2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Trump jön, Amerika marad

Az európai inkoherencia, a szükséges akarat hiánya, valamint az orosz ügynökként viselkedő politikusok nagyobb veszélyt jelentenek, mint Donald Trump parttalan inkompetenciája. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

„A keserű ébredésen a demokraták már túl vannak, most már csak józan önvizsgálat vár rájuk. A ma oly magabiztos republikánus párt viszont holnap igencsak rámehet e győzelemre, s nem kevésbé arra, ami ezt megelőzte…”

 Kétségeim vannak Guy Verhofstadtnak, az Európai Parlament liberális frakcióvezetőjének azon véleményét illetően, hogy november 8-a óta Európa – biztonsági szempontból – nem számíthat az Egyesült Államokra.  Úgy vélem ugyanis, hogy a ránk leselkedő veszélyek tekintetében az európai inkoherencia, a szükséges akarat hiánya, valamint az orosz ügynökként viselkedő politikusok nagyobb veszélyt jelentenek, mint Donald Trump parttalan inkompetenciája.

 Azt sem hiszem el, hogy vége a politikai korrektségnek, de örülök, hogy a volt Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese, Orbán Viktorra rímelve, végül is vágyik egy efféle fordulatra, ugyanis most már legalább tudom, hogy mi van – egészen pontosan, mi nincs – ennek az embernek a fejébe, s hogy így visszatekintve, miért bizonyult egy ideje, sok vonatkozásban alaptalannak bizalmunk a lap szellemiségével kapcsolatban.

És élvezettel olvastam kedvelt publicistám dühödt gondolatait, melyek akkor támadtak benne, amikor összevetette a már egy ideje tartó orbáni rendszer, a NER, s a most diadalmaskodó trumpi várható ellenzéki következményeit. Csakhogy sehol sem látok ilyen egyezést, s ezért ez az – egyébként imponálóan alapos – cikk nem győzött meg semmiről.

 Trumppal vagy Trump nélkül ugyanis az Egyesült Államokban demokrácia van. Viszont Orbánnal Magyarország nem olyan, mint Orbán nélkül lenne: az első esetben nyilvánvalóan már rég nem beszélhetünk demokráciáról, a második lehetőség pedig egyelőre csak vágyálmainkban él.

És azt sem hiszem, hogy korábbi életünk gyökeres fordulatot venne, s ezt követően már egy másik világban élünk majd. Ez vonzó perspektíva mindazoknak, akik szeretik a Nyugat alkonyát vizionálni, de tény: a második világháborút követően a Nyugat megtanult néhány leckét. Azt mindenképpen, hogy nem válthatja a normalitást a szenvedélyre annak kockázata nélkül, hogy ne járjon úgy, ahogy az európai nemzetek jártak 1914. július 28-a után, méghozzá – mint tudjuk – hamarabb, semhogy a levelek lehullottak volna…

 Ha lesz valamilyen fordulat, az egy idő után jobban hasonlít majd 1968-ra, mint bármire, amiről a jobboldal rémálmaiban vizionál. Igaz, nincs ma koherens uralkodó vagy legalább alternatívát jelentő ideológia, amit Alain Badiou olyannyira fájlal. De mire ment 1968 a maga utcára vitt marxista utópiájával? Az akkori életformaváltás és a jóléti állam nyugati megszilárdulását nem ez az ideológia katalizálta; inkább annak ellenére valósulhatott az meg.

 Kelet-Európában persze mások a viszonyok, e térség továbbra is komoly kockázat marad. Az itteni társadalmak végzetesen képtelenek arra, hogy ne veszélyesen éljenek, s nem jellemző rájuk, hogy hagynák magukat a civilizáció szabályaitól zavartatni. Ami ma Magyarországon és Lengyelországban zajlik, mindent elmond arról a folyamatról, melyet James Robinsonn és Daron Acemoglu leírt arról, „hogyan buknak el nemzetek”. Csakhogy Kelet-Európa nem szakítható ki a kollektív európai biztonsági rendszerből, ráadásul akkora piacot jelent, amit Nyugat-Európa gazdasága – főleg a német – nem nélkülözhet. Elég egy felületes pillantást vetni, hogy az ember ezeket a banális igazságokat visszaigazolva lássa még olyan aberrált esetekben is, mint a magyar: nincs az a tróger gátlástalanság, amit a Nyugattal szemben Orbán meg ne engedne magának, mindemellett igencsak ügyel rá, hogy a biztonsági együttműködés szándékát újra és újra deklarálja, s hogy a magyar piacot megtartsa uniós keretek között.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene válaszokat keresnünk azokra a zavarba ejtő kérdésekre, hogy miért is szavaztak a britek az unióból történő távozásra, s hogy mi is katapultált egy olyan – emberinek csak nagy jóindulattal nevezhető – jelenséget, mint a trumpi az ovális irodába? Ha volt e két kétségekbe ejtő eseménynek haszna, az épp az, hogy máris komoly intellektuális válaszok születtek rájuk, s ami megszülte e válaszokat, az épp a június 24-e reggelén és a november 9-e hajnalán oly sokakból előtörő kétségbeesés. Egyrészt az ész oly váratlan, de annál látványosabb trónfosztása miatt, másrészt a mindennek nyomán kibontakozó bizonytalanság következtében. Könnyen lehet, hogy az amerikai elnökválasztás drámájából, minden ellenkező várakozás dacára, hamarabb von le józan következtetéseket a jelenleg a szélsőségesektől rettegő Európa; a francia és osztrák, a német választó, mintsem az az amerikai, aki Trumpra szavazott, s még eltart egy ideig, amíg rájön: a kampányígéretek legtöbbje betarthatatlan, miközben a trumpi inkompetencia és annak következetes primitívsége egészen megkeseríti a hétköznapjait. A keserű ébredésen a demokraták már túl vannak, most már csak józan önvizsgálat vár rájuk. A ma oly magabiztos republikánus párt viszont holnap igencsak rámehet e győzelemre, s nem kevésbé arra, ami ezt megelőzte… (…)

 

 

2016. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább