2021. március 8. hétfő
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Az érzékeny lelkű terroristák. Meg a többi rovar

„A törvény nem tiltja a gúnyolódást egy valláson, ezzel szemben azt tiltja a gyűlöletre uszítást egy vallás hívei ellen.” Tóta W. Árpád (hvg.hu), Le Monde/Galamus):

De gustibus

(…) Itt az elgyengült Európában ilyesmiért nem bántjuk egymást. Nem azért, mert felsőbbrendű lények vagyunk, egyszerűen ez vált szokássá egy ideje. Nem túl régóta, pár száz éve mi is simán megégettük, aki máshogy olvasta a Bibliát. Ugyanúgy irritál minket is, hogy miféle hülyeségeket gondol meg mond a másik, de amíg ránk nem kényszeríti, addig ráhagyjuk. Kényszerítés alatt pedig nem azt értjük, hogy megírja a blogján vagy a lapjában. Ha zavar, nem kell olvasni.

Vannak, akik felállnak a hokedlira, hogy lábujjhegyről átlessenek a szomszéd hálószobájába, aztán szörnyülködjenek és botránkozzanak. Na arról a hokedliről kéne sürgősen lemászni. Sokkal-sokkal egyszerűbb, ha mindenki eldönti, mit nem vesz meg az újságárusnál, mint betiltani mindent, amin meg lehet sértődni. Már csak azért is, mert az utóbbi megoldással az európai és magyar kultúrkincs jelentős részét dobnánk ki – és ebbe az egyházi örökség is beleértendő.

Az európai vallásos konzervatívok egy része kiváló alkalmat orront egy kis könyvégetésre. Megsütné a maga gesztenyéjét a mások torkolattüzénél. Kevésbé idegesíti ugyanis őket az iszlám európai terjedése, mint az, hogy valakik valahol kiröhögik az ő hitüket. Veszélyes törekvés, csúszós lejtő.

De ezeket a vitákat le tudjuk folytatni beszédekkel, cikkekkel, tüntetésekkel, sőt akár karikatúrákkal. Sok-sok sértődéssel és azok békés elviselésével. Szerencsére jól ismerjük ezeket a technikákat. Akik még eszköztelennek érzik magukat, ha nincs náluk a gépkarabély, csak tőlünk tanulhatják meg, hogyan lehet boldogulni anélkül.

A jó hír, hogy a vita feltartóztathatatlanul söpör végig Európán. És nemcsak a politikán, hanem a civil nyilvánosságban, interneten és vitaesteken. Párizs ma közelebb van, mint egy hónapja, mi pedig egy kicsit messzebb attól a gondolattól, hogy semmi közünk egymáshoz. Ez önmagában is egy rég várt katarzis: kevés közös ügye volt eddig Európának, pedig minden ilyen erősíti az összetartozást. Akkor is és azáltal is, ha nem értünk egyet, csak elférünk egymás mellett.

http://hvg.hu/w/20150116_De_gustibus

XXX

Le Monde: Charlie, Dieudonné – hol a határa a szólásszabadságnak?

A fenti címmel megjelent cikkben, amelyet összefoglalóan közlünk, a Le Monde című francia liberális napilap két újságírója, Damien Leloup és Samuel Laurent összefoglalta mindazt, amit a véleménynyilvánítás szabadságának francia szabályozásáról tudni kell. Mi az oka annak, hogy Dieudonnét támadják, miközben a Charlie Hebdo címlapokon támadhatja a vallást? Azaz: mit jelent a véleménynyilvánítás szabadsága, és hol ér véget?

(...) A véleménynyilvánítás szabadsága tehát nem totális és korlátlan, törvény korlátozhatja.

Franciaországban ennek a korlátozásnak két alapesete van: a becsületsértés és a rágalmazás egyfelől, a gyűlöletre uszító beszéd másfelől, amelynek része az emberiség elleni bűntettek apológiája, az antiszemita, rasszista, homofób beszéd is.

Ezek a korlátozások éppúgy vonatkoznak az internetre, mint a sajtóra vagy egy könyvre. És felelős a könyv kiadója vagy a webhely szolgáltatója. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a YouTube, a Facebook, a Tumblr vagy a Twitter is elmarasztalható, ha nem távolítja el a törvénnyel ellentétes tartalmakat ésszerű határidőn belül.

(...)

A humor bonyolult eset

A véleménynyilvánítás szabadsága tehát nem engedi meg a rasszizmus hirdetését, mert ez bűncselekmény, ahogy az antiszemitizmus is. Egy újság címlapján tehát nem jelenhet meg az, hogy „meg kell ölni ezt és ezt”, vagy az, hogy „halál erre és erre az etnikai csoportra”, és az ilyesfajta beszéd sem lehet nyilvános. Ezzel együtt is Dieudonné vagy a Charlie Hebdo esetét más szempontból kell nézni, ez a szempont pedig a humor és határai.

Az igazságszolgáltatás szerint humorisztikus célból jogunk van a túlzáshoz, a szélsőségességhez és a paródiához. Így például a párizsi fellebbviteli bíróság 1992-ben úgy ítélte meg, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága felhatalmazza a szerzőt hogy eltúlozza vagy megváltoztassa egy olyan személy vonásait, akit ábrázolni akar, és hogy jogunk van a tiszteletlenséghez és a pimaszsághoz is.

Ezzel együtt is gyakran a bírók dolga eldönteni, hogy a karikatúra vagy a szatíra szabadsága illeszkedik-e a véleménynyilvánítás szabadságához. Megvilágítja a dolgot egy friss eset: „Húzz innen, te szerencsétlen barom!” A mondatot Nicolas Sarkozy mondta valakinek, aki nem volt hajlandó kezet fogni vele. Később egy férfi olyan táblával fogadta a volt államelnököt, amelyen ugyanez a mondat szerepelt.

Letartóztatták és elítélték „a köztársasági elnök megsértéséért” (ezt a tényállást azóta törölték). Az ügy egészen az Emberi Jogok Európai Bíróságáig jutott el. 2013 márciusában a bíróság elítélte Franciaországot, mert a büntetést aránytalannak találta, és úgy látta, hogy elrettentő hatással van a szatirikus megnyilatkozásokra, noha ezek hozzájárulhatnak közérdeklődésre számot tartó kérdések megvitatásához.

2007-ben a Charlie Hebdónak a Mohamed-karikatúrák miatt kellett bíróság elé állnia. A nagy médiaérdeklődéstől kísért perben, ahol neves személyiségek jelentek meg a bíróság előtt a Charlie Hebdo védőjeként, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a hetilapnak joga volt közzétenni ezeket a karikatúrákat.

„Tekintve hogy a karikatúra mint irodalmi műfaj, még akkor is, ha szándékosan provokatív, e minőségében része a véleménynyilvánítás szabadságának és a gondolatok és vélemények szabad közlésének; tekintve, hogy a muzulmánok érzékenységét sokkoló, sőt sértő jellege ellenére a karikatúra közlésének kontextusa és körülményei arra utalnak, hogy nem volt meg benne a muzulmánok közösségének közvetlen és ok nélküli megsértésre irányuló akarat, így a véleménynyilvánítás elfogadott határait nem lépte túl a Charlie Hebdo.

Tehát a szatirikus és karikaturisztikus hangnem bizonyos határok között használható. A határok egyike, hogy nem támadhat speciálisan egy adott csoportot ok nélkül és ismétlődően.

Egy másik per: 2005-ben Dieudonné botrányt keltett, amikor a France 3 televízió műsorában ultraortodox vallásos zsidóként jelent meg, és így intézett gyalázkodó támadást az antiszemita kipárolgások ellen. Több egyesület is feljelentette, de a bíróság úgy ítélte meg, hogy Dieudonné a humor keretein belül maradt.

Egyszóval a törvény nem tiltja a gúnyolódást egy valláson, ezzel szemben azt tiltja a gyűlöletre uszítást egy vallás hívei ellen, vagy emberiségellenes bűncselekményeket dicséretét – ez utóbbiak miatt ítélik el rendszeresen Dieudonnét, és sokkal ritkábban a Charlie Hebdót.

2015. január 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább