Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Washingtoni vadászszezon
Szakértő: amikor a Republikánus Párt által megrendelt közvélemény-kutatás azt mutatja majd, hogy támogatottságuk 30 százalék alá zuhant, megindítják az impeachmentet. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Méltányos gyakorlat volt eddig, hogy az amerikai elnökök száz nap türelmi időt kaptak a médiától és politikai ellenfeleiktől megválasztásokat követően. Donald Trump esetében azonban – most már egészen biztos – ez másképp alakul. Kevesebb, mint egy hónappal eskütétele után nem csak az ellene folyó támadásoktól hangos a Szenátus Nemzetbiztonsági Bizottsága és a világsajtó, de az elnök kénytelen elkönyvelni az első teljes vereségeket is. Méghozzá – ha lehet efféle magasztos kifejezéseket használni vele kapcsolatban – politikai credójának legfontosabb célkitűzéseiben.
A támadásokat nem csak az inspirálja, hogy a világnak rá kellett döbbennie: Trump komolyan gondolja azokat az ostobaságokat, amiket a kampányban mondott, hanem, hogy még ma is a kormánypolitika formálásának egyedüli, ráadásul szuverén forrásaként tekint önmagára. Mint egy monarchikus uralkodó. Pedig egyre gyakrabban igazolódnak be vele kapcsolatban azok a korábbi gyanúk, hogy ezekben a dolgokban módfelett járatlan, s a jogállamiság nem jelent számára semmit. Épp oly természetes könnyedséggel lép túl az elnöki jogkörökön, miként valaha az adózási szabályokon. Sőt, igyekszik még élvezni is ezt, azaz sportot űz a visszaélésekből, egyidejűleg gúnyt a törvényekből.
Több bírósági eljárás is megsemmisítette azt az elnöki rendeletet, mellyel hét muzulmán állam polgárainak beutazását tiltotta meg az Egyesült Államokba. A bírósági döntések nyilvánvalóan nem azt vitatták, hogy a Közel-Kelet számos államának jó néhány polgára nemzetbiztonsági veszélyt jelenthet, hanem azt, hogy a rendelkezés válogatás és bizonyítékok nélkül korlátozta nagy tömegek természetes emberi jogát, ami az amerikai törvényekkel – elsősorban az alkotmánnyal – semmiképp sem fér össze. Ráadásul – túllépve a jogi szempontokon – az elnöki rendelet értelmetlenségét még annak propagandisztikus jellege is aláhúzta. A hét ország között több olyan nem szerepelt – így Szaúd-Arábia vagy Egyiptom –, melyeknek polgárai tényleg hajtottak végre merényleteket az Egyesült Államok területén, míg olyan országok igen, ahonnan efféle fenyegetés a múltban nem érkezett. Az elnöki rendelet teljesen felesleges jellegét az érvényben levő amerikai terrorellenes törvény, a George W. Bush által elfogadtatott Patriot Act is igazolja. Ez a rendkívül szigorú és sokak által épp ezért bírált jogszabály 2001 óta sikerrel akadályozta meg a merényleteket, illetve mint amilyen a 2013-ban végrehajtott bostoni volt, azt szabályt erősítő kivétellé tette.
A másik eset a frissen kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsadó, Michael Flynn tábornok gyors távozása posztjáról, minekutána a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és az FBI nem csak lehallgatta annak telefonbeszélgetését az orosz nagykövettel, Szergej Kiszljakkal, de azt is bizonyítani tudta, hogy a tábornok, amikor felettesének, Mike Pence alelnöknek beszámolt a kapcsolatfelvételről, hazudott a beszélgetések tartalmát illetően.
Flynn egyébként érdekes módon egyesíti mindkét aktuális problémahalmazt, melybe Trumpnak sikerült kevesebb, mint egy hónapos elnöksége alatt nyakig elmerülni. Az amerikai-orosz kapcsolatokét, és a közel-keletiekét.
Lássuk először ez utóbbiakat. Szakértők már kinevezésekor feltették a kérdést: hogyan ültethető egy olyan katonaember Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski egykori székébe, akinek politikai rálátása még azokra a problémákra sem volt, melyekkel hivatásszerűen foglalkoznia kellett volna. Így az afganisztániakra s – hírszerzési szempontból – a közel-keletiekre. Ez utóbbi esetben e hiányosságai nagyon gyorsan megbosszulták magukat, hisz a védelmi minisztérium hírszerző ügynökségének, a DIA-nak a vezető pozíciójából is időnek előtte távoznia kellett, minekutána – gyanús orosz kapcsolatai mellett – több, mint szakszerűtlenül viszonyult a tényleges szakértők előrejelzéseihez.
Valóban, a DIA-nál eltöltött másfél éves időszakban (2013-2014) igyekezett feltűnően jó személyes kapcsolatokat kiépíteni az orosz titkosszolgálattal, 2015-ben pedig elfogadott egy fizetett vendégszónoki meghívást a mára már Amerika első számú ellenségeként feltűnő Russian Today csatornától, mely később be is mutatta, amint Flynn közvetlenül Putyin mellett ül egy vacsorán.
Mindez segített sokak számára hihetővé tenni – különösen nemzetbiztonsági főtanácsadói kinevezését követően –, hogy Flynn nem csak bizalmas, a szankciókkal összefüggésben álló adatokat tárt fel az orosz nagykövet előtt, de gyakorlatilag konspirálva szervezett meg vele több beszélgetést. (Politico)
A sajtóban egy elég konkrét kép kezd kirajzolódni, melynek hírszerzési adatok, illetve azok egy részének kiszivárogtatása ad hitelt. Például, hogy Trump környezetében – Flynn tábornokon túl – három további olyan személy van, akiknek az FBI által is bizonyított kapcsolatuk volt az orosz titkosszolgálatokkal abban a kampányidőszakban, amikor – a gyanú szerint – Moszkva besegített Trump elnökjelölti, majd elnöki imázsának felépítésében; és nem mellékesen, Hillary Clinton karakterének lerombolásában: Paul Manafort, a Trump-kampány korábbi főnöke az egyik, Carter Page üzletember, külpolitikai tanácsadó a másik, valamint Roger Stone, a Republikánus Párt régi támogatója a harmadik.
Mindez nem csak arra utal, hogy az amerikai titkosszolgálatok utasítást kaptak a Trump elnökségét teljesen ellehetetlenítő vizsgálatok lefolytatására, hanem arra is, hogy egyrészt a két nagy párt mérvadó körei egyetértenek ezzel, s meg lehet hozzá az intézményi – kongresszusi és szenátusi – jóváhagyás is.
Míg november 8-a után a megválasztott elnöknek minden héten volt egy, a világot sokkoló bejelentése, január 20. után pedig úgyszólván minden napra jutott egy hasonló, addig ma úgyszólván óránként megtudunk valamit, ami felér az elnök számára egy kegyelemdöféssel. És a jelek arra utalnak, hogy Pence felkészítése egy Trump utáni korszakra gőzerővel halad a maga útján. Ma már nem csak azt tudjuk, hogy Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó Pence alelnök háta mögött konspirált az oroszokkal a szankciók feloldásáról, hanem arról is hallani, hogy „nagy valószínűséggel” erre magától Trumptól kapta a megbízást.
Pár napja egy, az amerikai viszonyokat nagyon jól ismerő szakértő kérdésemre, hogy Trump meddig húzhatja még, igen határozottan azt mondta: amikor a Republikánus Párt által megrendelt közvélemény-kutatás azt mutatja majd, hogy támogatottságuk 30 százalék alá zuhant, megindítják az impeachmentet. Januárban a támogatás 46 százalék körül állt, ami közvetlenül egy nyertes elnökválasztás után rendkívül alacsonynak számít. Mindazonáltal az az össztűz, ami most kibontakozóban van, s amiből kivezető út nem mutatkozik, már a végső leszámolás előkészítésének tűnik. És ebből nem csak Trump, de Oroszország sem jöhet ki jól.
Következő cikk: Három A. Vučićot és két T. Nikolićot indít az SNS az elnökválasztáson
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >