz az MNT elnökéhez

A kritikus hangok csak ideig-óráig némíthatóak el, egy idő után muszáj velük szembenézni. A kérdés csak az, hogy amikor ez megtörténik, már késő lesz-e vagy sem, csak azok maradnak-e itt, akik körmük szakadtáig próbálják fenntartani a minden korábbinál nagyobb jólét látszatát. A közösségünknek komoly intézkedésekre és nem önigazoló látszattevékenységekre van szüksége a felelős intézmények részéről.

Tisztelt Elnök Úr,

a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete alapelve szerint „a függetlenség mellett fontos az is, hogy a gondolkodó ember valamilyen szellemi műhelyt találjon magának. Olyan emberek közösségét, akik kritikusan ugyan, de odafigyelnek egymás gondolataira” (Hankiss Elemér). Az egymástól merőben különböző nézeteket valló fiatalok számára egy olyan közösség kívánunk lenni, amely lehetőséget teremt az együttgondolkodásra és a vitára is. Sajnos a vajdasági magyar közéletből ez utóbbi, a vitára, a kritikai megközelítésre való nyitottság teljességgel kikopott. Ennek a helyzetnek a szemléletes kórképe Magyar fiatalok a Vajdaságban című 2017. július 10-ei szakmai tanácskozás is, amely az elmúlt néhány év Kárpát-medencei kutatási eredményei alapján kíván pillanatképet adni a vajdasági magyar fiatalok mindennapjairól, gondolkodásáról és terveiről úgy, hogy például a programból teljességgel hiányzik a GeneZYs 2015 című reprezentatív, Kárpát-medencei ifjúságszociológiai kutatás, amely a Mathias Corvinus Collegium, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató és az Információs Társadalomért Alapítvány INFOTA Kutatóintézetének együttműködésében valósult meg. E nagyívű kutatás éppen témába vágóan a fiatalok életérzésére, életfelfogására, jövőképére mutat rá. Továbbá, amennyiben működne az egészséges kommunikáció, szíves figyelmükbe ajánlottuk volna többek között a magasan képzett értelmiségiek migrációját vizsgáló Novus Peregrinus című kutatást is, mely a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica programja keretében készült.

Dicséretes viszont, hogy a kerekasztal-beszélgetésbe megpróbáltak bevonni fiatal szociológusokat, kutatókat, akik között valóban kiválóakat is találunk, illetve az ifjúsági szervezetek képviselőit is. Ugyanakkor azon egyáltalán nem lepődtem meg, hogy Ön és a munkatársai nem tartották fontosnak a tanácskozás témájához több szálon is kötődő Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetét meghívni, hiszen bizonyos lényeges felsőoktatási kérdésekben, mint amilyen a Vajdasági Magyar Egyetem ügye, az MNT álláspontjával ellentétes véleményt képviselt több alkalommal is. Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy e véleménykülönbség ellenére szervezetünk meghívta Önt vajDasági geneRáció című kiadványunk szabadkai bemutatójára 2015 februárjában, valamint a 2016 tavaszán szervezett megbeszélésünkre, amelyen egy lehetséges vajdasági magyar kutatóintézet létrehozása állt a középpontban. Ezúton is köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat, az előbbi eseményen személyesen is jelen volt, az utóbbira pedig elküldte munkatársait.

Szervezetünk az elmúlt években több ifjúsággal kapcsolatos kutatásban vett részt közvetve vagy közvetlenül. Mindezek és saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a vajdasági magyar közösség minden eddiginél súlyosabb válságban van a problémákat áldásosan elfedő látszatsikerek ellenére is. A fiatal értelmiségiek elvándorlásának kiváltó okai között csak az egyik a kilátástalan gazdasági helyzet, talán sokkal fontosabb a rossz közérzet, a légszomj, a kontraszelekció, az elvárt párthűség, az egyengondolkodás. Az egyre nagyobb mértéket öltő fogyatkozás hatására bekövetkező minőségromlással pedig az élet minden területén szembesülünk.

A gondok elismerése nem jelent egyet a vereséggel, sőt, ez a fennálló helyzet javításának egyetlen kulcsa. A kritikus hangok csak ideig-óráig némíthatóak el, egy idő után muszáj velük szembenézni. A kérdés csak az, hogy amikor ez megtörténik, már késő lesz-e vagy sem, csak azok maradnak-e itt, akik körmük szakadtáig próbálják fenntartani a minden korábbinál nagyobb jólét látszatát. A közösségünknek komoly intézkedésekre és nem önigazoló látszattevékenységekre van szüksége a felelős intézmények részéről.

Ahogyan eddig, a továbbiakban is mindig készen állok a valós megoldáskeresésre, valamint az azt célzó együttműködésre. A kritikát pedig nemcsak megfogalmazom, hanem meg is hallgatom.

Szabadka, 2017. július 10.

Tisztelettel,

Novák Anikó,

a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének elnöke

 

2017. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kettős állampolgárság, félelmek, jóléti soviniszmus

Számomra a kettős állampolgárság története a Konrád György–Végel László-féle felhívással kezdődött, még valamikor a kilencvenes években. >

Tovább

Megvannak az új ellenségek: Csányi Erzsébet és a doktoranduszok

Pásztor István ismét tüzet okádott és erre egy, alapjában véve ünnepélyes alkalmat használt ki: a VM4K >

Tovább

Huszonhat éve már...

Huszonhat évvel ezelőtt, a júliusi melegben a vukovári árkádok alatti kisbolt pénztáránál álltam, előttem egy néni >

Tovább

Vajdaság, elvándorlás és hazaszeretet

"Kanizsán és az egész Vajdaságban nagyon szorosan él együtt a két nemzet, igazi multikulturális közeg. Egyébként >

Tovább

Ebédszünet

A kolbászos krumplilevesben már nincs kolbász, a babgulyásban alig akad (nem gulyás, hanem) hús, a töltött >

Tovább

Nem szeretem a Felfedező hírfolyamot

Sok ellenzéki oldal, nemkormányzati és civil szervezetek, kis médiumok számára a Facebook az egyetlen lehetőség, hogy >

Tovább

Haladó-Mozgalom csörte

A hatalom részét képező VMSZ-es tanácsnoki csoport tagjai a vita során egyetlen egyszer sem szólaltak fel, >

Tovább

Holnaptól általános sztrájkba lépnek a postások

Holnap és még ki tudja meddig, ne menjünk a postára, ne szidjuk az alkalmazottakat. Ők csak >

Tovább

Népszavazás az emberi jogokról

Az egyenlőtlenség kultuszának „az idegenre” vetítése is klasszikus. Evvel sikerült elfogadtatni hajdan a gyarmatosítás nyilvánvaló igazságtalanságát. >

Tovább

MagyarZó Pistike messéi

– Már megint smucigoskodik, Zacsek – inté őt atata. – Nem volt maguknál skót a családban? >

Tovább

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma

A kenyérrel sosem játszottunk. Tiszteltünk kellett, mert nagyapám munkája volt benne. Nem engedte, hogy galacsint gyúrjunk >

Tovább

A művészet szabadsága vagy biodíszletté válás

Azon már nem akadok fenn, hogy a néptáncosaink biodíszletté váltak, politikai események kísérő programjain, még koszorúznak >

Tovább