Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Trump után
Ha Pence lesz az elnök – állapítják meg keresetlenül –, akkor egy Orbán-típusú illiberális szélhámos helyébe egy antiliberális Khomeini kerül… Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Az ember nehezen tudja eldönteni, hogy az amerikai elit valóban bosszankodik-e Donald Trump naponta új dimenziókkal bővülő kudarcai láttán, vagy éppenséggel élvezi az izgalmas helyzetet. Mind a két lehetőségre bőségesen akad példa, kérdés csak az, hogy az ország demokratikus intézményrendszerén, gazdaságán és a társadalmi közállapotokon nem ront-e túl sokat a legfőbb politikai tekintély ily mérvű eróziója. Persze igaza lehet azoknak is, akik úgy vélik: ha bekövetkezett az a katasztrófa, hogy egy efféle alakot képes volt rászabadítani a választói ostobaság a Fehér Házra, akkor nem spórolható meg a büntetés sem, melynek tanulságai elejét tudják majd venni, hogy hasonló eset a jövőben bekövetkezzék.
Az, hogy Trump meddig marad meg pozíciójában, az idő múlásával egyre lényegtelenebb kérdésnek tűnik; fontosság szempontjából messze megelőzi, hogy mi lesz azután. Az alkotmányos előírásokból természetesen az következik, hogy Mike Pence alelnök lép majd Trump örökébe, ahogy annak idején Lyndon B. Johnson követte a meggyilkolt John F. Kennedyt, illetve Gerald Ford az impeachment miatt lemondott Richard Nixont. Ugyanakkor felmerül a kérdés:
Az alelnök eddigi szereplése milyen politikát ígér az Államoknak?
Képes lesz-e helyreállítani az elnöki cím tekintélyét s összhangba hoznia a demokratikus intézményi működést a mára kialakult fehérházi ügymenettel?
Mit kezd majd Pence a Trump által el- és megvadított republikánus pártelittel, képes lesz-e, illetve akarja-e a centrum felé mintegy visszatolni az erőegyensúlyt a szélsőjobboldal rovására?
Sokan vannak, akik a Pence által soha nem titkolt, felvállalt konzervativizmust látván rosszabb jövőt jósolnak az Egyesült Államoknak, mint amit Trump alatt meg kellett élniük. Elvégre – érvelnek – Trump olyan, amilyen, de nyilvánvalóan nem hajtja semmilyen ideológia. Ha gyakorta kedvez a republikánusok szélsőségeseinek, az alt-right-nak, azt csak az aktuális korszellem kiszolgálása érdekében teszi, de ezen nem megy túl. Ezzel szemben Pence vallási bigottságot mutat, ideológiai szempontból semlegesnek aligha nevezhető kultúrpolitikát ígér, és amit abortusz-ügyben eddig nyilatkozott, az a puritán Salem szellemét idézi, nem a 21. századot. Ha Pence lesz az elnök – állapítják meg keresetlenül –, akkor egy Orbán-típusú illiberális szélhámos helyébe egy antiliberális Khomeini kerül…
Van egy efféle feltételezésnek némi relevanciája, ám bekövetkeztétől szerintem mégsem kell tartanunk. Pence eddigi működése, politikai tapasztalatai és megnyilatkozásai fényében nem ígér többet, mint amennyit Ronald Reagen (1981-1989) ígért. 1988-ban hosszabb időt töltöttem az Egyesült Államokban; megérkezésemet követően első igen kellemetlen tapasztalatom az volt, hogy nem tudtam mit kezdeni a magánélet és a közélet közötti iszonyatos fáziseltolódással. Míg az előbbiben korlátok nélkül kiteljesedhetett az ezerszínű amerikai életstílus, addig a közéletben szerepet vállaló vagy állást foglaló személyek olyan hangulatban éltek, mint egy ízlésdiktatúrában szokás. Szellemiségükben hozzám közel álló napilapok és folyóiratok tele voltak igazolhatóan jogos panaszokkal, miközben a kultúra és a magánélet virágzott, köszönhetően annak, hogy ahhoz a politikának korábban sem volt sok köze.
Persze láttam, hogy az akkor épp dühöngő AIDS-járvány ellen az amerikai adminisztráció nem tesz semmit, lévén, hogy a fertőzést isten büntetésének fogta fel, de a helyzet egy frissen odakerült kelet-európai számára legalább oly szabadnak tűnt, mint izgalmasan egzotikusnak. Nem látom, hogy Pence elnökké avanzsálása rejtegethetne ennél drámaibb problémákat.
És nyilvánvalóan a jövendő elnök sem hagyhatja figyelmen kívül azokat az intézményi ellensúlyokat, melyekkel Trump ma oly reménytelenül küszködik. Mi több, Pence esetében – legalábbis eddig – nem tapasztaltunk hasonló szándékot, sőt épp az ellenkezőjét mutatta, amikor felszínre került Trump előző nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Michel Flynn tábornoknak a botránya, vagy amikor Trump minden ellenvéleményt – Pence-ét is beleértve – mellőzve, hét muszlim állam polgárait próbálta kitiltani Amerikából. Az alelnök minden eddigi megszólalása a NATO szerepét vagy az orosz veszélyt illetően elnökhöz méltó felelősséget tükrözött.
Az Egyesült Államok továbbra is az a hely marad, ahol az ideológia csak színezni tudja a valóságot, vagy árnyékot vethet rá, de egyedül a demokrácia működése az, mely hivatott is alakítani azt.
Következő cikk: Az irodalom szövevény
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >