Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Európai csapatjáték
Francois Mitterrand politikai tapasztalatban, háborús élményekben és szenvedésben gazdag élete végén valamennyiünket arra emlékeztetett: „Le nationalisme, c’est la guerre!” (A nacionalizmus háborút jelent!). Frank-Walter Steinmeier (Magyar Nemzet):
Aki figyelemmel kísérte a viták leghevesebb szakaszát, megérezhette, hogy nem lehet jó vége a Nagy-Britannia EU-tagságáról szóló népszavazásnak. Mi mindent le nem írtak és el nem mondtak Európáról… És mindezt sokan el is hitték. Ennek ellenére jómagam is még mindig sokkhatás alatt állok. A britek szavazásának eredménye, hogy kilépnek az unióból, Európa-szerte sajnálkozást váltott ki, bizonytalanságot és csalódást okozott. Hiszen ez mély, történelmi jelentőségű fordulat.
És mégis: nem szabad, hogy lebénuljunk a sokktól, vagy kapkodó cselekvésbe kezdjünk. Sokkal inkább közösen kell levonni az Európai Unióra nézve helyes következtetéseket.
Először is józan állapotfelmérést kell végrehajtanunk. Európa számos polgára számára az unió ezekben az időkben nem bír éppen nagy értékkel. Sokan csalódottak, vannak, akik elfordulnak, mivel azt gondolják, hogy az EU nem vagy legjobb esetben is csak részben váltotta be a jólétről, demokráciáról és békéről szóló legfontosabb ígéreteit. Mély, máig be nem gyógyult sebeket ejtett a gazdasági és pénzügyi válság. A százezernyi menekült és migráns Európába történő beáramlása megmutatta, hogy itt nem csupán véleménykülönbségről van szó. Sokak számára az európai döntések távolinak tűnnek, nem felelnek meg saját kívánságaiknak, elképzeléseiknek, életüknek. Ráadásul a béke és a biztonság is törékenyebbé vált Európában – gondoljunk csak a kelet-ukrajnai konfliktusra vagy a párizsi és brüsszeli szörnyű terrortámadásokra.
Ugyanakkor sok jó is történik Európában. Ezt a legerősebb önkritika mellett sem szabad szem elől téveszteni: kibírtuk a gazdasági és pénzügyi válság legrosszabb és legveszélyesebb szakaszát – az eurózóna összetartott, és még növekedett is. Európa békésebbé és biztonságosabbá tudja tenni a világot, mint ahogy az például az európai külpolitika által létrehozott, az iráni atomprogramról szóló egyezmény esetében is történt. Európa stabilitást és biztonságot exportál, például a Nyugat-Balkánra, ahol az Európába vetett hit és a felé történő közeledés iránti vágy töretlen. Nemzetközi színtéren megmutattuk, hogy mire képes Európa, ha a világ színpadán egy hangon beszél. És a menekültválságban is – még ha hosszú ideig tartott is – fontos előrelépést értünk el.
Ennek ellenére az Európai Unió sokak szemében veszített a vonzerejéből. Ezt nem vehetjük félvállról. Korábban elképzelhetetlen, hetvenéves békés és stabil időszakra tekinthetünk vissza. Huszonöt évvel ezelőtt leküzdöttük kontinensünk megosztottságát. Az európai egyesülés folyamata sikertörténet és egyedülálló a történelemben. Lényege, vagyis hogy a tagállamok olyan politikai keretben tudtak megegyezni kapcsolataik és konfliktusaik rendezését illetően, amely a tagállamokat a brüsszeli tanács épületébe szólítja és nem a csatamezőre viszi, semmit sem veszített jelentőségéből. Ezt nem szabad kockáztatnunk. Adósai vagyunk ezzel az utánunk jövő nemzedékeknek: az európai békeprojektet érintetlenül kell nekik továbbadnunk.
Sokan a tehetetlenség érzése – az ellenőrzés érzésének elvesztése – miatt kritizálják Európát. Ez érthető ugyan a sarkaiból kifordult világban, az élet számos területének globalizációja korában, de a félelem rossz tanácsadó. A nemzeti csigaházba való visszahúzódás nem biztosít tartós védelmet a fenyegetésként érzékelt világ kockázataival és veszélyeivel szemben.
Mit tegyünk tehát? Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy nem az Európai Unió ennek az érzésnek az oka, hanem épp ellenkezőleg, a legjobb eszköz, ami csak a kezünkben lehet, hogy a körülöttünk lévő világot, a globalizációt európai érdekeinknek megfelelően alakíthassuk. Ha csapatként játszunk Európában, szorosan összehangoljuk cselekvésünket és dinamikusan lépünk fel, akkor meg tudjuk oldani a konfliktusokat, és le tudjuk küzdeni az akadályokat. Ezzel szemben egyetlen tagállam sem, még Németország vagy Franciaország sem, sőt az Egyesült Királyság sem tud nemzetközi szinten olyan sikeres lenni, mint ahogy azt mi ütőképes és szolidáris közösségként együtt elérhetjük.
Jelenleg a következő a helyzet: aki el akarja törölni Európát, nem oldja meg a problémáit, hanem még súlyosabbá teszi azokat. A politikai és gazdasági zűrzavar, amit Nagy-Britannia most átél, éppen ezt mutatja. Továbbá azt, hogy aki most hangosan kiabálja a „Lépjünk ki!” vagy a „Le az EU-val!” jelszavakat, nem tudja megválaszolni azt a kérdést, hogy mi legyen a kilépés vagy az EU felbomlása után. Ez nemcsak oktalan és felelőtlen viselkedés, hanem játék a tűzzel. Francois Mitterrand politikai tapasztalatban, háborús élményekben és szenvedésben gazdag élete végén valamennyiünket arra emlékeztetett: „Le nationalisme, c’est la guerre!” (A nacionalizmus háborút jelent!)
Azokkal szemben, akik destruktív módon viselkednek, és a nacionalizmus által nyújtott vélt biztonság iránt táplálnak vágyakat, fel kell mutatnunk a valódi megoldásokat. Kiállunk amellett, hogy Európa jobb legyen, és jobban hallgasson polgárai igényeire. Ez azoknak a javaslatoknak az iránya, amelyeket múlt héten a francia külügyminiszter, Jean-Marc Ayrault és én közzétettünk. Van néhány konkrét ötletünk, mégpedig olyan területeken, ahol az emberek joggal várnak többet tőlünk: jobb belső és külső biztonság, elkötelezett migrációs politika, növekedési politika és foglalkoztatás. Remélem, sok egyéb konstruktív hozzájárulásnak is örülhetünk majd.
Az, hogy a polgárokra hallgatunk, azt is jelenti azonban, hogy új munkamódszert kell találnunk Európában. A jobb, rugalmasabb Európai Unió tiszteletben tartja az Európa további útját illető eltérő elképzeléseket, és megengedi a fejlődés különböző sebességeit – anélkül, hogy valakit kizárna vagy hátrahagyna. Ahelyett, hogy arról vitázunk, mi legyen az európai integráció végcélja, inkább a kézzelfogható eredményekért kell dolgoznunk!
Mindenkit hívunk, hogy vegyen részt ebben. Védjük meg közösen Európát oly módon, hogy jobbá tesszük!
Csak együtt tudunk előrelépni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a 27 tagállam körében tanácskozzunk, odafigyeljünk egymásra, és utána közösen cselekedjünk.
A szerző a Németországi Szövetségi Köztársaság külügyminisztere
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >