2024. április 19. péntek
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Egy forró nyár kegyetlen konfliktusai

„Csörtettek bátran a senkik / és meglapult az igaz ember…” Lengyel László (Vasárnapi Hírek):

(…) A forró nyár kegyetlen konfliktusai minket mind érintenek, akár akarjuk, akár nem. A kérdés az, hogy e válságok egy világméretű káoszt, vagy egy új és rendezettebb világrendet eredményeznek. Khanna cikkének utolsó mondata nem sok jóval biztat: „Reméljük, hogy abban a 2019-ben publikált könyvben, amely az 1919-es párizsi békekonferencia évfordulójára jelenik meg, nem arról lesznek tanácsok, hogy hogyan zárjuk le a III. világháborút.” Én ennél optimistább vagyok.

Amerika visszaemelkedése.

2008 és 2012 között Amerika átélte egyik legsúlyosabb válságát, és úgy tűnt, hogy a feltörekvő versenytársak, mindenekelőtt Kína, teljesen átrajzolják a világ erőtérképét. Ebben a korszakban a világ, mindenekelőtt Amerika, de mindenképpen a nyugati világ által ellenőrzött pénzügyi rendszere súlyosan meggyengült, vagyis a világot összetartó globális háló legfontosabb eleme szétfoszlani látszott. Előtérbe került ismét a reálgazdasági erő, vagyis az ipari és energetikai súly és teljesítmény a szolgáltatói hálózat rovására. Ez fölértékelte Kína, India, Brazília feldolgozóipari exportteljesítményét épp úgy, mint Oroszország nyersanyagkincseit és azok exportját. Obama első ciklusban alkalmazott megbékítő politikája ezen a nemzetközi gazdasági viszonyrendszeren nyugodott. Ám a ciklus végére a pénzügyi rendszer megszilárdult, és a szolgáltatási és innovációs teljesítmény, a jogállami biztonság és a civilizációs minta visszanyerte előnyét. Továbbá, az istenek és a tudomány egyszerre kedveztek az Egyesült Államoknak a palagáz megtalálásával és kitermelésével, aminek következtében Amerika önellátóvá, sőt, akár exportálóvá lett, és megszűnt függeni a közel-keleti olajtól.

Amerika ismét emelkedő helyzete egybeesik a BRICS országainak kifulladásával. Kína komoly belső gondokkal küzd és lassul, India, Brazília társadalmi, politikai és gazdasági válságot él át, Oroszország a recesszióig hanyatlik. Az Obama-kormányzat megbékítő politikájának kudarcából tanulva és a belső gondjaira összpontosítva, a második ciklusában nem világméretű terjeszkedésre és beavatkozásra, ellenkezőleg, visszavonulásra törekedett. De a diplomáciai minimalizmus és a globális vezető szerep visszafogásának hátterében ott áll, hogy az Egyesült Államoknak évtizedek óta első ízben adódik, hogy se közel- keleti, se orosz vagy más, korábban stratégiailag fontos térség olajára, földgázára nincs szüksége. Így gazdaságilag érdektelenné vált a közel-keleti konfliktusokban.

A hagyományos szövetségek és ellenségek immár nem realista alapon alakulnak. Ideológiai szövetségesek és ellenfelek támadnak, ami a Közel-Keleten szinte lehetetlenné teszi az állandóságot. Ezért a beavatkozás a térségben nem esik egybe az amerikai nemzetgazdaság érdekeivel, hanem „csak” Amerika hegemón biztonsági szerepével. Innen a tanácstalanság: kivel, ki ellen, milyen alapon fogjon össze egy mindenki harca mindenki elleni vallásháborúban? De a gazdasági érdektelenség szinte kizárja a világpolitikai konfliktust.

Orosz hanyatlás.

Az orosz–ukrán konfliktus hátterében nem a Nyugat benyomulása, ellenkezőleg, a Nyugat kivonulása áll. A 2008 utáni amerikai és európai politika, amely szerint Oroszország egyszerre megbékíthető és modernizálható, 2012-re megbukott. A Putyin–Medvegyev mérsékelt autokrácia, birodalmi pravoszlávia, fejlődő olajállam nem akart/tudott végrehajtani egy modernizációs ugrást. A Nyugat ezt belátta: Amerika lemondott a megbékítésről, Európa a modernizálásról. A Nyugat megkezdte kivonulását, és Oroszországgal egyetlen köldökzsinór maradt: a biztonságos energiaellátás csővezetéke. Az EU-nak nemcsak Oroszországra, de a köztes térségre sem volt szüksége: Ukrajnára, Belaruszra, Moldáviára. 2012-től Putyin Oroszországa kemény autokráciává és minden oroszok nemzetállamává vált. E hatalomnak viszont szüksége van Ukrajnára.

Ukrajna ugyan nem tud élni Oroszország nélkül, de fejlődni sem képes Európa nélkül. Nem a Nyugat választotta Ukrajnát, hanem az ukránok a Nyugatot. Az orosz beavatkozás és az orosz–ukrán belháború egyszerre erősítette meg az orosz és az ukrán nacionalizmust, nemzetállami identitást. Ukrajna egyetlen gazdasági és társadalmi reménye az lenne, ha születne egy nyugati–orosz megállapodás, amely intézményesen vállalja az ukrán válságkezelés és modernizáció magas költségét – évi 30-40 milliárd dollárt –, csakhogy erre semmi kilátás. Az orosz érdek ma Ukrajna destabilizálása, gazdasági káoszba döntése. A nyugati rövidlátó érdek: minél kisebb költséggel megúszni. Az EU-ukrán kereskedelmi megállapodás és az IMF-csomag egyáltalán nincs arányban az ukrán átalakítás igényeivel. Ezért nem a demokratikus európai Ukrajna és az autokratikus orosz Ukrajna a választék, hanem a kaotikus ukrán Ukrajna: egy nacionalista autokratikus központi hatalom és/vagy oligarchikus hatalom. „Oroszország az oroszoké.” „Ukrajna az ukránoké.” „Lengyelország a lengyeleké” – jön Kaczyński és a lengyel nacionalizmus. Illiberalizmus. Se háború, se béke: nyomorúság. Se NATO-tagság és hidegháború, se nyugati és orosz kiegyezés: törékeny tűzszünet.

Európa: stagnálás vagy gyorsulás.

Európa nagyhatalmai megint visszasüllyedtek a stagnálásba. Veszedelmes defláció, alacsony növekedés és magas adósság: itt a japán betegség. Ha Északnyugat-Európa, mindenekelőtt a németek, hatalmas fizetésimérleg többletükből nem teremtenek keresletet, akkor a japánokhoz hasonlóan fogunk kínlódni. A 2008 óta személyeken, méghozzá gyenge minőségű politikai személyiségeken, és nem intézményeken alapuló európai válságkezelés, amely ragaszkodik a tegnap megtanult tananyaghoz, a status quóhoz, és csak egy válságot tud kezelni egyszerre, véget ért. A 2015-ös és 2016-os évek lesznek az EU-intézmények nagykoalíciós – néppárti-szocialista – együttműködésének szakítópróbái, képes-e a Bizottság, a Tanács és a Parlament összehangolt döntésekre politikai, gazdasági és biztonságpolitikai kérdésekben. Az egységes döntésnek most minden intézményi feltétele adott.

Ez egy erős és politikus Európai Bizottság. Vezetői hazájuk és részben Európa kormányzásban edzett hivatásos politikusok. Az informális nagykoalícióban lévő Európai Parlament meg fogja szavazni, és legalább az első időben, komolyan támogatni fogja. Integrációs szintű stratégiai döntéseket fognak hozni. Tusk és Merkel adják hozzá a politikai súlyt. A Juncker, Moscovici, Draghi, Lagarde négyes, vagyis a Bizottság, a Központi Bank és az IMF vezetői értik a dolgukat. Bizonyosan lesz valamiféle adósság- és/vagy növekedési program, de senki nem fog engedményeket kapni reformok nélkül.

És mi, magyarok? „Álmomban élő volt a holt, / Jó kutyánk, Burkus, elveszett / S Mári szolgálónk, a néma, / Hirtelen hars nótákat dalolt: / Különös, / Különös nyáréjszaka volt. / Csörtettek bátran a senkik / és meglapult az igaz ember…” – írta Ady 1914 augusztusában.

A kérdés az, hogy e válságok egy világméretű káoszt, vagy egy új és rendezettebb világrendet eredményeznek.

2014. szeptember 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább