2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Halál a múzeumban

A tuniszi terrorakció háttere

„Ha a világ meg akarja őrizni az „arab tavasz” egyetlen valódi eredményét, a tunéziai demokráciát, be kell avatkoznia Líbiában.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az „arab tavasz” kisiklott, ha azt a líbiai és a szír, vagy a jemeni események szemszögéből nézzük. Országok mentek tönkre, szakadtak darabjaikra, hullák százezrei jelzik, hogy e konfliktusoknak még messze nincs vége. Azoknak a helyi és nagyhatalmi erőknek, amelyek közvetlenül érintettek az eseményekben, illetve amelyeknek esélyük lehet rá, hogy azokat irányítsák, befolyásolják, egyelőre fogalmuk sincs, mit tegyenek. Az Egyesült Államok külpolitikája mintha totális csődöt mondana a Közel-Keleten, Oroszország – bár ez talán nem nagy baj – teljesen távol tartja magát az eseményektől, Kína pedig cinikusan igyekszik azok haszonélvezője lenni. Még magyar részről is tanúi lehetünk az utóbbihoz hasonló, de eleve kudarcos próbálkozásnak.

A tuniszi eseményekről három dolgot lehet tudni:

a merényletet helyiek követték el, akik mögött – feltehetően líbiai közvetítéssel – valamelyik radikális titkos szervezet áll;

a megrendelő nem valamely tunéziai politikai erő, hanem az egyre nemzetközibbé váló iszlamista mozgalmak között keresendő;

a bűntény célja a szabályos, demokratikus választások útján nemrég hatalomra került liberális tuniszi vezetés ellehetetlenítése, hosszabb távon megdöntése.

Mindebből az is kitűnik, hogy kiváló stratégiai tervezés eredménye a bűncselekmény, legalább oly mértékben, mint a spanyolországi merényletsorozat volt 2004. március 11-én, amely az akkori a terroristaellenes erőket lelkesen támogató Aznar-kormány bukásához vezetett.

A Magreb térséget két nagy iszlamista-terrorista vállalkozás „harapófogója” fogja közre: dél-nyugaton a Nigériából épp kiszoruló, az ISIS-nek felesküdő Boko Haram működik. A másik, az ideológiai bázisnak számító szíriai-iraki ISIS. A kettő között, mintegy közvetítő közegként a líbiai káoszban egyre aktívabb tuareg törzsek játszanak szerepet, illetve az egyiptomi Moszlim Testvériség, amelyet al-Sziszi elnök meglehetősen sikeresen fejezett le és szorított ki az országból.

De honnan a pénz mindehhez?

Évekkel korábban, még Oszama Bin Laden időszakában a Közel-Kelet és részben Észak-Afrika radikális erői, így a Moszlim Testvériség főként szaúdi forrásokból gazdálkodtak. Irán viszont a libanoni síitákat és – túllépve a felekezeti korlátokat – a gázai Hamászt támogatta. Ám mivel az egyiptomi Moszlim Testvériség és a Hamász gyorsan megtalálta közös céljait, egy ponton ezek a szálak összeértek.

Ma már a szaúdiak és Irán ajatollahjai is óvakodnak nyíltan fellépni a radikálisok oldalán, csakhogy közben a terrorista gócpontok anyagilag saját lábra álltak. Amikor például a Moszlim Testvériség kiépítette – javarészt szaúdi pénzből – Egyiptomban saját karitatívszolgáltatás- és iskolarendszerét (amely az aktív terrorizmus egyik melegágya lett), létrehozta az önfinanszírozás hálózatait is. Nagy valószínűséggel ez szolgált háttérként ahhoz a 2012. szeptember 11-én (9/11) Bengáziban végrehajtott merénylethez is, melynek során életét vesztette az Egyesült Államok akkori líbiai nagykövete és három további munkatárs.

E kihívásnak egy olyan kis állam, mint Tunézia, egyedül nem tud ellenállni. Főleg, hogy a szomszédos, jelenleg teljes káoszban élő, s így az egyiptomi szélsőségeseknek meg a tuareg bandáknak egyaránt otthont adó Líbiából folyamatosan érkezik a terrorista utánpótlás.

Ha a világ meg akarja őrizni az „arab tavasz” egyetlen valódi eredményét, a tunéziai demokráciát, be kell avatkoznia Líbiában, s fel kell számolni a globális hátteret, az ISIS-t és tényleges szövetségeseit, így annak Sínai-félszigeti, jemeni, szomáliai és dél-szaharai leágazásait, valamint ezek potenciális szövetségeseit, mint amilyen a Hamász.

2015. március 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább