Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
„Mégsem sikerül“
„Ha a németek se fogják tudni, mit és hogyan akarnak, az óriási válságba sodorhatja az uniót” Techet Péter (hvg.hu):
Vasárnap este, fél hatkor állt a kamerák elé Thomas de Maiziere német kereszténydemokrata belügyminiszter, aki rövid sajtótájékoztatón bejelentette, hogy bevezetik „azonnal és ideiglenesen“ a határellenőrzést az osztrák-német határon. „Németország elérte a tűréshatárát“ – utalt a miniszter arra, hogy Magyarország és Ausztria felől több tízezer menekült érkezett először a müncheni főpályaudvarra, majd onnan tovább más nagyvárosokba. (Egyes menekülteknek azonban nem volt elég a német végállomás, és Dánia, majd Svédország felé akartak továbbmenni, a lübecki pályaudvart nem is akarták elhagyni, s csak azt ordibálták, hogy „We go to Denmark“. Dániában már Svédországot kiabálták, és hát mivel a Föld véges, kérdéses, mit fognak kiabálni, ha elérik Svédország északi pontját.) A belügyminiszter szerint „a dublini eljárás továbbra is érvényben van“, azaz ott kell a menedékkérőknek magukat regisztrálniuk, ahol először az EU területére lépnek. Mivel Németországot EU-n kívülről hajón vagy repülőn lehet csak elérni, gyakorlatilag csak kivételes helyzetekben venne át a német állam menekülteket. „Németország a legtöbb menekült esetében nem illetékes“ – vonta le De Maiziere maga a konzekvenciát. A sajtótájékoztató rövid volt, az újságírók nem kérdezhettek, de az ARD közszolgálati csatornán – a német családok alap vasárnapi programját megzavaróan, a Tatort c. krimisorozatot tíz perccel eltolva – a belügyminiszter interjút adott, amiben megismételte az indokokat („Németország nem terhelhető túl“) és a határzárról szóló döntést.
Bajorország még szigorúbb: Horst Seehofer miniszterelnök a határellenőrzés fenntartását követeli, és saját győzelmeként ünnepli annak ideiglenes visszaállítását. A bajor belügyminiszter pedig különösen a jövő héten kezdődő Oktoberfest idejére tartaná távol a menekülteket, mert „nincsenek hozzászokva alkoholizált tömegekhez“. Lesz majd még mihez integrálódniuk.
A magyar kormány nyár eleje óta hevíti a magyar közvéleményt a menekültek ellen: plakátokon, újságcikkekben, beszédekben óvtak az idegenektől, akik a magyar ember jól fizetett munkáját elveszik, szépen felújított Keleti pályaudvarát tönkreteszik, és a meseszép józsefvárosi parkok füvét letapossák. A német kormány ehelyett vagy nem foglalkozott a problémával, vagy – engedve a menekültpárti közvélemény nyomásának – pozitív üzeneteket küldött.
A nürnbergi székhelyű Szövetségi Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal egy jogilag teljesen értelmezhetetlen szövegben azt is megüzente, hogy a szíreket semmiképp sem küldik majd vissza oda, ahol elvileg először kellett volna regisztrálniuk. Magyarul, azaz arabul annyit tett ez, hogy: jussatok el valahogy Németországig. Ezt persze tudták a menekültek is maguk, elvégre egy jelentős részük nyugatias életmódot, gazdagságot hagyott hátra, tehát bizonyosan nem Csongrád megyében képzelte el élete hátralevő részét. Másrészről Németországból egyébként se küldtek sokszor vissza menedékkérőket, mert a bíróságok a magyar állapotokat „embertelennek“ minősítették, és ezért megakadályozták a kiutasítást.
Thomas de Maiziere vasárnapi bejelentését megdöbbenés fogadta a német sajtóban. A legőszintébben Stefan Kornelius, a Süddeutsche Zeitung külpolitikai rovatvezetője fejezte ki, aki szomorkás hangulatú cikkben közölte: „Mégsem sikerül“.
Kornelius szerint a menekültválság „kemény leckéje“, hogy „az ész és a szív nincs mindig összhangban“.
Lehet persze most nevetgélni, hogy tetszettek volna lőni a müncheni pályaudvaron, és akkor most nincs ez. A nyugati és a keleti ember között azonban éppen az a különbség, hogy legalábbis megpróbál szolidáris lenni. Mivel Kelet-Európában a kommunizmus és a vadkapitalizmus évtizedei kiirtották a szolidaritás érzését, és az ezt megjelenítő szervezeteket (szakszervezeteket, egyházakat, civil szférát), valóban marad a saját hatalmukért mindenre képes politikai elit, az apolitikus, idegenkedő tömeg és a kaotikus, aprócska civil szféra összevisszasága.
Németországban azért kellett a kormánynak hosszú ideig kitartania a valóban túlzó menekültpártisága mellett, mert a közvélemény – a kommunistáktól a katolikusokig – ezt várta el. Ez pedig nem feltétlenül rossz jel a német társadalmat illetően.
Ráadásul a magyar határzár és idegenellenesség nem sokkal eszesebb megoldás, mint a németek Willkommenskulturja: mindkettő az érzelmekre hat. A magyar kormányé a negatívokra, a németé a pozitívokra. Most azonban ésszel kell cselekedni. Főleg Berlinben, mert azt, amit egy jelentéktelen kis tagállam művel a déli határain, még kibírja az Európai Unió, de ha a németek se fogják tudni, mit és hogyan akarnak, az óriási válságba sodorhatja az uniót.
Egyelőre annyit látni, hogy egy továbbra is menekültbarát, idegenszerető német közéletben (kivételt a kelet-német területek képeznek) a kormány kezdi észlelni a problémát – de még mindig nem beszél világosan. Sigmar Gabriel szocdem alkancellár például még mindig egymillió menekültet vár. A Zöldek szerint csupán szervezési és finanszírozási problémák vannak, mások szerint ennél fontosabb kulturális különbségek nehezítik azt az integrációt, amit minden párt – a legmultikultibbpárti zöldek elnöke, Cem Özdemir is – a menekültstátusz elengedhetetlen feltételeként szab meg.
Ma itt tartunk. A szolidaritáshiányos Kelet kuncog a túlszolidáris Nyugaton. A Nyugat pedig ugyanolyan hirtelen dönt határellenőrzés vagy katonai bevetés mellett (utóbbit Ausztria döntötte el), mint előtte a menekültek mellett.
Két fontos cél van most: egyben tartani az Európai Uniót, amelynek kevéske még látható eredményeinek egyike a szabad mozgás, a schengeni zóna, és egységesen, hatékonyan, emberségesen (ami persze nem önfeladást jelent) reagálni a csak növekvő menekültáradatra. A schengeni zóna elsősorban az EU-s polgárok számára biztosítja a szabad mozgást, fennmaradását ezért semmiképp nem a belső határellenőrzések ideiglenes visszaállításával, hanem a külső határok megerősítésével, a bebocsáttatás feltételeinek egyértelmű meghatározásával lehet biztosítani.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >