2024. április 25. csütörtök
Ma Márk, Ányos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Putyin és a Közel-Kelet

„Ha Moszkva és Ankara kapcsolata tartósan stabilizálódik, akkor ennek következményei lesznek a NATO-n belül.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

A politikai partnerek nélkül maradt Oroszország most újrafogalmazza az Európát és az Egyesült Államokat érintő geopolitikai céljait, s a Szovjetunió nyomdokaiban lépkedve mindebből aligha maradhat ki a harmadik világ, köztük a világot az oroszokhoz hasonlóan látó fél és egész-diktatúrák sora.

Persze, a világ már nem olyan, mint amilyennek az Moszkvából látszott Sztálin és követői számára; még akkor sem, ha elérkeztünk egy újabb hidegháborúhoz, melynek virtuális csatáit nagyon hasonló eszközökkel és logika szerint vívják. Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy – szolidaritásért cserébe – partnerországokat finanszírozzon; arra sincs módja, hogy Kínát újított technológiai megoldásokért cserébe magához közel tartsa. Arról meg Oroszországnak végképp le kell mondania, hogy – amiként azt a Kremlben nem is oly rég még tervezgették – az arktikus övezetből pótolják a kimerülő szibériai természeti erőforrásokat. (Az orosz projektként tíz évvel ezelőtt indult tengeri talapzati mesterséges olajkitermelő-sziget építése ma sem fejeződött be.)

A segélyekért – főként katonai segélyekért – kuncsorgó közel-keleti arab országok problémái is vadonatújak. Azaz a problémák nagyon is kötődnek a korábbiakhoz, ám már az ottani elitek is rég rájöttek, hogy azok megoldásához, vagy legalábbis a permanens krízis szinten tartásához más eszközök kellenek, mint korábban. Minden nyugat-gyűlöletük dacára a közel-keleti emberek java része is tudja: a nyugattal szemben sem Moszkva, sem Peking nem adhat számukra oltalmat, annál is kevésbé, mert ez utóbbinak nincs is ilyen szándéka, az előbbi pedig otthoni problémákkal van elfoglalva. Senki sem akar osztozni a szíriai Bassár el-Aszad sorsában, aki nem ismerte fel idejekorán, hogy az oroszok nem lesznek képesek a rendszerét életben tartani; sőt nem is lesznek hajlandók, ha ezért olyan szövetségeseket kaphatnak, amelyek eddig Moszkva esküdt ellenfelei voltak.

Az orosz vezetés korábban Jeruzsálemmel próbált új típusú viszonyt kialakítani, különösen 2008 után. Az amerikai-izraeli kapcsolatok elhidegülése és a Benjamin Netanjahuval szembeni elégedetlenség hangos kimondása gyakorlatilag egybeesett azzal az imperialisztikus fordulattal, amellyel Vlagyimir Putyin a „közelkülföld” dolgait menedzselni igyekezett. A Grúzia elleni orosz támadás épp úgy eltávolította Washingtont Moszkvától, miként az „arab tavasz” nyomán új geostratégiai kiutat kereső Jeruzsálemtől; mindez pedig megalapozta az izraeli-orosz közeledést. Ám mára ez épp úgy meddő kísérletnek tűnik, mint Obama nagy tervei a 21. századi arab reneszánsszal kapcsolatban.

A következő néhány éves időszak az orosz-török viszony próbája lehet. A két ország ellenségeskedése évszázadokra megy vissza, s annak dél-kaukázusi gyökerei épp úgy vannak, mint balkániak. Nem beszélve arról, hogy Ankara a NATO egyik legfontosabb tartópillérének bizonyult az elmúlt 62 évben (Törökország és Görögország nem a szervezet 1949-es megalapításakor, hanem három évvel később, 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz).

Ám amióta a jelenlegi miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu által ideológiailag is megalapozott antiszekuláris politikai reiszlamizáció zajlik az országban, Ankara eltávolodott mind Európától, mind Amerikától, NATO-beli szerepe a minimálisra zsugorodott, erőforrásait és a lakossági attitűdök politikai átformálását teljes egészében a kelet felé pozicionálta. Moszkva némileg késve eszmélt, ám sikerült kiaknáznia a helyzetet: akkor, amikor a Déli Áramlat uniós és amerikai megfontolások nyomán lekerült a napirendről, Ankara sietett Moszkva segítségére. Nemcsak kiutat biztosít egy Ukrajnát elkerülő gázvezetéknek, de a törökök maguk lesznek az orosz gáz egyik legnagyobb felvásárlói.

E fordulat arra enged következtetni, hogy Moszkva teljesen elengedte a törökök nagy ellenfele, Bassár el-Aszad kezét, annak dacára, hogy az oroszok voltak a szír rezsim legfőbb szövetségesei. Mi több, jószerével ez volt az egyetlen ország, amely az oroszokkal baráti kapcsolatot tartott fenn az arab térégben.

Ha Moszkva és Ankara kapcsolata tartósan stabilizálódik – márpedig ez a törökök érdeke is lesz, ha függővé válnak az orosz energiahordozóktól –, akkor ennek következményei lesznek a NATO-n belül, s főként a közel-keleti jelenlétre. Washington és szövetségesei visszatérhetnek a térségbe annak dacára, hogy az elmúlt három évben éppen a térséget katonailag elhagyni kívánó politika jellemezte őket.

2014. december 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább