2023. február 7. kedd
Ma Tódor, Rómeó, Richárd névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Vlagyimir Putyinnak igaza van…

…már ha a mára gondolunk, Barack Obamának pedig akkor van igaza, ha a holnapra és a holnaputánra. Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Mi változott a korábbi helyzethez képest, ami most felbátoríthatta Putyint? Az, hogy a közel-keleti, s főként a szír válság immár európai válsággá terebélyesedett. A menekültügy jobbkor nem is jöhetett volna Putyinnak. Moszkvai diplomáciai körökkel érintkező szakértő mondta nekem a napokban, az oroszok is megdöbbenve figyelték az épülő magyar drótkerítésről, a röszkei eseményekről és a menekülő gyerekeket rugdosó magyar operatőrnőről szétsugárzott képeket, ugyanakkor megjegyezték: Orbán viselkedésével szemben egy határozott, átgondolt és konstruktív orosz fellépést a nyugati polgárok csak szimpátiával szemlélhetnek. Sok igazság van ebben a véleményben.

Így a menekültválság Putyint:

1. kisegítette a két esztendeje csak egyre fokozódó izoláltságból. Nem csak visszakerült a tárgyalóasztalokhoz, de az elmúlt hetekben maga kezdeményezte a találkozókat. Moszkvában egymásnak adták a kilincset azok az iráni, szaúdi, jordán, egyiptomi és izraeli politikusok, akik eddig hallani sem akartak egymásról, nem hogy egy egyeztetett fellépésről.

2. Moszkva nagyhatalmi jelenléte ismét meghatározóvá vált a Közel-Keleten. A Fekete-tengeri orosz flotta egy része már a szír partoknál állomásozik, a Dmitrij Donszkoj atommeghajtású mega-tengeralattjáróval egyetemben. Orosz szárazföldi csapatok harcolnak Aleppótól keletre, hogy visszaszerezzék a csecsen terroristavezér, Abu Omár al-Sisani harcosaitól a kveiriszi repülőteret.

Az orosz beavatkozás

két dologban mindenképp újragondolásra készteti az érintetteket, még akkor is, ha Orbama épp e két dologban egyelőre nem hajlandó megváltoztatni véleményét – s a jelek szerint az amerikaiak többsége sem.

1. Szárazföldi haderő nélkül sem Szíriában, sem Irakban, sem pedig Líbiában nem fékezhető meg a káosz és a katonai-politikai krízis. A jelek szerint az oroszok sem biztosak abban, hogy egymagukban hatékonyak lehetnek, így nem véletlen, hogy diplomáciájuk intenzív szövetséges-keresést folytat, és nem is eredménytelenül. Nem csak az Iráni Forradalmi Gárda egységei harcolnak velük, de már egy kínai anyahajó is feltűnt a szír partoknál.

2. Az a filozófia, mely a 70-es évek óta meghatározta az Egyesült Államok közel-keleti és afrikai politikáját, vagyis, hogy diktátorokkal nem tárgyalnak, s mindenütt a demokrácia-promóció az elsődleges cél, nem feltétlenül hoz tartós és emberséges megoldást.

1979-ben Jimmy Carter elengedte

az iráni sah kezét, s ezzel egy olyan folyamatot indított el, amely a rákövetkező három és fél évtizedben a katasztrófák egész sorát idézte elő. A sah titkosrendőrsége által megkínzott vagy megölt perzsák száma meg sem közelíti azokét, akiket az ajatollahok rendszere ölt vagy nyomorított meg. A sah minden erejével modernizálta országát, az ajatollahok visszavezették Perzsiát a középkorba.

Az a megkönnyebbülés viszont, mellyel Barack Obama a korábbi, demokratikus úton megválasztott egyiptomi elnök bukását, és al-Sziszi tábornok sikeres katonai államcsínyét fogadta, arra engedett következtetni, hogy az „arab tavasz” következményeiből okulva már Washingtonban sem ragaszkodnak mindenütt ahhoz, hogy a nyugati megoldásokat erőltessék. Ha pedig ez így van, akkor al-Aszad elnök sorsa sem feltétlenül a bukás, legalábbis ami a közeljövőt illeti nem az.

Aszad esetében

a helyzet odáig fajult, hogy Putyint újabban senki sem vádolja azzal, hogy a szír elnök mellett csak azért kardoskodik, mert már az apja is az oroszok hű szövetségese volt. A legtöbb elemző úgy fogalmaz: Aszad az egyetlen, akivel a külső erők megvívhatják az ISIS elleni háborút, összetarthatják Szíriát, és pacifikálhatják azt a térséget, mely továbbra is a Közel-Kelet teljes káoszával fenyeget. Sőt hozzáteszik, az oroszok nem véletlenül kívánják azt a pár ezer csecsen terroristát, akik az ISIS-ben harcolnak, szír területen likvidálni; a Nyugat pedig jól tenné, ha saját terroristává vált polgáraival is ugyanezt tenné, mielőtt azok még visszamennek Londonba, Párizsba stb.

Ugyanakkor az is igaz – s ennyiben a washingtoni elképzelések és félelmek komoly valóságérzetről tanúskodnak –, akármilyen szilárd és sikeres is volt az aszadi rendszer, a kialakult polgárháborúért mégiscsak az egyik felelős tényező maradt mind a mai napig. A síita alavitákon és a keresztényeken kívül a szunnita többségnek Aszad személye nem elfogadható. A 2011 óta tartó polgárháború után meg végképp nem. És ez az, ami Amerikát visszatartja, hogy csapatokat küldjön be a harcokba, s hogy komoly megoldásként számoljon a szír elnök személyével.

Az orosz víziókban

a diktatúra restaurációja révén egy gyorsan – akár hónapok alatt – konszolidálható Szíria tűnik fel; amerikai perspektívából szemlélve mindez csak részmegoldás, mert nem Szíriáról, hanem az egész Közel-Keletről van szó, ami jelen állapotában egyszerűen kezelhetetlen, s nagy valószínűséggel az is marad akár évtizedekig…

2015. október 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább

Ha rosszul sül el a háború, Oroszország akár szét is eshet

A jelenlegi elnök az elnyomásra és a központosításra épített, azaz nem követte Gorbacsov demokratikus reformjait. De >

Tovább

A következő 10 évben az orosz állam megbukik

A világ legjelentősebb külpolitikai szakértőinek nagyjából a fele igen borúlátó Oroszország és Kína jövőjét illetően. Az >

Tovább

A lengyel minden vagy semmi

Legalábbis ez tét a Lengyel Jog és Igazságosság számára a Politico szerint. A nacionalista párt számára >

Tovább

Világban jelenleg 20 éve nem éltek olyan kevesen populista uralom alatt, mint napjainkban

Főként a brazil és amerikai választás eredményeként két év alatt 800 millióval csökkent a szám, de >

Tovább

Putyint a vádlottak padjára!

Gordon Brown elengedhetetlennek nevezte, hogy a háború után a vádlottak padjára ültessék Putyint és brancsát, ám >

Tovább

Globális vezetői válság

Henry Kissinger szerint a világgal az az egyik alapvető baj, hogy nemigen vannak igazi államférfiak, ezért >

Tovább

Oroszország elhúzódó háborúra ássa be magát

Minden jel arra utal, hogy Putyin és csapata hosszadalmas hadműveletre készül. Amint megfagy a talaj, az >

Tovább