Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Egy gyilkosság anatómiája
„Az orosz-török – és emellett iráni – együttműködésen munkálkodó, hatvankét éves Andrej Karlov nagykövet halála frusztrált és szimbolikus válasz arra a geopolitikai és ideológiai váltásra, melyet Erdoğan az elmúlt tizennyolc hónapban végrehajtott.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
December 19-én, alig hogy belekezdett beszédébe Andrej Karlov orosz nagykövet Ankara egyik előkelő kiállítóterében, ahol az Oroszország török szemmel című fotókiállítás megnyitója zajlott, egy 22 éves, civil ruhás férfi agyonlőtte a diplomatát. Egyelőre nem tisztázott, hogy elhangzott-e az „Allah nagy!” szokásos terrorista kiáltás, de az tény – többen egybehangzóan megerősítették a gyilkosságot követően –, hogy a lövések előtt a fiatalember azt kiáltotta: „Mi Aleppóban halunk meg, te viszont itt!”.
A fiatalembert Mevlüt Mert Altıntaşnak hívták, 1994. június 24-én született a nyugat-anatóliai Aydin tartomány Söke járásának egyik kis falujában. Alig két és fél évvel ezelőtt került ki az İzmirben lévő rendőriskolából, ahonnan egyenesen a fővárosba vezényelték a rendfenntartó egységekhez. Mind az orosz, mind pedig a török hatóságok siettek bejelenteni, hogy „terrorista akcióról” van szó, s egyes hírügynökségek már azt találgatták, vajon a Szíriában, al-Aszad csapatai ellen harcoló, al-Kaida hátterű al-Nuszra Front szimpatizánsa lett volna-e Altıntaş, vagy pedig inkább Fethullah Gülen hitszónok követője. Mint ismeretes, az Amerikában, emigrációban élő Gülen ellen Recep Tayyip Erdoğan elnök elkeseredett harcot vív már jó ideje. Ezek a hírek egyelőre nem igazolódtak be. Bármi lehetséges, de egyre valószínűbb: nem egy efféle elkötelezettség a gyilkosság mozgatója, az inkább Erdoğan kaotikus, egyre követhetetlenebb politikájának következménye.
Azt követően, hogy 2002-ben Erdoğan pártja, a populista-nacionalista és illiberális Jog és Fejlődés (AKP) hatalomra került, egyre inkább eltávolodni látszott azoktól a céloktól, melyekkel a török politikát az államalapító, Kemal Atatürk felruházta. Visszatérést hirdetett az oszmán időszak iszlamista örökségéhez, s egyesíteni igyekezett mindazokat, akik jó egy évszázadra ugyan elnyomták önmagukban a nagy-türk identitást, de feladni azt egy pillanatig sem voltak hajlandóak. A párt fő ideológusa, Ahmet Davutoğlu korábbi külügyminiszter (2009-2014), majd miniszterelnök (2014-2016), ezt egy – magyarul is olvasható – alapos munkában írta le, mely úgyszólván bibliája lett mindazoknak, akiket politikailag a hajdani török nagyság inspirált. Hogy az AKP stabilan maga mögött tudhatta Anatólia legelmaradottabb, legiskolázatlanabb néprétegeinek egyértelmű támogatását, s máig úgy tűnik, az AKP leválthatatlanná vált, az ennek az ideológiának volt köszönhető.
Davutoğlu józanul mérlegelte, hogy Törökország számára az európai uniós perspektíva, minden vonzó lehetősége mellett elképzelhetetlen; a lakosság nem támogatja azokat az elvárásokat, amelyek a nyugati demokráciák vallott értékeiből fakadnak. Ugyanakkor a közel-keleti hajdani oszmán egység, illetve Törökország regionális vezető szerepe nagyon is visszaszerezhető, ha a nyugati liberális eszméket az új török elit megtagadja s iszlamista alapon ígér biztonságot és jóvátételt mindazoknak, akiket az első, majd második világháborút követő realitások működésre képtelen, művi államokba kényszerítettek élni, az egykori Oszmán Birodalom romjain.
Davutoğlu elméletének egyetlen gyengéje volt, hogy mindezt megvalósíthatónak gondolta Törökország korábbi – azaz NATO-s – szövetségesi elkötelezettségei mellett. Erdoğan viszont azzal szembesült, hogy az új realitások nem tesznek lehetővé egy efféle programot. Bár annak megvalósításáról nem mondott le, rövidtávon mégis feladta céljait.
Törökország az iszlamista építkezés lázában megtagadta korábbi szoros kapcsolatait Izraellel, később azonban visszatáncolni próbált, s bár Jeruzsálem bizalmát érthető módon nem szerezte vissza, összekuszálta azok „koherens” világképét, akiknek Davutoğlu korábban egyértelmű iszlamizációt ígért. Törökország évtizedeken keresztül a szíriai Aszad rendszer eltökélt ellenfele volt, mind geopolitika, mind ideológiai értelemben, ám azzal, hogy bocsánatot kért Moszkvától, amiért lelőtte annak egyik – török területek fölé berepült – vadászbombázóját, s megbékélni látszik az oroszok szíriai jelenlétével, megint csak feladott valamit a 2002 óta kergetett álmokból. Az pedig igazi árulásnak számított, hogy kész együttműködni Iránnal a közel-keleti eljövendő új hatalmi osztozkodásban, vagyis: elárulta mind a szunnitákat, mind pedig korábbi szoros szövetségeseit, így Szaúd-Arábiát.
Hogy még egyértelműbb legyen a kép: akkor, amikor azon a bizonyos fotókiállításon az ifjú Altıntaş meghúzta fegyverének ravaszát, Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter épp egy repülőgép fedélzetén utazott Moszkvába, hogy ott orosz és iráni kollégájával hozzon össze egy megállapodást, melyet a legtöbb török, de főként azok, akik az AKP és Erdoğan mellett 2002 óta kitartottak, árulásnak tartanak.
Az orosz-török – és emellett iráni – együttműködésen munkálkodó, hatvankét éves Andrej Karlov nagykövet halála frusztrált és szimbolikus válasz arra a geopolitikai és ideológiai váltásra, melyet Erdoğan az elmúlt tizennyolc hónapban végrehajtott. Ám meglehet, nyitánya lesz egy olyan ellenállásnak, melyre a török hadsereg – az idei elfuserált puccskísérlet bizonyítja – már képtelennek bizonyult, ám Erdoğan eddigi legelszántabb, de vele szembefordulni is kész támogatói annál inkább vállalkoznak. A népet ugyanis egyelőre Erdoğannak sem sikerült leváltani.
Következő cikk: Puch László és Simon Dénes vette meg a Népszavát, a Vasárnapi Híreket és a Szabad Földet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >