2021. november 27. szombat
Ma Virgil, Virgínia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Putyin és a Közel-Kelet

„Ha Moszkva és Ankara kapcsolata tartósan stabilizálódik, akkor ennek következményei lesznek a NATO-n belül.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

A politikai partnerek nélkül maradt Oroszország most újrafogalmazza az Európát és az Egyesült Államokat érintő geopolitikai céljait, s a Szovjetunió nyomdokaiban lépkedve mindebből aligha maradhat ki a harmadik világ, köztük a világot az oroszokhoz hasonlóan látó fél és egész-diktatúrák sora.

Persze, a világ már nem olyan, mint amilyennek az Moszkvából látszott Sztálin és követői számára; még akkor sem, ha elérkeztünk egy újabb hidegháborúhoz, melynek virtuális csatáit nagyon hasonló eszközökkel és logika szerint vívják. Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy – szolidaritásért cserébe – partnerországokat finanszírozzon; arra sincs módja, hogy Kínát újított technológiai megoldásokért cserébe magához közel tartsa. Arról meg Oroszországnak végképp le kell mondania, hogy – amiként azt a Kremlben nem is oly rég még tervezgették – az arktikus övezetből pótolják a kimerülő szibériai természeti erőforrásokat. (Az orosz projektként tíz évvel ezelőtt indult tengeri talapzati mesterséges olajkitermelő-sziget építése ma sem fejeződött be.)

A segélyekért – főként katonai segélyekért – kuncsorgó közel-keleti arab országok problémái is vadonatújak. Azaz a problémák nagyon is kötődnek a korábbiakhoz, ám már az ottani elitek is rég rájöttek, hogy azok megoldásához, vagy legalábbis a permanens krízis szinten tartásához más eszközök kellenek, mint korábban. Minden nyugat-gyűlöletük dacára a közel-keleti emberek java része is tudja: a nyugattal szemben sem Moszkva, sem Peking nem adhat számukra oltalmat, annál is kevésbé, mert ez utóbbinak nincs is ilyen szándéka, az előbbi pedig otthoni problémákkal van elfoglalva. Senki sem akar osztozni a szíriai Bassár el-Aszad sorsában, aki nem ismerte fel idejekorán, hogy az oroszok nem lesznek képesek a rendszerét életben tartani; sőt nem is lesznek hajlandók, ha ezért olyan szövetségeseket kaphatnak, amelyek eddig Moszkva esküdt ellenfelei voltak.

Az orosz vezetés korábban Jeruzsálemmel próbált új típusú viszonyt kialakítani, különösen 2008 után. Az amerikai-izraeli kapcsolatok elhidegülése és a Benjamin Netanjahuval szembeni elégedetlenség hangos kimondása gyakorlatilag egybeesett azzal az imperialisztikus fordulattal, amellyel Vlagyimir Putyin a „közelkülföld” dolgait menedzselni igyekezett. A Grúzia elleni orosz támadás épp úgy eltávolította Washingtont Moszkvától, miként az „arab tavasz” nyomán új geostratégiai kiutat kereső Jeruzsálemtől; mindez pedig megalapozta az izraeli-orosz közeledést. Ám mára ez épp úgy meddő kísérletnek tűnik, mint Obama nagy tervei a 21. századi arab reneszánsszal kapcsolatban.

A következő néhány éves időszak az orosz-török viszony próbája lehet. A két ország ellenségeskedése évszázadokra megy vissza, s annak dél-kaukázusi gyökerei épp úgy vannak, mint balkániak. Nem beszélve arról, hogy Ankara a NATO egyik legfontosabb tartópillérének bizonyult az elmúlt 62 évben (Törökország és Görögország nem a szervezet 1949-es megalapításakor, hanem három évvel később, 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz).

Ám amióta a jelenlegi miniszterelnök, Ahmet Davutoğlu által ideológiailag is megalapozott antiszekuláris politikai reiszlamizáció zajlik az országban, Ankara eltávolodott mind Európától, mind Amerikától, NATO-beli szerepe a minimálisra zsugorodott, erőforrásait és a lakossági attitűdök politikai átformálását teljes egészében a kelet felé pozicionálta. Moszkva némileg késve eszmélt, ám sikerült kiaknáznia a helyzetet: akkor, amikor a Déli Áramlat uniós és amerikai megfontolások nyomán lekerült a napirendről, Ankara sietett Moszkva segítségére. Nemcsak kiutat biztosít egy Ukrajnát elkerülő gázvezetéknek, de a törökök maguk lesznek az orosz gáz egyik legnagyobb felvásárlói.

E fordulat arra enged következtetni, hogy Moszkva teljesen elengedte a törökök nagy ellenfele, Bassár el-Aszad kezét, annak dacára, hogy az oroszok voltak a szír rezsim legfőbb szövetségesei. Mi több, jószerével ez volt az egyetlen ország, amely az oroszokkal baráti kapcsolatot tartott fenn az arab térégben.

Ha Moszkva és Ankara kapcsolata tartósan stabilizálódik – márpedig ez a törökök érdeke is lesz, ha függővé válnak az orosz energiahordozóktól –, akkor ennek következményei lesznek a NATO-n belül, s főként a közel-keleti jelenlétre. Washington és szövetségesei visszatérhetnek a térségbe annak dacára, hogy az elmúlt három évben éppen a térséget katonailag elhagyni kívánó politika jellemezte őket.

2014. december 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Indul a német hatalmi póker

Teljesen mindegy, hogy Laschet vagy Scholz lép-e Merkel örökébe, mert a németeknek erős kancellár kell. A >

Tovább

Hogyan kezelni Netanjahu mérgező örökségét

A Financial Times vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező >

Tovább

Maradhat-e kancellár Kurz?

A miniszterelnök drámai botrány kereszttüzébe került, egyértelmű, hogy ő és klikkje, a felkapaszkodók, célzatosan meghódították a >

Tovább

Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban

Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >

Tovább

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább