Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy kettős állampolgár keservei
Végel László
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat. Végel László:
Norvégiából telefonált egy újvidéki földim, akivel valahol a kilencvenes években, az újvidéki néhai Kokra áruház közelében gyakran találkoztunk. A szomszédságomban lakó apjával azokban az ínséges időkben együtt álltunk sorban a közeli Hleb üzletben egy liter tejért. Ő az apja mellett várta a sorát, ennek köszönve ők két liter tejet vihettek haza.
Több mint két évtized után jelentkezett egészen váratlanul. Az apja noteszában bukkant telefonszámomra, afelől érdeklődött, hogy kipenderítik-e Magyarországot az Európai Unióból. Ha igaz, akkor kipenderítenek bennünket is Norvégiából, sopánkodott.
Nyugtattam. Legyen nyugodt, ez még csak javaslat. A kezdet kezdete, mondtam neki, és az az apja felől érdeklődtem. Nyelt egyet, és elmondta, hogy az apja nem élte meg Milošević bukását, 1998-ban halálozott el. Jobb is, jegyezte meg, legalább nem kell tovább háborognia. Öregségére mit kezdene Szerbiában? Sokáig betegeskedett, ezért neki is halogatni kellett a kivándorlást. Pedig biztosan örült volna, ha megéri Milošević bukását, folytattam, emlékszem, hogy milyen elégedett volt, amikor 1996-ban az egyetemisták tüntettek a városunkban. Erre csak azt jegyezte meg, hogy 2000 októberében a bukás napján ő is tüntetett, de ez volt az utolsó, mert rájött, hogy hiába, s azóta nem érdekli a politika.
Az elsők között kérte a magyar állampolgárságot.
Elmondta, hogy mennyire igyekezett, hogy megszerezze. Gazsulált a kisebbségi politikusoknak, bemagolta a választ arra a kérdésre, hogy mire büszke a magyar ember, fejből sorolta fel Magyarország vármegyéit, esténként Petőfi Sándort olvasta, a Himnuszt szavalta és énekelte, csak azért, hogy lerakja a nyelvvizsgát, s magyar útlevéllel a kezében Norvégiában jó álláshoz jusson.
Ne gondoljam, hogy könnyű volt a nyelvvizsga, mert szerbül fejezte be a szakközépiskolát, s villanyszerelőként munkahelyén is szerbül kellett beszélni. Csak otthon szóltak egymáshoz magyarul. Kiverte a homlokát a verejték, amikor magyarul vizsgáztatták, főleg azért, mert azt hallotta, hogy a szomszéd szobában a konzul úr kávézik. Mi lesz, ha Magyarország konzulja véletlenül belép a terembe, s hallja, hogy törve beszéli a magyart? Mi lesz, ha nem ismerik el, hogy ő valódi magyar, pedig szülei is, nagyszülei is magyarok, az unokabátyját pedig 1945-ben a partizánok tömegsírba vetették, mert Horthy 1942-ben besorozta és az orosz frontra küldte? Amikor végre hazaérkezett, letartóztatták, azt mondták, azért, mert kollaborált a fasisztákkal. Elhatározta: ha megbuktatják a vizsgán, akkor dühében közli a konzul úrral, hogy ő is meg a családja is drágán fizette meg a magyarságát, de erre nem volt szükség, mert átengedték, csak az egyik vizsgáztató jegyezte meg, hogy sokat kell még fejlődnie, hogy rendes magyar ember váljon belőle.
Nagy szégyen lett volna, ha megbukik, mert együtt vizsgázott az egyik szerb villanyszerelő kollégájával, aki zentai lévén jól tudott magyarul, és amikor tudomására jutott, hogy magyar útlevélhez juthat, rögtön elkezdett udvarolni egy magyar lánynak, akivel az ágyban is csak magyarul beszélgettek. Nem csoda, hogy jobban beszélt magyarul nála, annál is inkább, mert ő nem talált magához való magyar lányt, neki csak egy szerb csaj jutott. Ezért beszélt a szerb kollégája jobban magyarul, mint ő, csak éppen a Himnuszt nem tudta elénekelni úgy, ahogy kell. Szerencsére nem kellett neki énekelni, csak azt kérdezték tőle, hogy mire büszke a magyar ember, mire ő azt válaszolta, hogy Puskás Öcsire, aki a világ legjobb futballistája, ami nagyon tetszett a bizottságnak, mert neki még azt sem mondták, hogy fejlődni kell.
A vizsga után lerakták az állampolgársági esküt, s együtt vándoroltak ki Norvégiába, ahol a magyar útlevélnek köszönve jó munkahelyet kaptak. Velük tartott kollégájának jegyese is, az a magyar csaj, aki egy öreg és beteg norvég férfit ápolt, s akkora szerencséje volt, hogy az öregember fia megkérte a kezét, mire ő faképnél hagyta a vőlegényét, mondván, hogy többet ér egy norvég férj, mint egy szerb vőlegény.
A kolléga nem bánkódott, azt mondta, minden jó, ha vége jó, egyébként sem gondolta komolyan, hogy magyar nőt vegyen feleségül, erre csak a magyar útlevél miatt volt ideiglenesen szüksége. Hamarosan megismerkedett egy szerb fodrásznővel, akivel rövid idő múlva házasságot kötött. Az a lány még fiatalkorában az apjával került Norvégiába, kitűnően beszélt és olvasott norvégül, a fodrászszalonban rendszeresen olvassa a norvég újságokat, azokból értesült, hogy Magyarország rúdja kifelé áll az EU-ból. Orbán Viktor, írják a norvég újságok, kekeckedik Brüsszellel, ezért – figyelmeztette a felesége – jobb lesz, ha mindketten norvég állampolgárságra pályáznak.
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat.
Biztatom, maradjon magyarnak, minden rendben lesz, de nem sikerült megnyugtatnom, mert a végén azzal köszönt el, hogy legjobb lesz, ha feleségül vesz egy norvég nőt, s ennek köszönve könnyebben tesz szert norvég állampolgárságra. Csak a szerb lánykát sajnálja, aki Újvidéken szorgalmasan tanul magyarul, hogy levizsgázzon, és amint lerakja az állampolgársági esküt, követi őt Norvégiába. Lelkiismeret-furdalása van, mert nincs mellette, hogy együtt gyakorolják a magyart, mert a lányka már kétszer megbukott. Sajnálja, mert igazán szemrevaló és hűséges is, ha már ilyen szorgalmasan tanul magyarul, de ha Orbán Viktor továbbra is makrancoskodik, akkor kénytelen lesz norvég nő után nézni. Így van ez, ha a politikusok tönkreteszik az ember családi életét, mondta, mielőtt elköszönt volna.
Az írás a 168 Órában jelent meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >