2020. december 4. péntek
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Washingtoni vadászszezon

Szakértő: amikor a Republikánus Párt által megrendelt közvélemény-kutatás azt mutatja majd, hogy támogatottságuk 30 százalék alá zuhant, megindítják az impeachmentet. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Méltányos gyakorlat volt eddig, hogy az amerikai elnökök száz nap türelmi időt kaptak a médiától és politikai ellenfeleiktől megválasztásokat követően. Donald Trump esetében azonban – most már egészen biztos – ez másképp alakul. Kevesebb, mint egy hónappal eskütétele után nem csak az ellene folyó támadásoktól hangos a Szenátus Nemzetbiztonsági Bizottsága és a világsajtó, de az elnök kénytelen elkönyvelni az első teljes vereségeket is. Méghozzá – ha lehet efféle magasztos kifejezéseket használni vele kapcsolatban – politikai credójának legfontosabb célkitűzéseiben.

A támadásokat nem csak az inspirálja, hogy a világnak rá kellett döbbennie: Trump komolyan gondolja azokat az ostobaságokat, amiket a kampányban mondott, hanem, hogy még ma is a kormánypolitika formálásának egyedüli, ráadásul szuverén forrásaként tekint önmagára. Mint egy monarchikus uralkodó. Pedig egyre gyakrabban igazolódnak be vele kapcsolatban azok a korábbi gyanúk, hogy ezekben a dolgokban módfelett járatlan, s a jogállamiság nem jelent számára semmit. Épp oly természetes könnyedséggel lép túl az elnöki jogkörökön, miként valaha az adózási szabályokon. Sőt, igyekszik még élvezni is ezt, azaz sportot űz a visszaélésekből, egyidejűleg gúnyt a törvényekből.

Több bírósági eljárás is megsemmisítette azt az elnöki rendeletet, mellyel hét muzulmán állam polgárainak beutazását tiltotta meg az Egyesült Államokba. A bírósági döntések nyilvánvalóan nem azt vitatták, hogy a Közel-Kelet számos államának jó néhány polgára nemzetbiztonsági veszélyt jelenthet, hanem azt, hogy a rendelkezés válogatás és bizonyítékok nélkül korlátozta nagy tömegek természetes emberi jogát, ami az amerikai törvényekkel – elsősorban az alkotmánnyal – semmiképp sem fér össze. Ráadásul – túllépve a jogi szempontokon – az elnöki rendelet értelmetlenségét még annak propagandisztikus jellege is aláhúzta. A hét ország között több olyan nem szerepelt – így Szaúd-Arábia vagy Egyiptom –, melyeknek polgárai tényleg hajtottak végre merényleteket az Egyesült Államok területén, míg olyan országok igen, ahonnan efféle fenyegetés a múltban nem érkezett. Az elnöki rendelet teljesen felesleges jellegét az érvényben levő amerikai terrorellenes törvény, a George W. Bush által elfogadtatott Patriot Act is igazolja. Ez a rendkívül szigorú és sokak által épp ezért bírált jogszabály 2001 óta sikerrel akadályozta meg a merényleteket, illetve mint amilyen a 2013-ban végrehajtott bostoni volt, azt szabályt erősítő kivétellé tette.

A másik eset a frissen kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsadó, Michael Flynn tábornok gyors távozása posztjáról, minekutána a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és az FBI nem csak lehallgatta annak telefonbeszélgetését az orosz nagykövettel, Szergej Kiszljakkal, de azt is bizonyítani tudta, hogy a tábornok, amikor felettesének, Mike Pence alelnöknek beszámolt a kapcsolatfelvételről, hazudott a beszélgetések tartalmát illetően.

 Flynn egyébként érdekes módon egyesíti mindkét aktuális problémahalmazt, melybe Trumpnak sikerült kevesebb, mint egy hónapos elnöksége alatt nyakig elmerülni. Az amerikai-orosz kapcsolatokét, és a közel-keletiekét.

Lássuk először ez utóbbiakat. Szakértők már kinevezésekor feltették a kérdést: hogyan ültethető egy olyan katonaember Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski egykori székébe, akinek politikai rálátása még azokra a problémákra sem volt, melyekkel hivatásszerűen foglalkoznia kellett volna. Így az afganisztániakra s – hírszerzési szempontból – a közel-keletiekre. Ez utóbbi esetben e hiányosságai nagyon gyorsan megbosszulták magukat, hisz a védelmi minisztérium hírszerző ügynökségének, a DIA-nak a vezető pozíciójából is időnek előtte távoznia kellett, minekutána – gyanús orosz kapcsolatai mellett – több, mint szakszerűtlenül viszonyult a tényleges szakértők előrejelzéseihez.

Valóban, a DIA-nál eltöltött másfél éves időszakban (2013-2014) igyekezett feltűnően jó személyes kapcsolatokat kiépíteni az orosz titkosszolgálattal, 2015-ben pedig elfogadott egy fizetett vendégszónoki meghívást a mára már Amerika első számú ellenségeként feltűnő Russian Today csatornától, mely később be is mutatta, amint Flynn közvetlenül Putyin mellett ül egy vacsorán.

 Mindez segített sokak számára hihetővé tenni – különösen nemzetbiztonsági főtanácsadói kinevezését követően –, hogy Flynn nem csak bizalmas, a szankciókkal összefüggésben álló adatokat tárt fel az orosz nagykövet előtt, de gyakorlatilag konspirálva szervezett meg vele több beszélgetést. (Politico)

A sajtóban egy elég konkrét kép kezd kirajzolódni, melynek hírszerzési adatok, illetve azok egy részének kiszivárogtatása ad hitelt. Például, hogy Trump környezetében – Flynn tábornokon túl – három további olyan személy van, akiknek az FBI által is bizonyított kapcsolatuk volt az orosz titkosszolgálatokkal abban a kampányidőszakban, amikor – a gyanú szerint – Moszkva besegített Trump elnökjelölti, majd elnöki imázsának felépítésében; és nem mellékesen, Hillary Clinton karakterének lerombolásában: Paul Manafort, a Trump-kampány korábbi főnöke az egyik, Carter Page üzletember, külpolitikai tanácsadó a másik, valamint Roger Stone, a Republikánus Párt régi támogatója a harmadik.

Mindez nem csak arra utal, hogy az amerikai titkosszolgálatok utasítást kaptak a Trump elnökségét teljesen ellehetetlenítő vizsgálatok lefolytatására, hanem arra is, hogy egyrészt a két nagy párt mérvadó körei egyetértenek ezzel, s meg lehet hozzá az intézményi – kongresszusi és szenátusi – jóváhagyás is.

Míg november 8-a után a megválasztott elnöknek minden héten volt egy, a világot sokkoló bejelentése, január 20. után pedig úgyszólván minden napra jutott egy hasonló, addig ma úgyszólván óránként megtudunk valamit, ami felér az elnök számára egy kegyelemdöféssel. És a jelek arra utalnak, hogy Pence felkészítése egy Trump utáni korszakra gőzerővel halad a maga útján. Ma már nem csak azt tudjuk, hogy Flynn nemzetbiztonsági főtanácsadó Pence alelnök háta mögött konspirált az oroszokkal a szankciók feloldásáról, hanem arról is hallani, hogy „nagy valószínűséggel” erre magától Trumptól kapta a megbízást.

Pár napja egy, az amerikai viszonyokat nagyon jól ismerő szakértő kérdésemre, hogy Trump meddig húzhatja még, igen határozottan azt mondta: amikor a Republikánus Párt által megrendelt közvélemény-kutatás azt mutatja majd, hogy támogatottságuk 30 százalék alá zuhant, megindítják az impeachmentet. Januárban a támogatás 46 százalék körül állt, ami közvetlenül egy nyertes elnökválasztás után rendkívül alacsonynak számít. Mindazonáltal az az össztűz, ami most kibontakozóban van, s amiből kivezető út nem mutatkozik, már a végső leszámolás előkészítésének tűnik. És ebből nem csak Trump, de Oroszország sem jöhet ki jól.

2017. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább