2021. január 15. péntek
Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Vlagyimir Putyinnak igaza van…

…már ha a mára gondolunk, Barack Obamának pedig akkor van igaza, ha a holnapra és a holnaputánra. Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Mi változott a korábbi helyzethez képest, ami most felbátoríthatta Putyint? Az, hogy a közel-keleti, s főként a szír válság immár európai válsággá terebélyesedett. A menekültügy jobbkor nem is jöhetett volna Putyinnak. Moszkvai diplomáciai körökkel érintkező szakértő mondta nekem a napokban, az oroszok is megdöbbenve figyelték az épülő magyar drótkerítésről, a röszkei eseményekről és a menekülő gyerekeket rugdosó magyar operatőrnőről szétsugárzott képeket, ugyanakkor megjegyezték: Orbán viselkedésével szemben egy határozott, átgondolt és konstruktív orosz fellépést a nyugati polgárok csak szimpátiával szemlélhetnek. Sok igazság van ebben a véleményben.

Így a menekültválság Putyint:

1. kisegítette a két esztendeje csak egyre fokozódó izoláltságból. Nem csak visszakerült a tárgyalóasztalokhoz, de az elmúlt hetekben maga kezdeményezte a találkozókat. Moszkvában egymásnak adták a kilincset azok az iráni, szaúdi, jordán, egyiptomi és izraeli politikusok, akik eddig hallani sem akartak egymásról, nem hogy egy egyeztetett fellépésről.

2. Moszkva nagyhatalmi jelenléte ismét meghatározóvá vált a Közel-Keleten. A Fekete-tengeri orosz flotta egy része már a szír partoknál állomásozik, a Dmitrij Donszkoj atommeghajtású mega-tengeralattjáróval egyetemben. Orosz szárazföldi csapatok harcolnak Aleppótól keletre, hogy visszaszerezzék a csecsen terroristavezér, Abu Omár al-Sisani harcosaitól a kveiriszi repülőteret.

Az orosz beavatkozás

két dologban mindenképp újragondolásra készteti az érintetteket, még akkor is, ha Orbama épp e két dologban egyelőre nem hajlandó megváltoztatni véleményét – s a jelek szerint az amerikaiak többsége sem.

1. Szárazföldi haderő nélkül sem Szíriában, sem Irakban, sem pedig Líbiában nem fékezhető meg a káosz és a katonai-politikai krízis. A jelek szerint az oroszok sem biztosak abban, hogy egymagukban hatékonyak lehetnek, így nem véletlen, hogy diplomáciájuk intenzív szövetséges-keresést folytat, és nem is eredménytelenül. Nem csak az Iráni Forradalmi Gárda egységei harcolnak velük, de már egy kínai anyahajó is feltűnt a szír partoknál.

2. Az a filozófia, mely a 70-es évek óta meghatározta az Egyesült Államok közel-keleti és afrikai politikáját, vagyis, hogy diktátorokkal nem tárgyalnak, s mindenütt a demokrácia-promóció az elsődleges cél, nem feltétlenül hoz tartós és emberséges megoldást.

1979-ben Jimmy Carter elengedte

az iráni sah kezét, s ezzel egy olyan folyamatot indított el, amely a rákövetkező három és fél évtizedben a katasztrófák egész sorát idézte elő. A sah titkosrendőrsége által megkínzott vagy megölt perzsák száma meg sem közelíti azokét, akiket az ajatollahok rendszere ölt vagy nyomorított meg. A sah minden erejével modernizálta országát, az ajatollahok visszavezették Perzsiát a középkorba.

Az a megkönnyebbülés viszont, mellyel Barack Obama a korábbi, demokratikus úton megválasztott egyiptomi elnök bukását, és al-Sziszi tábornok sikeres katonai államcsínyét fogadta, arra engedett következtetni, hogy az „arab tavasz” következményeiből okulva már Washingtonban sem ragaszkodnak mindenütt ahhoz, hogy a nyugati megoldásokat erőltessék. Ha pedig ez így van, akkor al-Aszad elnök sorsa sem feltétlenül a bukás, legalábbis ami a közeljövőt illeti nem az.

Aszad esetében

a helyzet odáig fajult, hogy Putyint újabban senki sem vádolja azzal, hogy a szír elnök mellett csak azért kardoskodik, mert már az apja is az oroszok hű szövetségese volt. A legtöbb elemző úgy fogalmaz: Aszad az egyetlen, akivel a külső erők megvívhatják az ISIS elleni háborút, összetarthatják Szíriát, és pacifikálhatják azt a térséget, mely továbbra is a Közel-Kelet teljes káoszával fenyeget. Sőt hozzáteszik, az oroszok nem véletlenül kívánják azt a pár ezer csecsen terroristát, akik az ISIS-ben harcolnak, szír területen likvidálni; a Nyugat pedig jól tenné, ha saját terroristává vált polgáraival is ugyanezt tenné, mielőtt azok még visszamennek Londonba, Párizsba stb.

Ugyanakkor az is igaz – s ennyiben a washingtoni elképzelések és félelmek komoly valóságérzetről tanúskodnak –, akármilyen szilárd és sikeres is volt az aszadi rendszer, a kialakult polgárháborúért mégiscsak az egyik felelős tényező maradt mind a mai napig. A síita alavitákon és a keresztényeken kívül a szunnita többségnek Aszad személye nem elfogadható. A 2011 óta tartó polgárháború után meg végképp nem. És ez az, ami Amerikát visszatartja, hogy csapatokat küldjön be a harcokba, s hogy komoly megoldásként számoljon a szír elnök személyével.

Az orosz víziókban

a diktatúra restaurációja révén egy gyorsan – akár hónapok alatt – konszolidálható Szíria tűnik fel; amerikai perspektívából szemlélve mindez csak részmegoldás, mert nem Szíriáról, hanem az egész Közel-Keletről van szó, ami jelen állapotában egyszerűen kezelhetetlen, s nagy valószínűséggel az is marad akár évtizedekig…

2015. október 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább