Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Egy kettős állampolgár keservei
Végel László
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat. Végel László:
Norvégiából telefonált egy újvidéki földim, akivel valahol a kilencvenes években, az újvidéki néhai Kokra áruház közelében gyakran találkoztunk. A szomszédságomban lakó apjával azokban az ínséges időkben együtt álltunk sorban a közeli Hleb üzletben egy liter tejért. Ő az apja mellett várta a sorát, ennek köszönve ők két liter tejet vihettek haza.
Több mint két évtized után jelentkezett egészen váratlanul. Az apja noteszában bukkant telefonszámomra, afelől érdeklődött, hogy kipenderítik-e Magyarországot az Európai Unióból. Ha igaz, akkor kipenderítenek bennünket is Norvégiából, sopánkodott.
Nyugtattam. Legyen nyugodt, ez még csak javaslat. A kezdet kezdete, mondtam neki, és az az apja felől érdeklődtem. Nyelt egyet, és elmondta, hogy az apja nem élte meg Milošević bukását, 1998-ban halálozott el. Jobb is, jegyezte meg, legalább nem kell tovább háborognia. Öregségére mit kezdene Szerbiában? Sokáig betegeskedett, ezért neki is halogatni kellett a kivándorlást. Pedig biztosan örült volna, ha megéri Milošević bukását, folytattam, emlékszem, hogy milyen elégedett volt, amikor 1996-ban az egyetemisták tüntettek a városunkban. Erre csak azt jegyezte meg, hogy 2000 októberében a bukás napján ő is tüntetett, de ez volt az utolsó, mert rájött, hogy hiába, s azóta nem érdekli a politika.
Az elsők között kérte a magyar állampolgárságot.
Elmondta, hogy mennyire igyekezett, hogy megszerezze. Gazsulált a kisebbségi politikusoknak, bemagolta a választ arra a kérdésre, hogy mire büszke a magyar ember, fejből sorolta fel Magyarország vármegyéit, esténként Petőfi Sándort olvasta, a Himnuszt szavalta és énekelte, csak azért, hogy lerakja a nyelvvizsgát, s magyar útlevéllel a kezében Norvégiában jó álláshoz jusson.
Ne gondoljam, hogy könnyű volt a nyelvvizsga, mert szerbül fejezte be a szakközépiskolát, s villanyszerelőként munkahelyén is szerbül kellett beszélni. Csak otthon szóltak egymáshoz magyarul. Kiverte a homlokát a verejték, amikor magyarul vizsgáztatták, főleg azért, mert azt hallotta, hogy a szomszéd szobában a konzul úr kávézik. Mi lesz, ha Magyarország konzulja véletlenül belép a terembe, s hallja, hogy törve beszéli a magyart? Mi lesz, ha nem ismerik el, hogy ő valódi magyar, pedig szülei is, nagyszülei is magyarok, az unokabátyját pedig 1945-ben a partizánok tömegsírba vetették, mert Horthy 1942-ben besorozta és az orosz frontra küldte? Amikor végre hazaérkezett, letartóztatták, azt mondták, azért, mert kollaborált a fasisztákkal. Elhatározta: ha megbuktatják a vizsgán, akkor dühében közli a konzul úrral, hogy ő is meg a családja is drágán fizette meg a magyarságát, de erre nem volt szükség, mert átengedték, csak az egyik vizsgáztató jegyezte meg, hogy sokat kell még fejlődnie, hogy rendes magyar ember váljon belőle.
Nagy szégyen lett volna, ha megbukik, mert együtt vizsgázott az egyik szerb villanyszerelő kollégájával, aki zentai lévén jól tudott magyarul, és amikor tudomására jutott, hogy magyar útlevélhez juthat, rögtön elkezdett udvarolni egy magyar lánynak, akivel az ágyban is csak magyarul beszélgettek. Nem csoda, hogy jobban beszélt magyarul nála, annál is inkább, mert ő nem talált magához való magyar lányt, neki csak egy szerb csaj jutott. Ezért beszélt a szerb kollégája jobban magyarul, mint ő, csak éppen a Himnuszt nem tudta elénekelni úgy, ahogy kell. Szerencsére nem kellett neki énekelni, csak azt kérdezték tőle, hogy mire büszke a magyar ember, mire ő azt válaszolta, hogy Puskás Öcsire, aki a világ legjobb futballistája, ami nagyon tetszett a bizottságnak, mert neki még azt sem mondták, hogy fejlődni kell.
A vizsga után lerakták az állampolgársági esküt, s együtt vándoroltak ki Norvégiába, ahol a magyar útlevélnek köszönve jó munkahelyet kaptak. Velük tartott kollégájának jegyese is, az a magyar csaj, aki egy öreg és beteg norvég férfit ápolt, s akkora szerencséje volt, hogy az öregember fia megkérte a kezét, mire ő faképnél hagyta a vőlegényét, mondván, hogy többet ér egy norvég férj, mint egy szerb vőlegény.
A kolléga nem bánkódott, azt mondta, minden jó, ha vége jó, egyébként sem gondolta komolyan, hogy magyar nőt vegyen feleségül, erre csak a magyar útlevél miatt volt ideiglenesen szüksége. Hamarosan megismerkedett egy szerb fodrásznővel, akivel rövid idő múlva házasságot kötött. Az a lány még fiatalkorában az apjával került Norvégiába, kitűnően beszélt és olvasott norvégül, a fodrászszalonban rendszeresen olvassa a norvég újságokat, azokból értesült, hogy Magyarország rúdja kifelé áll az EU-ból. Orbán Viktor, írják a norvég újságok, kekeckedik Brüsszellel, ezért – figyelmeztette a felesége – jobb lesz, ha mindketten norvég állampolgárságra pályáznak.
Emiatt esett gondba. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes YU-útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a EU-útlevéllel ajándékozta meg. A végén majd kiderül, hogy egyik sem ér sokat.
Biztatom, maradjon magyarnak, minden rendben lesz, de nem sikerült megnyugtatnom, mert a végén azzal köszönt el, hogy legjobb lesz, ha feleségül vesz egy norvég nőt, s ennek köszönve könnyebben tesz szert norvég állampolgárságra. Csak a szerb lánykát sajnálja, aki Újvidéken szorgalmasan tanul magyarul, hogy levizsgázzon, és amint lerakja az állampolgársági esküt, követi őt Norvégiába. Lelkiismeret-furdalása van, mert nincs mellette, hogy együtt gyakorolják a magyart, mert a lányka már kétszer megbukott. Sajnálja, mert igazán szemrevaló és hűséges is, ha már ilyen szorgalmasan tanul magyarul, de ha Orbán Viktor továbbra is makrancoskodik, akkor kénytelen lesz norvég nő után nézni. Így van ez, ha a politikusok tönkreteszik az ember családi életét, mondta, mielőtt elköszönt volna.
Az írás a 168 Órában jelent meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >