Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Lassú búcsú az uniótól
„Putyin számára az Eurázsiai Unió életképes működése nem egyszerűen az orosz birodalmi álmok beteljesülése lett volna, hanem a politikai túlélés garanciája is. Egy olyan államszerkezet és elit megszilárdulása, amely állampárti garanciákat ad rendszerének, s valós alternatívaként tűnhet fel a nyugati liberális demokráciákkal szemben.”Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Miközben Vlagyimir Putyin – Orbán Viktor asszisztenciája mellett – Budapesten bemutatta a világnak, hogy egy erőteljes birodalom erőteljes vezetője, csöndben összeomlani látszik az a konstrukció, melyet a Kreml a Szovjetunió egykori befolyási övezetének romjain újjáépíteni próbált.
Csak emlékeztetnék rá: az Eurázsiai Uniót Putyin azt követően jelölte meg stratégiai célként, miután kútba esett minden arra irányuló törekvése, hogy az Európai Unióval valamilyen közös gazdasági térséget alakítson ki. Moszkva ugyanis olyan politikai engedményeket követelt cserébe, melyeket Európa nem teljesíthetett. Az oroszok időközben felgyorsították a szibériai források kibővített ipari kiaknázását, és a Csendes-óceáni partvidék is új jelentőségre tett szert, mind gazdaságilag, mind kereskedelmileg, de lényegében katonapolitikailag is.
A Moszkva által megálmodott Eurázsiai Unió alapító okiratát 2014. május 29-én írta alá három ország képviselője Asztanában; Oroszország mellett Kazahsztán és Belorusz (Fehéroroszország). Gazdaságilag ezek az államok oly mértékben függtek a korábbi szovjet kapcsolatok örökségétől, hogy a társulás akkortájt a gazdasági túlélésük legfőbb feltételének tetszett. Ez egyben azt is jelentette, hogy józan számítások szerint az egész konstrukciót Moszkvának kellett finanszíroznia, legalábbis addig, amíg a térségben az önfenntartó piacgazdasági viszonyok meg nem honosodnak. Ez viszont – figyelmeztettek már akkor szakértők – nem jelent kevesebbet, mint annak a rendszernek a részbeni rekonstrukcióját, melyre a Szovjetunió is épült valaha.
Az unió nem sokkal később kiegészült Örményországgal és Kirgizisztánnal. Ez utóbbit szintén a gazdasági kényszer sodorta közelebb Moszkvához, Örményországot viszont az a tény, hogy ellenségek veszik körül: Azerbajdzsán és az azeriek patrónusa, Törökország.
Bár az Eurázsiai Uniót összekovácsoló politikai szándék egyértelmű volt, a gazdasági kapcsolatok vonatkozásában ez egyáltalán nem volt elmondható. Moszkva érdeke az lett volna, hogy az Európai Unió integrációjához hasonló felzárkóztatási programokat hirdessenek meg és finanszírozzanak a többi – nyilvánvalóan alulfejlett – ország számára, erre azonban sem a pénz nem volt meg, sem a megfelelő integrációs kultúra. Az uniós tagságért cserébe például Örményország elsősorban katonai segítségben részesült Bakuval, illetve Ankarával szemben, ami az örmény gazdasági rendszerváltást nem, hogy segítette volna, de mindmáig kifejezetten hátráltatja. Nagyjából ugyanez igaz a többi tagországra is, nem feltétlenül katonai, hanem más – elsősorban gazdasági vagy politikai – szinten.
Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy Putyin mit is szeretett volna elérni. Az unió életképes működése számára nem egyszerűen az orosz birodalmi álmok beteljesülése lett volna, hanem a politikai túlélés garanciája is. Egy olyan államszerkezet és elit megszilárdulása, amely állampárti garanciákat ad rendszerének, s valós alternatívaként tűnhet fel a nyugati liberális demokráciákkal szemben.
Csakhogy ehhez gazdasági erőre lett volna szükség, amit a szerkezeti reformok teljes oroszországi csődje, a monokulturális anyagi források és – ezzel szoros összefüggésben – a szénhidrogén-árak nagymérvű ingadozása mára teljességgel illuzórikussá tett. Ráadásul nem az időközben fő ideológiai ellenségnek kikiáltott Nyugat az, mely akadályokat gördített a megvalósulás elé, sokkal inkább a közép-ázsiai államokhoz térben is oly közeli Kína.
A kazah kormányköröket egyre jobban idegesítette az ország jelentős orosz kisebbsége (a lakosság közel egynegyede orosz), mely szeretné, ha az ország úgy és annyira integrálódnék az orosz kulturális-gazdasági és politikai érdekszövetségbe, mint 1991 előtt. Így aztán Asztana számára a Kreml uniós tervei egyre inkább elveszítették vonzerejüket, s gyakorta inkább nemzetbiztonsági kockázatként tűnnek fel.
Most pedig Belorusz igyekszik szép csöndben strukturálisan is leválni a Moszkva felügyelte közös térségről. Januárban Minszk megkönnyítette mintegy nyolcvan állam polgárának a beutazását az országba – nem is titkoltan gazdasági és politikai nyitást végrehajtva –, ami arra kényszerítette az orosz hatóságokat, hogy visszaállítsák a határőrizetet a két ország között. Ugyan a beloruszok továbbra is vízum- és poggyászellenőrzés nélkül léphetnek orosz területre (és viszont, az oroszok Belorusziába), de mindenki mást alaposan igazoltatnak és átkutatnak. Február 7-én a belbiztonsági szolgálat (FSZB) elnökének, Alekszander Bortnyikovnak a parancsára ismét megnyíltak az ellenőrzési pontok Oroszország nyugati, Szmolenszk, Brjanszk és Pszkov megyéiben. A lépést Minszk azonnal nehezményezte; a kiadott nyilatkozat szerint ezzel „Moszkva megszegte a két ország közötti határvédelmi megállapodást”.
A Regnum portál viszont már úgy értesült megbízható kormányforrásokból, hogy Belorusz egyenesen kiválni készül „az Eurázsiai Gazdasági Szövetségből, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéből és az államszövetségből” is. A hírforrás azt is tudni véli, hogy a belorusz döntést a Kreml megértéssel fogja fogadni, és nem tervez emiatt semmiféle retorziót. Moszkva ugyanakkor legfelsőbb szintű egyeztetést szeretne, de a javasolt február 9-i Putyin-Lukasenka találkozó ötletére Minszk egyelőre nem reagált.
Ezek a hírek egyértelműen jelzik, hogy az oroszok felmérték: az Eurázsiai Unió költségeit a jövőben képtelenek lesznek állni. Ez egybevág minden olyan adattal, mely gazdaság teljesítőképességével kapcsolatban az utóbbi időben nyilvánosságra került. Ám ha az uniós cél ilyen látványosan szétporlad, Putyinnak fel kell mutatnia helyette valami mást a hazai publikum felé. Különben legitimitása a birodalom helyreállításában reménykedő tömegek szemében hamarabb semmisül meg, mint amennyi időbe került megteremteni az ezzel kapcsolatos nacionalista illúziót.
Következő cikk: Nikolić elvesztette a csatáját Vučićtyal szemben?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >