Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Trump és az oroszok|
„Trump orosz kapcsolata az FBI előtt soha nem volt titok, legalábbis az a része, mely Amerikában formálódott. A CIA és az NSA ismeretei alighanem ennél sokkal mélyebbek lehetnek, így Trump oroszországi útjainak célja, s a Moszkvában született üzletek.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Sok tekintetben meglepő, hogy a 17 amerikai titkosszolgálat közül három – a CIA, az FBI és az NSA – a napokban megjelentette elemzését az oroszok tevékenységről, mellyel befolyásolták az elnökválasztást. Az anyag terjedelme 25 oldal, és két részből áll. Maga az elemzés 7 oldalt tesz ki, a csatolmány pedig egy 2012-ben készült jelentés, mely az orosz propaganda terjesztésére létrehozott Russia Today America tévéadó működését írja le. Természetesen nem az eredeti irat került napvilágra, hanem egy olyan változat, melyből kihagytak mindent, ami titkosnak minősül.
A megállapítások azonban még így is szókimondóak és döbbenetesek, hisz hivatalos állásfoglalásokban eddig még sohasem szerepeltek ilyen mondatok: „Putyin és az orosz kormány arra törekedett, hogy segítse a megválasztott elnök, Trump kampányát azáltal, hogy hitelteleníti Hillary Clintont, és Trumppal szemben kedvezőtlen fényben tünteti őt fel.”
Az első komoly reakciók megállapítják: Putyin számára nem is az volt a fontos, hogy Donald Trump kerüljön ki győztesen – bár ez sem egy utolsó szempont, ha a cél az Egyesült Államok meggyengítése –, hanem Clinton elnökké avanzsálásának megakadályozza. Clintonban az orosz elnök a 2011-ben Oroszország-szerte kibontakozó, demokráciát követelő ellenzéki megmozdulások egyik fő külföldi támogatóját látja. De kulcsszerepet tulajdonít neki abban is, hogy az egyébként óvatos és a visszahúzódást preferáló Barack Obama végül mégis a Moszkvával való konfrontáció mellett döntött, kiszivárogtatva a Panama-iratokat, melyek felfedték Putyin legfontosabb otthoni szövetségeseinek zavaros off-shore ügyeit. Nem is beszélve az orosz sportolók doppingbotrányainak napvilágra kerüléséről, ami – ha lehet – még többet rontott Putyin hazai megítélésén, lévén a sportsikerek az elnök személyi kultuszában ott is prioritást élveznek.
A publikálást követően azonnal megszülettek az első, kétségeket elhintő cikkek, melyek – a jól ismert ködösítés mellett – főként azt hozzák fel bírálatként, hogy az anyag egy szót sem ejt a bizonyítékokról. A kritika akár még indokolt is lehetne, ha azt leginkább nem az orosz kormánymédia, illetve az általuk fizetett elemzők terjesztenék. Ugyanakkor, lévén titkosszolgálati jelentésről van szó, melyből tudatosan kihagytak minden szenzitív információt, aligha kétséges, hogy az efféle vélekedés nem szolgál mást, mint a jelentés diszkreditálását.
Egy hírszerzési szakértő, akinek a véleményét kikértem, mielőtt hozzáfogtam e cikk írásához, úgy fogalmazott: a dokumentum szerzői szerint a megszerzett információkat az orosz katonai hírszerzés, a GRU juttatta el a WikiLeaks-hez, hogy – más, szintén orosz befolyás alatt álló hasonló csatornákon, közöttük a DCLeaks-en át – az később nyilvánosságra hozza őket. Erről a lépésről az amerikaiaknak egészen biztosan vannak bizonyítékaik. A WikiLeaks-et és a többi csatornát ugyanis számos szövetséges titkosszolgálat igen szoros megfigyelés alatt tartja. Ezeknél semmi sem történhet, amiről ne értesülne a CIA, az MI6 vagy a BND.
Az is teljességgel kizárt, hogy az amerikai titkosszolgálatok egyhangúan koholt vagy meg nem alapozott adatokkal lássák el a legfelső amerikai vezetést – beleértve a Kongresszust és a Szenátust is –, hisz a jelentés súlyosan érinti Donald Trump jövendő elnöki legitimitását. Egy olyan jogállamban, mint az Egyesült Államok egy efféle eljárás teljességgel elképzelhetetlen, és ha mégis megtörténne, az nagyobb kockázatot jelentene az állambiztonságra, mint Trump megválasztása.
Pedig az sem akármilyen kockázat. Erre a The American Interestben december 12-én megjelent alapos tényfeltáró elemzés mutat rá – melyben viszont adatolva van minden egyes állítás. Nem az a furcsa, hogy a CIA és testvérszervezetei megjelentettek egy elemzést arról, hogyan szivárog be Putyin az amerikai politikai életbe, saját érdekei szerint manipulálva azt, hanem az, hogy a politikai elit – így a Republikánus Párt, a jogvédő állami apparátus és maga a Kongresszus – miért hagy figyelmen kívül egy ilyen elemzést.
A James S. Henry általa jegyzett tanulmánynak már a címe is sokatmondó: Donald Trump személyes orosz kapcsolatainak különös világa. Feltárul benne az orosz „rendszerváltás”, majd annak korai csődje, az orosz vállalkozói és politikai élet összekapcsolódása és gyors kriminalizálódása. A New York-i milliárdos ezer szállal kötődött e folyamat szereplőihez, akik közül számosan már régóta – és nem koholt vádak alapján, hanem bizonyított csalásért, sikkasztásért, rablásért, prostik futtatásáért – börtönben ülnek, mások viszont még időben Putyin szolgálatába szegődtek, s élnek, mint hal a vízben. James S. Henry azt is említi: Trump orosz kapcsolati hálója az FBI előtt soha nem volt titok, legalábbis az a része, mely Amerikában formálódott. A CIA és az NSA ismeretei ennél alighanem sokkal mélyebbek lehetnek, így Trump oroszországi útjainak célja, s a Moszkvában született üzletek.
Nem az a furcsa, hogy az orosz kiberbehatolás hogyan s miért következhetett be; példának itt van Magyarország, mely bár az Európai Unió leggyengébb láncszemének számít, jelentéktelen, súlytalan állam, az orosz titkosszolgálatok mégis tucatnyi weboldallal próbálják befolyásolni a közhangulatot… Miért ne tennének ennél sokkal többet a Kreml céljainak elérése érdekében a világ vezető hatalma ellen? Az viszont nagyon különös, hogy miért nem tudott meg az amerikai közvélemény idejekorán részleteket arról, hogy mi köti Trumpot – nyilvánvalóan anyagi s még nyilvánvalóbban zsarolhatósági szempontból – Moszkvához? Mert ez a lényeg!
A választ egyelőre találgatni sem érdemes. Különösen, ha a biztonsági szervek azért nem fordítottak nagyobb figyelmet Trumpnak, mert maguk is irreálisnak gondolták elnökválasztási sikerét. Ez viszont szakmai hiba, amiért később még az egész világ súlyosan megfizet.
Következő cikk: Segédnépet hoz létre a kormány: magyarok is jelentkezhetnek!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >