2021. január 15. péntek
Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Egy diktátor súlya

Észak-Korea kísérletei

„Az észak-koreai parti őrség foglyul ejtett tizenhat kínai halászt, és csak hosszas tárgyalások után, csinos kis összeg fejében volt hajlandó visszaküldeni őket Kínába.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un negyvennapos eltűnése a politikai színpadról alaposan megmozgatta a világ fantáziáját. Mindenképp szokatlan dologról van szó, ami jelzi, hogy valami nincs rendben. A diktátor tényleges visszatérte – hiszen legutóbb csak a fotóit mutatták a lapok, és lehet, hogy azok korábban készültek – máig bizonytalan.

Egy dolog azonban, amelynek gyanúja már korábban felsejlett, biztosan megállapítható: Észak-Korea jelenlegi vezetője súlyosan, sőt kórosan beteg, túlsúlyossága fiatal kora ellenére komoly kockázat. Ez pedig nem mellékes szempont egy olyan országban, amelynek biztonsága rendkívül törékeny, s amelyben egy olyan monolitikus pártvezetés birtokolja a teljes hatalmat, amely a mindennapinak számító erőszak dacára könnyen meginoghat.

A belső bizonytalanságokat s a dinasztikus hatalomátadásokat minden esetben komoly erődemonstrációk követték: például számos belső leszámolás; legutóbb 2013 végén, amikor Kim saját nagybátyjától, a vezetés gyakorlatilag második emberétől, Dzsang Szong Thaektől szabadult meg, kivégeztetve őt. A új vezető keresetlen eszközökkel üzent ez esetben is a világnak, egyértelműsítve elszántságát. Nem véletlen, hogy miután az ifjú Kimre szállt a hatalom, felgyorsult a ballisztikusrakéta- (2012. február) és az atombombaprogram (2013. december), s megújult erővel esett neki déli szomszédjának. Mi több, ennél is fontosabb erődemonstráció zajlott a Sárga-tengeren: az észak-koreai parti őrség foglyul ejtett tizenhat kínai halászt, és csak hosszas tárgyalások után, csinos kis összeg fejében volt hajlandó visszaküldeni őket Kínába.

Az eset azért volt újdonság, mert Észak-Korea minden tekintetben Kínától függ, Peking befolyása mind gazdaságilag, mind politikailag és biztonsági szempontból egyedülálló. Ami nem azt jelenti, hogy a két ország között ne lennének feszültségek, elvégre Kínát is aggasztja az észak-koreai nukleáris erőfitogtatás, ugyanakkor tény: az ország belső szerkezete közel sem izolált annyira, mint volt Kim apja, nem beszélve Kim Ir Szen, a dinasztiaalapító nagyapa korában.

Az elmúlt évtizedben, épp a kivégzett nagybácsinak köszönhetően, jelentős kínai magántőke jelent meg Észak-Koreában, számos kínai kereskedőház, vállalat, sőt kiskereskedő kapott lehetőséget arra, hogy huzamosabb idejű tartózkodási engedéllyel az országban működhessen, ami példa nélküli volt addig. Sőt, az észak-koreaiak is – szelektíven ugyan, de – kiutazhattak az országból – erre sem volt példa a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948-as megalapítása óta. Nem véletlen, hogy az elmúlt öt-hat évben mintegy harmincezer észak-koreainak sikerült Dél-Koreába menekülnie Kínán keresztül.

Dzsang Szong Thaek kivégzése nem egyszerűen a szokásos hatalmi függés újabb demonstrálása volt, Kim Dzsong Un ezzel Peking észak-koreai mozgásterének behatárolását igyekezett elérni. Ugyanezt a célt szolgálja a napokban megindult magas szintű katonai tárgyalások megkezdése Dél-Koreával; ilyesmire az elmúlt évtizedben, de hét esztendeje egészen biztosan nem került sor. Peking ugyanis mindig gyanakodva figyelte a két Korea közötti közeledést – annak dacára, hogy mindenki tisztában volt vele, azok csak phenjani propagandaakciók. Kína érdekeivel ma sem vág össze a két országrész komoly és belátható időn belüli integrációja. Amíg a megosztottság, sőt ellenségeskedés tart, addig Kína a befolyását könnyebben tudja érvényesíteni északon, a szöuli vezetést pedig sakkban tarthatja azzal, hogy Phenjan javarészt a pekingi elvárásokhoz kénytelen igazodni.

Kim Dzsong Un hatalomra kerülése óta egyértelmű jelei vannak az észak-koreai–kínai viszony elhidegülésének. Ezt Pekingben is érzékelik; nem véletlen, hogy most már Kína is tartja magát azokhoz az ENSZ által meghirdetett szankciókhoz, amelyek az országot a nukleáris program miatt sújtják. Nemrég például Kína legnagyobb bankja, a Bank of China megszakította együttműködését az észak-koreai bankokkal, mert – korábbi magatartásától eltérően – most helyt adott azon vádaknak, hogy e bankok finanszírozzák a nukleáris fegyverkezést.

Ma még nehéz megmondani, észak-koreai részről csak taktikai okokból indult volna-e meg az elfordulás Kínától – azaz az új vezetés mindössze Kína eddigi észak-koreai belső, pártbeli, esetleg katonai szövetségeseit, ügynökeit próbálja félreállítani –, avagy stratégiai okok miatt. Phenjan új utakat keres s igyekszik külkapcsolatait polarizálni. Mindkét célt azonban alapvetően befolyásolja Kim Dzsong Un egészsége, sorsa, személye. Vagy azé, aki utána következik.

2014. október 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább