2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Snowden és Trump

„Ugyanaz a »politikai homeopátiában« való vakhit íratta alá amerikaiak ezreivel a Snowden-petíciót, mellyel a szélsőséges és populista alt-right végigkampányolta 2016-ot, s mely Trumpot 2017-ben a Fehér Házig juttatta.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Felkerült az egymilliomodik aláírás is arra a listára, mely az amerikai – és nem csak az amerikai – kormánytól követeli az Edward Snowdennel szembeni eljárás megszüntetését, sőt az illető teljes rehabilitálását. Minthogy a petíciót nem csak amerikaiak írták alá, sőt a maga nemében nemzetközi akcióról van szó, tulajdonképpen az egymillió aláírás nem is sok, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy számos kormány létezik, mely szívesen kampányolhatott a háttérből Snowden mellett. Ne feledjük, az amerikai titkosszolgálat egykori külső munkatársa jelenleg valahol Moszkvában honol, szoros szövetségese, Julian Assange, a Moszkvának dolgozó WikiLeaks alapítója pedig a Kreml bábjaként viselkedő Ecuador londoni nagykövetségén.

De Snowden és Assange között, bár ugyanaz a jelenség dobta fel őket a felszínre, illő különbséget tenni. Az előbbit a jelek szerint komoly belső, morális vívódás kalauzolta el a hazaárulásig, a másikat viszont a szélhámosság és pénzéhség a kémkedésig és a Moszkvával való együttműködésig.

Bár már többször írtam a jelenségről, talán nem haszontalan néhány tényt ismét rögzíteni. Különösen, hogy Donald Trump november 8-i megválasztása Amerika elnökévé egészen más megvilágításba helyezi az egész történetet.

Az 1989-es kelet-európai rendszerváltásokat és különösen a Szovjetunió 1991 decemberi összeomlását követően, vagyis abban a pillanatban, amikor Francis Fukuyama szerint a történelemnek vége szakadt, merész elgondolás fogant meg számos vezető politikus s elsősorban néhány amerikai fejében. Úgy vélték, a nyugati-keleti megosztottság elmúltával a titkosszolgálatok elemző munkájának egyes elemeit bátran kiszervezhetik külső szakértő cégekhez, különösen azokat, amelyek nem érintenek közvetlen államtitkokat, illetve amelyek aktualitása gyorsan inflálódik. A későbbi események persze rádöbbentették az illetékeseket, hogy átléphetetlen kordont nem lehet vonni a különböző minőségű információk közé. Szelektálni pedig még kevésbé lehet közöttük, tekintettel arra, hogy 9/11-et, Putyin 2008-as színeváltozását, az „arab tavaszt”, Kína katonai radikalizálódását, s az illiberális államrendszerek megjelenését követően olyan mennyiségű adat került a titkosszolgálatok birtokába, hogy azzal megküzdeni még az Egyesült Állam sem képes, pedig ott tizenhét titkosszolgálat dolgozik.

Számos oka volt a kiszivárgásoknak, de ezek között egyetlen egy sem volt olyan, mint amilyenek miatt az ötvenes években Moszkva oly sikerrel törte fel az amerikai atomtitkot, illetve a brit kémelhárítás (MI5) belső struktúráit. Nem ideológiailag elkötelezett mesterkémek továbbítottak az ellenséghez – ez esetben Moszkvába és Pekingbe – az információkat, hanem pszichopaták, szélhámosok vagy olyan, személyiségzavarral küszködő egyének, mint Snowden. Az információk véletlenül, s mintegy esetlegesen jutottak illetéktelenekhez, ám – megint csak szemben az ötvenes évekkel – nem egy-egy nagyobb horderejű ügyben, hanem ügyek tízezreiben. Egy-egy szivárogtatás, mindenféle válogatás vagy célzatosság nélkül, akár több százezer minősített anyagot is tartalmazott, ami mutatja: nem profik munkájáról van szó.

Ám, hogy a mostani információk felértek egy atomtitkokkal, mi sem bizonyítja jobban, mint Hillary Clinton veresége.

Az, hogy ma, amikor egyre konkrétebb körvonalai tapasztalhatók egy ismételt – igaz, a korábbihoz képest más dimenziókban és más súlycsoportokban vívott – hidegháborúnak, s már az első komoly csapások is bekövetkeztek, alighanem a titkosszolgálati struktúrák kezdik újragondolni munkájuk feltételeit. Aligha kétséges: mind a minősítési, mind pedig a személyi feltételek szigorodni fognak, ha nem szigorodtak már eddig is, amiről a dolgok természeténél fogva nyilvánvalóan nem rendelkezhetünk hiteles hírekkel.

De vajon elégséges lesz-e mindez, hogy a nyugati nyitott társadalmak megküzdjenek a keletiek zárt, s ezáltal eleve jobban védhető intézményeivel? Efelől nekünk, magyaroknak a „keleti nyitás” politikájának meghirdetése óta már indokolt kételyeink vannak, s január 20-a, vagyis Trump beiktatása után a nyugatiaknak is igencsak gyorsan lehetnek majd hasonló kételyeik.

Hogy mennyire így van ez, jól mutatja az amerikai titkosszolgálatok egyre nyíltabb és összehangolt fellépése a Trump által meghirdetett amerikai-orosz viszony újratervezése miatt. De hogy az az információmennyiség, mely már most birtokukban van a megválasztott elnökről, elég lesz-e ahhoz, hogy mozgásterét korlátozzák vagy pozíciójában ellehetetlenítsék, az kétséges. Elvégre ugyanaz a „politikai homeopátiában” való vakhit íratta alá amerikaiak ezreivel a Snowden-petíciót, mellyel a szélsőséges és populista alt-right végigkampányolta 2016-ot, s mely Trumpot végül a Fehér Házig juttatta. Valóságos ötödik hadoszlop ez, melyre Moszkva vagy Peking – nem úgy, mint korábban, az amerikai Kommunista Párt gazdáiként – ezúttal egyetlen fillért sem költött.

2017. január 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább