2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Trump jön, Amerika marad

Az európai inkoherencia, a szükséges akarat hiánya, valamint az orosz ügynökként viselkedő politikusok nagyobb veszélyt jelentenek, mint Donald Trump parttalan inkompetenciája. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

„A keserű ébredésen a demokraták már túl vannak, most már csak józan önvizsgálat vár rájuk. A ma oly magabiztos republikánus párt viszont holnap igencsak rámehet e győzelemre, s nem kevésbé arra, ami ezt megelőzte…”

 Kétségeim vannak Guy Verhofstadtnak, az Európai Parlament liberális frakcióvezetőjének azon véleményét illetően, hogy november 8-a óta Európa – biztonsági szempontból – nem számíthat az Egyesült Államokra.  Úgy vélem ugyanis, hogy a ránk leselkedő veszélyek tekintetében az európai inkoherencia, a szükséges akarat hiánya, valamint az orosz ügynökként viselkedő politikusok nagyobb veszélyt jelentenek, mint Donald Trump parttalan inkompetenciája.

 Azt sem hiszem el, hogy vége a politikai korrektségnek, de örülök, hogy a volt Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese, Orbán Viktorra rímelve, végül is vágyik egy efféle fordulatra, ugyanis most már legalább tudom, hogy mi van – egészen pontosan, mi nincs – ennek az embernek a fejébe, s hogy így visszatekintve, miért bizonyult egy ideje, sok vonatkozásban alaptalannak bizalmunk a lap szellemiségével kapcsolatban.

És élvezettel olvastam kedvelt publicistám dühödt gondolatait, melyek akkor támadtak benne, amikor összevetette a már egy ideje tartó orbáni rendszer, a NER, s a most diadalmaskodó trumpi várható ellenzéki következményeit. Csakhogy sehol sem látok ilyen egyezést, s ezért ez az – egyébként imponálóan alapos – cikk nem győzött meg semmiről.

 Trumppal vagy Trump nélkül ugyanis az Egyesült Államokban demokrácia van. Viszont Orbánnal Magyarország nem olyan, mint Orbán nélkül lenne: az első esetben nyilvánvalóan már rég nem beszélhetünk demokráciáról, a második lehetőség pedig egyelőre csak vágyálmainkban él.

És azt sem hiszem, hogy korábbi életünk gyökeres fordulatot venne, s ezt követően már egy másik világban élünk majd. Ez vonzó perspektíva mindazoknak, akik szeretik a Nyugat alkonyát vizionálni, de tény: a második világháborút követően a Nyugat megtanult néhány leckét. Azt mindenképpen, hogy nem válthatja a normalitást a szenvedélyre annak kockázata nélkül, hogy ne járjon úgy, ahogy az európai nemzetek jártak 1914. július 28-a után, méghozzá – mint tudjuk – hamarabb, semhogy a levelek lehullottak volna…

 Ha lesz valamilyen fordulat, az egy idő után jobban hasonlít majd 1968-ra, mint bármire, amiről a jobboldal rémálmaiban vizionál. Igaz, nincs ma koherens uralkodó vagy legalább alternatívát jelentő ideológia, amit Alain Badiou olyannyira fájlal. De mire ment 1968 a maga utcára vitt marxista utópiájával? Az akkori életformaváltás és a jóléti állam nyugati megszilárdulását nem ez az ideológia katalizálta; inkább annak ellenére valósulhatott az meg.

 Kelet-Európában persze mások a viszonyok, e térség továbbra is komoly kockázat marad. Az itteni társadalmak végzetesen képtelenek arra, hogy ne veszélyesen éljenek, s nem jellemző rájuk, hogy hagynák magukat a civilizáció szabályaitól zavartatni. Ami ma Magyarországon és Lengyelországban zajlik, mindent elmond arról a folyamatról, melyet James Robinsonn és Daron Acemoglu leírt arról, „hogyan buknak el nemzetek”. Csakhogy Kelet-Európa nem szakítható ki a kollektív európai biztonsági rendszerből, ráadásul akkora piacot jelent, amit Nyugat-Európa gazdasága – főleg a német – nem nélkülözhet. Elég egy felületes pillantást vetni, hogy az ember ezeket a banális igazságokat visszaigazolva lássa még olyan aberrált esetekben is, mint a magyar: nincs az a tróger gátlástalanság, amit a Nyugattal szemben Orbán meg ne engedne magának, mindemellett igencsak ügyel rá, hogy a biztonsági együttműködés szándékát újra és újra deklarálja, s hogy a magyar piacot megtartsa uniós keretek között.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene válaszokat keresnünk azokra a zavarba ejtő kérdésekre, hogy miért is szavaztak a britek az unióból történő távozásra, s hogy mi is katapultált egy olyan – emberinek csak nagy jóindulattal nevezhető – jelenséget, mint a trumpi az ovális irodába? Ha volt e két kétségekbe ejtő eseménynek haszna, az épp az, hogy máris komoly intellektuális válaszok születtek rájuk, s ami megszülte e válaszokat, az épp a június 24-e reggelén és a november 9-e hajnalán oly sokakból előtörő kétségbeesés. Egyrészt az ész oly váratlan, de annál látványosabb trónfosztása miatt, másrészt a mindennek nyomán kibontakozó bizonytalanság következtében. Könnyen lehet, hogy az amerikai elnökválasztás drámájából, minden ellenkező várakozás dacára, hamarabb von le józan következtetéseket a jelenleg a szélsőségesektől rettegő Európa; a francia és osztrák, a német választó, mintsem az az amerikai, aki Trumpra szavazott, s még eltart egy ideig, amíg rájön: a kampányígéretek legtöbbje betarthatatlan, miközben a trumpi inkompetencia és annak következetes primitívsége egészen megkeseríti a hétköznapjait. A keserű ébredésen a demokraták már túl vannak, most már csak józan önvizsgálat vár rájuk. A ma oly magabiztos republikánus párt viszont holnap igencsak rámehet e győzelemre, s nem kevésbé arra, ami ezt megelőzte… (…)

 

 

2016. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább