2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Lesz Európa!

„Az európai egység eszméje egy reálpolitikai döntéssel fejleszthető tovább: szűkebbre kell vonni a határait.” Techet Péter (hvg.hu):

Az Európai Unió történelmének talán legsúlyosabb válságát éli át: belülről a moszkovita, egyelőre ugyan csak Magyarországon hatalomra jutott, de mindenütt erősödő EU-ellenes szélsőjobboldal, valamint a németek által sok tekintetben félrekezelt euróválság, kívülről pedig az orosz terjeszkedés és a menekültválság mutatja meg brutálisan, hogy a jelenlegi Európai Unió egyre működésképtelenebb, védtelenebb. Február kilencedikén ezért az európai integrációt alapító államok összegyűltek Rómában, és kifejezték elköteleződésüket az európai integráció folytatása mellett. Az idealista cél, az európai egység mellé ezúttal reálpolitikai tervezés társult: az alapító országok ugyanis belátták, hogy az integráció csak azon országokkal folytatható, amelyek gazdaságilag és társadalmilag felkészültek rá. A közös római nyilatkozat – és önmagában a találkozó ténye – egyértelmű jelzés: az európai integráció nem a jelenlegi Európai Unió határai, hanem egy kisebb „mag-Európa“ keretei között folytatódhat csak sikeresen.

Élethelyzetek azonossága?

Egy államalakulatnak megvannak azon társadalmi, politikai és gazdasági előfeltételei, amelyek a mai Európai Unióban nem adottak. A jelenlegi unióban a gazdasági különbségek óriásiak, így az államiság egyik legfontosabb feltétele, a német Alaptörvény által is említett „élethelyzetek azonossága“ csak a jelenlegi belső pénzügyi transzferek jelentős növelésével lenne lehetséges. A holland jólét és a magyar nyomor nem szorítható csak úgy egyetlen államba, mert képtelen lenne a szociális különbségeket kezelni. Közös gazdaság- vagy szociális politika csak többé-kevésbé azonos fejlettségű államok között lehetséges.

Az Európai Unió jelenlegi költségvetése azonban az EU gazdasági termelésének alig egy százaléka felett rendelkezik – ellentétben az USA-val, ahol a központi költségvetés a gazdasági termelés huszonöt százalékát tudja újraosztani –, így kizárt, hogy az EU-támogatások révén Kelet-Európa bármikor is felzárkózzék a nyugati tagállamokhoz. Ráadásul a kelet-európai tagállamokban erősödik az a fajta nacionalizmus, amely a nemzetállami szuverenitásra hivatkozva utasítja el az európai integráció szélesítését. Noha éppen a keleti tagállamoknak állna az integráció mélyítése az érdekükben, az orbáni álságos szabadságharc éppen azon terveket támadja, amelyek a nyugati és keleti tagállamok közötti gazdasági különbségek mérséklését céloznák. Orbán inkább tartja országát nyomorban, és teszi Magyarországot a nyugati cégek összeszerelő-műhelyévé, semmint elfogadná azon európai integrációt, amely szociális és politikai uniót jelentene – és ezzel persze az Orbán-család és szűk baráti körének (a.k.a. „nemzetállami szuverenitás“) korlátozását. Orbán jól tudja, hogy csak egy gazdasági nyomora miatt szellemileg, mentálisan is elnyomorított nép felett tudja korlátlan hatalmát megőrizni és kiépíteni, így inkább ellenez minden olyan tervet, amely az EU-n belüli egységet, azaz a keleti és a nyugati tagállamok közötti gazdasági, társadalmi különbségek mérséklését eredményezné.

Nyugat vs. Kelet

Európa mára józanabb lett. A válságokban, a rendkívüli helyzetekben – amint azt Carl Schmitt hirdette – mutatkozik meg a politika. Európának pedig politikai döntést kell hoznia: mivel a keleti tagállamok nemzetállami szuverenitásukat védendő eleve elutasítanák az integráció további bővítését, és vélhetően a nyugati tagállamoknak se lenne kedvük a társadalmilag, kulturálisan tőlük még mindig igencsak eltérő keleti tagállamokat jelentősebben támogatniuk, az európai egység eszméje egy reálpolitikai döntéssel fejleszthető tovább: szűkebbre kell vonni a határait.

Miután a keleti tagállamok a menekültválságban kellőképpen bizonyították, hogy nem képesek, nem hajlandóak európai szolidaritásra, és válsághelyzetben a nacionalista bezárkózást választják, immáron nyugati baloldaliak is elismerik, hogy illúzió volt a nyugati és a keleti társadalmak közötti kulturális különbségek eltűnésében, a keletiek gyors integrációjában bízni. A Nyugat lassan el meri végre ismerni kulturális felsőbbrendűségét a Kelettel szemben, és ennek megfelelően Európát sem földrajzi, hanem kulturális fogalomként kezeli. Márpedig annak valóban még mindig Eisenstadtnál vannak a határai. Ahogy Jakob Augstein, a német baloldali Freitag hetilap főszerkesztője írta a Spiegelben: „A Kelet és a Nyugat között ma valójában kultúrharc zajlik. És megérett az idő a keserű felismerésre: a liberalizmus, a tolerancia, az esélyegyenlőség nyugati értékeivel szemben a rasszizmus, a tudatlanság és a szűklátókörűség keleti értéktelensége áll. (…) Aki azonban Európában nem a nyugati liberalizmust tekinti példának, hanem a putyini autoritarizmust, nem maradhat az Európai Unióban.”

A február kilencedikei római nyilatkozat, amelyben az egykori alapító államok gyakorlatilag szélesebb, de kisebb európai integrációt jelentettek be, ennek beismerése. A szír menekültek integrációja is elég nehéz feladat lesz az EU számára, nem akarják hát tovább terhelni magukat a kelet-európaiak láthatóan sikertelen integrációjával is.

Orbán vagy Európa?

Az ötlet nem egészen új. Valéry Giscard d´Estaing, egykori francia jobboldali államfő már 2014-ben megírta, hogy egy szűkebb államközösségen belül kell megvalósítani az általa „Europa“-nak nevezett európai föderációt. Tavaly nyáron aztán a német és a francia gazdasági miniszter tett javaslatot arra, hogy az euróövezetből politikai és szociális unió alakuljon. Sandro Gozi, olasz EU-ügyi államtitkár idén januárban arról beszélt, hogy 2017-ben, azaz az EGK alapításának hatvanadik évfordulóján, meg kell indítani a „kétsebességes Európát“, ahol csak a „mag-Európa“ venne részt a további integrációban. Az ötletnek nagy támogatója az olasz külügyminiszter, Paolo Gentiloni, aki január végén a torinoi La Stampában vetette fel, hogy az alapító államoknak kell szorosabbra fűzniük a kapcsolataikat. Ez történt meg február elején Rómában.

Magyarország minden bizonnyal kívül reked: gazdaságilag a kormánya eleve a nyomor fenntartásában érdekelt, társadalmilag keleti értékeket vall, külpolitikailag pedig az euroatlanti világban totálisan elszigetelt. Az Európai Unió sorsáról nem „Európa erős embere“ fog dönteni. A tizenkét év EU-tagság után ismét küszöbre tett magyar társadalomnak pedig módja lesz gyakorlatilag is megtapasztalni, hogy a „hanyatló Nyugat“ szövetségeseként vagy a nyugati és az orosz érdekek közé szorított, zárt, nyomorgó társadalomként szebb-e az élet.

Mielőtt azonban Magyarország végleg az európai integráció perifériájára szorulna, népe egy népszavazáson nyilváníthatna mégis véleményt. A kérdés ugyanis mára nagyon egyszerű – bármely szavazólapra könnyen ráférne: Orbán vagy Európa? A mag-Európa a maga részéről dönteni látszik. Nem kér az orbáni nacionalizmusból, bezárkózásból, szolidaritáshiányból. Európa meglesz nélküle is.

De mi lesz a magyar néppel?

2016. február 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább