2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Görög válság – történeti háttérrel

„Az egyik nagy görög gazdasági összeomlást az okozta, hogy a világpiacon zuhanni kezdett a fügének az ára!” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Idővel nem csak az emberek, de a társadalmak rövidtávú memóriája is meglehetősen romlani látszik, szemben a hosszú távú emlékezettel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a jelenlegi görög válság. Nem kel történésznek lennünk, hogy az ókori Athén és Spárta dolgait eléggé pontosan felidézzük, uralkodóik nevét is többnyire számon tartjuk. Ám ki tudna akár elnagyolt képet is festeni arról, mi történt Görögországban ötven, száz, százötven évvel ezelőtt? Nagyon kevesen. A kiváló román társadalomtudós, Alina Mungiu-Pippidi csokorba szedte a görög legújabb kor néhány fordulatát, melyekből két tanulságot az ember mindenképp levonhat: az a vitaverseny, mely kialakult az elmúlt hetekben arról, hogy mi az oka a mostani válságnak, a pénzéhes, kapitalista nyugat, vagy a dolgozni nem szerető görög nép, e történeti tények tükrében még méltatlanabbnak és ostobábbnak látszik.

Az ottomán uralom alól, jelentős európai segítséggel felszabadult Görögországot, már születésének első éveitől komoly belső – nem csak politikai – küzdelmek tették úgyszólván életképtelenné. Első elnökét, Joannisz Kapodisztriaszt meggyilkolták, az akkori nagyhatalmak alkotta trojka, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország gyorsan királyságra változtatta a társadalmi berendezkedést. Abban reménykedtek, hogy a szimbólumokhoz a szokásosnál is jobban vonzódó, többségében analfabéta lakosság nyugalmát, egy koncentrált központi hatalom, az abszolút monarchia inkább tudja garantálni.

Őfelsége IV. Vilmos brit uralkodó Madagascar nevű hajóján 1832-ben lépett görög földre a bajor királyi család egyik sarja, Wittelsbach Otto herceg, 3500 katona és három miniszter társaságában, hogy elkezdjék modernizálni az országot. Göröghon ekkor még sokkal kisebb volt, mint most, fővárosa a Peloponnészoszon volt, s csak 1833-ban került át Athénba, mely addig gyakorlatilag néptelen romvárosnak számított, szemben az olyan, százezres görög lakosságú városokhoz, mint Szmirna – a mai törökországi Izmir – vagy az egyiptomi Alexandria. A török kisebbség aránya is jelentős volt ekkor még Görögországban.

Az új uralkodótól, I. Ottó királytól (görögül Othon) a trojka azt várta, hogy modernizálja az állami adminisztrációt, az infrastruktúrát és az adórendszert, szorítsa vissza a görög irredentizmust és kormánya ne provokálja Törökországot, vagyis ne veszélyeztesse az adott geopolitikai konstellációt. A kibontakozást három párt támogatta – vagy gyakran nem támogatta – politikai szinten, melyek mindegyik be volt kötve a trojka valamely nagyhatalmának helybeli követségéhez. És hogy még véletlenül se érthesse félre senki a helyzetet, a nevüket is ennek megfelelően választották: Angol Párt (Άγγλικό Κόμμα) – liberális programmal; Francia Párt (Γαλλικό Κόμμα) – ez is liberális programmal. valamint az Orosz Párt (Ρώσσικο Κόμμα) – mely konzervatív volt, és természetesen Szentpétervár szempontjait követte.

Az angolok különösen az adórendszer alapos reformjára helyezték a hangsúlyt, minthogy leginkább Nagy Britannia kölcsönözte akkortájt a görög állami kiadásokra fordított óriási összegeket. A Bajorországból Ottó által importált pénzügyminiszter, Josef Ludwig von Armansperg báró hozzá is kezdett egy modern adózási rendszer megvalósításához. Bajorországban is rendbe tette a büdzsét,  ott sem használt a renoméjának, ám Görögországban ez még kockázatosabbnak bizonyult. Az emberek egyik napról a másikra azt tapasztalták, hogy több adót fizetnek, mint azon görög testvéreik, akik török uralom alatt maradtak – az Ottomán Birodalom néhány évtized múltán bele is rokkant ebbe. A király viszont kénytelen volt kitartani az adószigor mellett, elvégre trónját csak így tarthatta meg. Cserébe egyre nagyobb engedményeket tett a görög nacionalizmusnak, egyre provokatívabban lépett fel Törökországgal szemben, s a görög területek egyesítése, a „határon túli görögök” felszabadítása vált azon központi gondolattá, mely féken tarthatta az ellene zendülőket. Ellenségekben és intrikákban persze még így sem volt hiány: egy forradalmat és több puccsot élt túl, sőt gyilkossági kísérletet is szerveztek a királyi család ellen. 1862 októberében aztán, ahogy érkezett, úgy távozott is, egy brit hadihajón. A következő évben a nagyhatalmak Vilmos dán herceget ültették Görögország trónjára, aki I. György néven uralkodott.

De ezzel nyilvánvalóan a probléma nem oldódott meg. Az újkori Görögország legalább hatszor került a teljes államcsőd állapotába, magával rántva mindig másokat is. Egyszer még Otto király, azaz 1832 előtt, a következő csőd Ottó uralkodása alatt történt, s ezt követte még négy – beleértve a mostanit. Néhány európai ország 1865-ben Latin Pénzügyi Unió néven elhatározta, hogy közös pénzt vezet be; tulajdonképpen ez volt az euró elődje. Ám a projekt – a különböző nemzeti teljesítőképességekből fakadó konfliktusok miatt – egy idő után persze összeomlott, nem kis részben akkor is egy aktuális görög pénzügyi válság miatt. (Lásd erről Szabó Gergely bróker tanulságos írását, melyet a Mandiner közölt.)

Hogy a 19. században milyen volt az ország gazdasági-pénzügyi állapota, azt beszédesen jelzi: az egyik nagy görög gazdasági összeomlást az okozta, hogy a világpiacon zuhanni kezdett a fügének az ára!

Mindebből Mungiu-Pippidi azt a következtetést vonta le, hogy a hitelezők és maga az unió három hibát követett el, melyeknek a görög kormányok hibái és a helyi adottságok mellett szintén szerepe van a mai válság kialakulásában.

1. Bevették Görögországot, miként Ciprust is az eurozónába. Ezzel a következtetéssel – látván a görög fejlődés buktatót – nagyon is egyet lehet érteni. De amikor a szerző hozzáteszi, hogy az uniót mindössze egyfajta „büszkélkedés” hajtotta erre, nagyon  téved. Ha azt mondaná, hogy piacbővítés – egyetértenék vele. De azért ennél is többről szó van: az unió sokak szerint akkor lehet csak európai, ha a demokrácia hazája annak része. Tudjuk, politológiai tévedés bármilyen közvetlen fejlődéstörténeti kapcsolatot feltételezni a 21. századi nyugati demokrácia és a kétezer évvel korábbi kezdemény között, ám valamilyen fontos fogalmi összefüggés mégiscsak van közöttük.

2. Számítva az európai szolidaritásra a hitelezők meggondolatlanul és alaptalanul járultak hozzá az újabb és újabb hitelekhez. Még akkor is adták a görögöknek a pénzt – azok meg költötték –, amikor világos volt, hogy az ország azt nem tudja visszafizetni.

3. Amikor rádöbbenve a valóságra, az előző moderált kormányra olyan feltételeket próbáltak ráerőltetni, amelyek annak politikai bukását eredményezte, s világra segítette a vállalhatatlan Szirizát.

2015. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább