Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Görög válság – történeti háttérrel
„Az egyik nagy görög gazdasági összeomlást az okozta, hogy a világpiacon zuhanni kezdett a fügének az ára!” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Idővel nem csak az emberek, de a társadalmak rövidtávú memóriája is meglehetősen romlani látszik, szemben a hosszú távú emlékezettel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenlegi görög válság. Nem kel történésznek lennünk, hogy az ókori Athén és Spárta dolgait eléggé pontosan felidézzük, uralkodóik nevét is többnyire számon tartjuk. Ám ki tudna akár elnagyolt képet is festeni arról, mi történt Görögországban ötven, száz, százötven évvel ezelőtt? Nagyon kevesen. A kiváló román társadalomtudós, Alina Mungiu-Pippidi csokorba szedte a görög legújabb kor néhány fordulatát, melyekből két tanulságot az ember mindenképp levonhat: az a vitaverseny, mely kialakult az elmúlt hetekben arról, hogy mi az oka a mostani válságnak, a pénzéhes, kapitalista nyugat, vagy a dolgozni nem szerető görög nép, e történeti tények tükrében még méltatlanabbnak és ostobábbnak látszik.
Az ottomán uralom alól, jelentős európai segítséggel felszabadult Görögországot, már születésének első éveitől komoly belső – nem csak politikai – küzdelmek tették úgyszólván életképtelenné. Első elnökét, Joannisz Kapodisztriaszt meggyilkolták, az akkori nagyhatalmak alkotta trojka, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország gyorsan királyságra változtatta a társadalmi berendezkedést. Abban reménykedtek, hogy a szimbólumokhoz a szokásosnál is jobban vonzódó, többségében analfabéta lakosság nyugalmát, egy koncentrált központi hatalom, az abszolút monarchia inkább tudja garantálni.
Őfelsége IV. Vilmos brit uralkodó Madagascar nevű hajóján 1832-ben lépett görög földre a bajor királyi család egyik sarja, Wittelsbach Otto herceg, 3500 katona és három miniszter társaságában, hogy elkezdjék modernizálni az országot. Göröghon ekkor még sokkal kisebb volt, mint most, fővárosa a Peloponnészoszon volt, s csak 1833-ban került át Athénba, mely addig gyakorlatilag néptelen romvárosnak számított, szemben az olyan, százezres görög lakosságú városokhoz, mint Szmirna – a mai törökországi Izmir – vagy az egyiptomi Alexandria. A török kisebbség aránya is jelentős volt ekkor még Görögországban.
Az új uralkodótól, I. Ottó királytól (görögül Othon) a trojka azt várta, hogy modernizálja az állami adminisztrációt, az infrastruktúrát és az adórendszert, szorítsa vissza a görög irredentizmust és kormánya ne provokálja Törökországot, vagyis ne veszélyeztesse az adott geopolitikai konstellációt. A kibontakozást három párt támogatta – vagy gyakran nem támogatta – politikai szinten, melyek mindegyik be volt kötve a trojka valamely nagyhatalmának helybeli követségéhez. És hogy még véletlenül se érthesse félre senki a helyzetet, a nevüket is ennek megfelelően választották: Angol Párt (Άγγλικό Κόμμα) – liberális programmal; Francia Párt (Γαλλικό Κόμμα) – ez is liberális programmal. valamint az Orosz Párt (Ρώσσικο Κόμμα) – mely konzervatív volt, és természetesen Szentpétervár szempontjait követte.
Az angolok különösen az adórendszer alapos reformjára helyezték a hangsúlyt, minthogy leginkább Nagy Britannia kölcsönözte akkortájt a görög állami kiadásokra fordított óriási összegeket. A Bajorországból Ottó által importált pénzügyminiszter, Josef Ludwig von Armansperg báró hozzá is kezdett egy modern adózási rendszer megvalósításához. Bajorországban is rendbe tette a büdzsét, ott sem használt a renoméjának, ám Görögországban ez még kockázatosabbnak bizonyult. Az emberek egyik napról a másikra azt tapasztalták, hogy több adót fizetnek, mint azon görög testvéreik, akik török uralom alatt maradtak – az Ottomán Birodalom néhány évtized múltán bele is rokkant ebbe. A király viszont kénytelen volt kitartani az adószigor mellett, elvégre trónját csak így tarthatta meg. Cserébe egyre nagyobb engedményeket tett a görög nacionalizmusnak, egyre provokatívabban lépett fel Törökországgal szemben, s a görög területek egyesítése, a „határon túli görögök” felszabadítása vált azon központi gondolattá, mely féken tarthatta az ellene zendülőket. Ellenségekben és intrikákban persze még így sem volt hiány: egy forradalmat és több puccsot élt túl, sőt gyilkossági kísérletet is szerveztek a királyi család ellen. 1862 októberében aztán, ahogy érkezett, úgy távozott is, egy brit hadihajón. A következő évben a nagyhatalmak Vilmos dán herceget ültették Görögország trónjára, aki I. György néven uralkodott.
De ezzel nyilvánvalóan a probléma nem oldódott meg. Az újkori Görögország legalább hatszor került a teljes államcsőd állapotába, magával rántva mindig másokat is. Egyszer még Otto király, azaz 1832 előtt, a következő csőd Ottó uralkodása alatt történt, s ezt követte még négy – beleértve a mostanit. Néhány európai ország 1865-ben Latin Pénzügyi Unió néven elhatározta, hogy közös pénzt vezet be; tulajdonképpen ez volt az euró elődje. Ám a projekt – a különböző nemzeti teljesítőképességekből fakadó konfliktusok miatt – egy idő után persze összeomlott, nem kis részben akkor is egy aktuális görög pénzügyi válság miatt. (Lásd erről Szabó Gergely bróker tanulságos írását, melyet a Mandiner közölt.)
Hogy a 19. században milyen volt az ország gazdasági-pénzügyi állapota, azt beszédesen jelzi: az egyik nagy görög gazdasági összeomlást az okozta, hogy a világpiacon zuhanni kezdett a fügének az ára!
Mindebből Mungiu-Pippidi azt a következtetést vonta le, hogy a hitelezők és maga az unió három hibát követett el, melyeknek a görög kormányok hibái és a helyi adottságok mellett szintén szerepe van a mai válság kialakulásában.
1. Bevették Görögországot, miként Ciprust is az eurozónába. Ezzel a következtetéssel – látván a görög fejlődés buktatót – nagyon is egyet lehet érteni. De amikor a szerző hozzáteszi, hogy az uniót mindössze egyfajta „büszkélkedés” hajtotta erre, nagyon téved. Ha azt mondaná, hogy piacbővítés – egyetértenék vele. De azért ennél is többről szó van: az unió sokak szerint akkor lehet csak európai, ha a demokrácia hazája annak része. Tudjuk, politológiai tévedés bármilyen közvetlen fejlődéstörténeti kapcsolatot feltételezni a 21. századi nyugati demokrácia és a kétezer évvel korábbi kezdemény között, ám valamilyen fontos fogalmi összefüggés mégiscsak van közöttük.
2. Számítva az európai szolidaritásra a hitelezők meggondolatlanul és alaptalanul járultak hozzá az újabb és újabb hitelekhez. Még akkor is adták a görögöknek a pénzt – azok meg költötték –, amikor világos volt, hogy az ország azt nem tudja visszafizetni.
3. Amikor rádöbbenve a valóságra, az előző moderált kormányra olyan feltételeket próbáltak ráerőltetni, amelyek annak politikai bukását eredményezte, s világra segítette a vállalhatatlan Szirizát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >