Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A liberális Dávid és az illiberális Góliát
„A résztvevők könnyen úgy járhatnak, mint a Tienanmen tér diákjai 1989-ben.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
1997. július 1-jén, egy monszunviharos napon nyilvánították ki Hongkong 150 éves brit gyarmati státuszának a végét. A dátum közel esik június 4-éhez, amelyen a hongkongiak az 1989-es, Tienanmen téri tüntetéssorozat véres leverésére szoktak emlékezni, így ilyen tájban minden évben nagy megmozdulások vannak. Idén ez kiegészült azzal, hogy létrejött a Wall Street példája nyomán az itteni Occupy-mozgalom (Occupy Center) is, amely az ellenzéki politikai tényezőknél sokkal többeket tudott megszólítani. Felhívására a szervezők állítása szerint valamivel több mint félmillió ember lepte el a Hongkong szívének számító, a banki és jelentősebb kereskedelmi negyedeket is magában foglaló Victoria-sziget központját. A hatóságok szerint a tüntetők száma messze nem volt félmillió – csak 95 ezer –, független források azonban legalább 200 ezer emberről beszélnek. Ilyesmire eddig nem volt példa. A mozgalomnak sikerült egyesíteni nemcsak a hivatalos politikával elégedetlen ellenzékieket, de azokat is, akik gazdasági helyzetük romlását vagy más irányú kiszolgáltatottságukat vetik a jelenlegi vezetés szemére. Nagy számban voltak jelen azok a parasztok is, akik Hongkong északi területein eddig őstermelőként tartották fenn magukat, de akiktől most elvették földjeiket három új, határ menti város építésébe kezdve.
Mit követelnek a hongkongiak? Mindenekelőtt azt, hogy Peking tartsa be ígéretét: 1984-ben született meg Nagy-Britannia és Kína között az a megállapodás, mely a területnek különleges gazdasági és politikai státusz ígért 50 évre, autonómia formájában. Ám az 1997-es átadást követően Peking beleszólt a törvényhozó tanács tagjainak megválasztásába, és úgy alakította ki – azaz kényszerítette rá a területre – az új alaptörvényt, hogy az Peking kezébe adja a kormányzó személyének jelölését. 1997 óta három kormányzója volt a területnek: egyikük karrierje sem sikertörténet, sőt kudarcuk fokozatosan tovább rombolta Peking és a helyiek kapcsolatát.
Az átadáskor az országból ezrek vándoroltak ki, attól tartva, hogy a kommunista rezsim nem tartja be ígéreteit. Ez tulajdonképpen nem következett be, így közülük a többség visszatért. A brit liberális viszonyokhoz ragaszkodó, elkötelezett radikálisok viszont nem. A mostani tüntetések volumene arra utal, hogy az elmúlt közel húsz évben Hongkongban ismét felnőtt egy új, politikailag aktív generáció, amelynek tudatosságától és civil eltökéltségétől Peking egyre jobban tart. Nem véletlen, hogy a hivatalos kínai hírügynökség, a Xinhua helyi vezetője – mintegy nem hivatalos formában tolmácsolva a kommunista párt álláspontját – arra figyelmeztetett: ha az Occupy Center folyamatosan megbénítja a City életét, a résztvevők könnyen úgy járhatnak, mint a Tienanmen tér diákjai 1989-ben. Annál is inkább, mert külföldi – brit és amerikai – érdekeket jelenítenek meg, hisz szerinte ez a két ország igyekszik befolyása alá vonni a terület politikai életét.
Hogy mennyire nem üres fenyegetőzés ez, azt jól mutatja, hogy az ügyben nemrég megszólalt a kommunista párt is. Kiadtak egy kormányzati állásfoglalást, amely kilátásba helyezi a terület eddigi független igazságszolgáltatásának átalakítását. Olyan új „jogi adminisztrátorok” kinevezését tervezik, akik „szem előtt tartják majd a nemzeti érdekeket”. Azaz Peking szempontjait. A cél ennél nem is lehet világosabb – állapítja meg az ellenzék és a civil szektor: a kommunista párt a saját emberei révén igyekszik a jövőben bíróság elé állítani mindazokat, akik politikai alternatívát kínálhatnak. Ez viszont az 1984-es brit–kínai Hongkong-megállapodás nyílt megszegése lenne. Az azonnali „szakmai” reakció sem maradt el: 2000 jogász – ügyvéd, bíró, ügyész – vonult fel feketébe öltözve, kifejezve, hogy ez az intézkedés a helyi jogrend halálával lenne egyenlő.
A pekingi megszorító intézkedéseknek ez csak a kezdete – jelentette ki az Occupy Center mozgalom vezetője, Benny Tai Yiu-ting, aki nem mellesleg a Hongkongi Egyetem jogi tanszékének professzora. Egyben utalt rá, hogy a jelenlegi kormányzó, Leung Chun-ying, akinek a népszerűsége már jó ideje negatívba fordult – például nem mehet ki az utcára, mert azonnal megdobálják paradicsommal vagy tojásokkal –, hű kiszolgálója a pekingi intézkedéseknek, így le kellene mondania hivatali ideje 2017-es lejárta előtt.
Az Occupy Center egyébként már szervezett is egy nem hivatalos referendumot, amelyen 800 ezren vettek részt; a többség követeli az alaptörvény azon módosítását, hogy a kormányzó személyét helyileg választhassák, függetlenül Peking akaratától. Bár a referendumban részt vevők száma jócskán elmarad a 7,1 millió hongkongiétól, a kínai kommunisták is belátták, hogy mégiscsak jelentékeny tömeg, így Peking helyi szócsöve, a Global Times nevű újság arra intett, hogy a 800 ezres létszámot inkább Kína 1,3 milliárd lakosához kell viszonyítani és elenyészőnek találni.
Amikor Peking megállapodott Londonnal Hongkong jövendő sorsáról, az volt az általános kínai elképzelés, hogy az 50 esztendős különleges státusz után nem Hongkongban vezetik be a kínai posztkommunista szabályozást, hanem a kínai rendszer liberalizálódik úgy, hogy egyre inkább hasonlítani fog a hongkongihoz. Kína gazdasági fejlődése egyértelműen ebbe az irányba indult el, a társadalmi azonban nem. Márpedig a hongkongi liberális társadalmi tradíciók nélkül a gazdasági hatékonyság sem tartható fenn sokáig. Erre vagy ráébrednek Pekingben, vagy Kína visszazuhan abba a harmadik világbeli állapotába, amelyből két nemzedéknek és Teng Hsziao-pingnek majdnem sikerült kivezetnie.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >