Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Orosz csapások
„Ha Törökország nem lenne a NATO tagja, akkor az orosz tankok már rég Isztambulban lennének.” Sz. Bíró Zoltán (Népszabadság):
Ellentmondásos évet zár idén Moszkva. Az orosz vezetés alighanem már az év elején érzékelhette az ukrajnai beavatkozás kudarcát. Az az elképzelés ugyanis, hogy az új kijevi vezetés a rá nehezedő terhek súlya alatt összeroppan, nem következett be. És a Moszkva által remélt „orosz tavasz" is elmaradt. Kiderült, hogy Ukrajna keleti és déli megyéi nem akarnak kiválni és Oroszországhoz csatlakozni. Még a két szakadár megye közvetlen szomszédságában lévő, jelentős számú orosznak otthont adó Harkiv megyében sem sikerült komoly szeparatista mozgalmat kiprovokálni. Úgy tűnik, hogy az ott élők sokkal bölcsebbek és józanabbak annál, mintsem hogy efféle kalandokra ragadtassák magukat. A Krím elcsatolását követő eufória is már rég a múlté. Putyin se beszél már az Oroszország határain kívül élő oroszok közös univerzumáról, az „orosz világról".
Mindez nem azt jelenti, hogy Moszkva ne tudná tovább élezni az ukrán belső helyzetet, csak épp belátta, hogy ebből különösebb haszna nem származna. Ha ezt tenné, legfeljebb elszigeteltsége nőne, együtt a nyugati szankciók további szigorodásával. Erre pedig nincs szüksége. Az orosz gazdaságnak e nélkül is akad bőven problémája.
Nem elég, hogy 2012 első negyedévétől folyamatosan lassul növekedése, idén már – a tavalyi stagnálás után – közel négyszázalékos recesszióval zárja az évet. Ebben az orosz gazdaság súlyos strukturális problémáin túl nemcsak a szankciók játszottak közre, de a kőolaj árának 2014 kora őszétől tartó jelentős csökkenése is. Idén az oroszok által exportált kőolaj hordónkénti átlagára az év első tíz hónapjában már csak 52,6 dollár volt. Tavaly ugyanebben az időszakban az átlagár még valamivel száz dollár fölött járt. És mert az olaj ára továbbra is esik, könnyen lehet, hogy az idei éves átlagár végül ötven dollár alá kerül. Ez igen komoly bevételkiesést okoz. Az orosz vámhivatal adatai szerint idén január és október között az ország kőolajexportból származó valutabevétele 43 százalékkal csökkent. Ez csaknem 77 milliárd dollár veszteséget jelent.
(...) Oroszország azonban a nehézségek ellenére is tovább növeli védelmi kiadásait. Ez a tendencia már jó néhány éve tart. Ennek következtében jövőre a katonai költségvetés már eléri a 3145 milliárd rubelt. A védelmi kiadások nagysága ugyanakkor rávilágít arra, hogy a szíriai műveletek költségei nem jelentenek különösebb tehertételt az országnak. Néhány hete a tekintélyes moszkvai napilap, az RBK Daily kiszámította, hogy a szíriai beavatkozás költségei napi 2,5 millió dollárt emésztenek fel.
Ez azt jelenti, hogy a szeptember végén megkezdett műveletek idén mintegy 18 milliárd rubelbe kerülnek majd. Vagyis
a katonai műveletekkel közvetlenül összefüggő kiadások nem jelentenek olyan terhet, ami miatt Moszkva – ilyen intenzitás mellett – ne tudná fenntartani hosszú időn át katonai jelenlétét.
(...) Moszkvát nem csak emiatt szorítja az idő. De azért is, mert érdeke, hogy minél gyorsabban komoly és jól látható katonai sikereket könyvelhessen el. Lehet persze időről időre sajtótájékoztatókat tartani arról, hogy az orosz gépek hány bevetésben, hány célpontot megsemmisítve hajtottak végre légicsapásokat, de ha ez nem párosul az Iszlám Állam erőinek látványos visszaszorulásával, ezek a jelentések egy idő után vajmi keveset érnek majd. Vagyis, ha nem sikerül a szír kormányerőknek az orosz légicsapások támogatása ellenére sem komoly sikereket elérniük, akkor a légi műveletek haszna és értelme is megkérdőjeleződik. És amennyiben hinni lehet a független orosz katonai szakértőknek, akkor ebben a tekintetben
egyelőre nem történt áttörés.
(...)A november 13-i párizsi terrortámadás után úgy tűnt, hogy a nyugati és a keleti koalíció közeledése felgyorsulhat. Ezt az ígéretes folyamatot akasztotta meg az orosz bombázó lelövése. A törökök meggondolatlan akciója elsősorban nem azért volt káros, mert kiélezte az orosz–török viszonyt – bár nyilván jobb lett volna ezt is elkerülni –, hanem azért, mert a korábbiaknál is feszültebbé és bizalmatlanabbá tette a két koalíció közti kapcsolatot. Ilyen lélektani körülmények között nehéz kompromisszumra jutni. Különösen akkor, ha mindkét oldalon akadnak politikusok, akik nem az indulatok csitításában, hanem felkorbácsolásukban érdekeltek.
Ugyan érthető volt a gép lelövését követő orosz reakciók jó része, de nem Szergej Sztyepasiné, a számvevőszék elnökéé, aki a Dozsgy tévécsatornának nyilatkozva kijelentette: „ha Törökország nem lenne a NATO tagja, akkor az orosz tankok már rég Isztambulban lennének". Ilyet nem mondhat egy ma is fontos közhatalmi funkciót betöltő egykori miniszterelnök. És persze a duma alelnöke, Vlagyimir Zsirinovszkij sem fenyegetőzhet azzal a parlament plenáris ülésén, hogy „egy speciális rendeltetésű bombát kellene a Boszporuszra ledobni, hogy a hullámok elmossák Isztambult".
Mindeközben Oroszország egyre inkább bezárkózik és próbálja magát kivonni korábban vállalt nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése alól. A duma épp a napokban hagyta jóvá azt a törvényjavaslatot, amely feljogosítaná az orosz alkotmánybíróságot: kivételes esetekben felmentést adjon a nemzetközi bíróságok ítéleteinek teljesítése alól.
Se Moszkvának, se a külvilágnak nem lenne jó, ha Oroszország tartósan ezt az utat választaná.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >