2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

’89 újratöltve

Elindult Orbán végórája

„Alaposan kurtítani kell azoknak a minősített információknak a listáját, melyekhez a magyar kormány egyáltalán még hozzáférhet.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

A magyar miniszterelnök Belgrádban, eddig tőle soha sem tapasztalt, kétségbeesett hangon adta tudtára a világnak félelmeit amiatt, hogy Washington műveleti területté nyilvánított – Magyarországot is beleértve – két tucat kelet-európai államot, amelyek láthatóan nem képesek adaptálódni a demokratikus rendszerek teremtette szabadsághoz.

Orbán a tervezett akcióból azt olvasta ki, hogy az amerikaiak egyoldalúan, mintegy kívülről teremthetik meg azt a keretrendszert, ami garantálja a civil világ és a politikai ellenzék számára a társadalmi élet menetének szabad befolyásolását, s limitálja majd azoknak a kormányzati intézkedéseknek az érvényét, melyek létrehozták, és életben tartják a Fidesz immáron teljességgel illegitim dominanciáját, illetve a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Ám Orbán szónoki kérdésében, hogy az amerikaiak miért nem folytatnak vele párbeszédet efféle akciók helyett, s miért nem kérik ki véleményét, hisz mást sem akarna, mint együttműködni Washingtonnal, eleve benne van a beismerés: ha valaki 2010 óta kitér az efféle párbeszéd elől, az ő maga. Erről mind a korábbi nagykövetnek, mind a jelenlegi ügyvivőnek bőséges tapasztalat áll rendelkezésére…

Kinek a szövetségese?

De nem csak nekik. Pár hónapja egyértelmű jelzések érkeztek arról, hogy Magyarországot már nem tekinti teljes értékű partnernek a NATO, s nagyon magas szinten megfogalmazódott az is: alaposan kurtítani kell azoknak a minősített információknak a listáját, melyekhez a magyar kormány egyáltalán még hozzáférhet. Az indok egyszerű: nem szeretnék, ha ezek Moszkva tudomására jutnának, pont akkor, amikor kibontakozóban van egy új hidegháború. Orbán Viktort pedig már nem szövetségesüknek, hanem az oroszok szövetségesének tekintik.

Mit is tartalmazhat az a projekt, amelyről az egyik amerikai államtitkár, Sara Sewall nyilatkozott pár napja? Mindenekelőtt a civil szféra és a politikai ellenzék felértékelését. Vagyis: az amerikai – és a vele szövetséges – kormányzatok nem a megszokott úton érintkeznek és működnek majd együtt a projekt által érintett országok civiljeivel és ellenzéki politikusaival – beleértve a nem pártszerűen működő, de a politikai kibontakozást befolyásolni képes értelmiségi köröket és tényezőket –, hanem közvetlenül. Képzések és továbbképzések lehetségesek az Egyesült Államokban vagy egyebütt Nyugat-Európában, s olyan informális hálózatoknak, alternatív demokratikus szerepköröknek, mozgalmaknak a finanszírozása, melyek elől a kormány nemhogy elzárta a pénzt, de tökéletesen elszívott minden levegőt is. Ha az adott ország kormánya – így például a magyar – akadályozni próbálná ezt, Washington nem riad majd vissza a közvetlen nyomásgyakorlástól, úgy, ahogy az diktatúrák vagy ellenséges államok esetében már megszokott. Még az sincs kizárva, hogy most már tényleg ismét megszólal a Szabad Európa Rádió, ahogy azt Charles Gati, Haraszti Miklós és Mark Palmer két évvel ezelőtt nyomatékosan javasolta.

A folyamatok nagyon felgyorsultak az utóbbi időben. Ha az ember arra a letargiára gondol, ami november első napjaiban a magyar társadalmat jellemezte, s arra a kitartó legitimációs hitelre, mellyel a Fidesz akkor még rendelkezett, egyszerűen nem érti, hogyan porladhatott ez szét december közepére, azaz alig hat hét alatt!

A nyugati demokráciák céljai között már nem kell szerepeljen az Orbán-kormány belső hitelének a fellazítása; ez megtörtént. Nem egészen nélkülük – a kitiltási botrány hatását nem csak nem szabad, de nem is illik bagatellizálni –, de többségében mégiscsak magyar ellenzéki „önerőből”. Ma nagyjából ott állunk, ahol a nyolcvanas évek végén állhatott Magyarország, amikor – hogy Marxot parafrazeáljam – a kormányzó erő már nem tudta úgy gyakorolni a hatalmat, ahogy addig gyakorolta, az emberek pedig már nem akartak úgy élni, ahogy addig éltek.

Az Obama-doktrína nyomában

Az ellenzéknek és a civileknek újra kell fogalmazniuk létezésük értelmét ebben a folyamatban, s segíthet nekik az, amit Aczél Endre nemrég Obama új doktrínájának nevezett, és amiről Sewall államtitkár beszélt. Esélyünk van rá, hogy újraéljük ’89-et, a szereplők ehhez maradéktalanul rendelkezésre állnak: van egy antidemokratikus, ráadásul kleptokráciája miatt hiteltelen kormányzat, amit el kell takarítani a színről, és van egy formálódó demokratikus ellenzék. Ráadásul globálisan létezik egy erőteljes demokratikus világ, valamint vele szemben egy válságról válságra bukdácsoló, autoriter Oroszország. Ez utóbbi szövetségese Orbán és az általa vezetett (Fidesz–KDNP), illetve kontrollált (Jobbik) jobboldal, az előbbinek pedig mindenki más, aki velük szemben áll. A képlet ilyen egyszerű.

2014. december 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább