2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Háborús (elő)játékok

„Magyarország a németek egykori „utolsó csatlósából” mára az oroszok első csatlósává vált.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Hét NATO-állam új, jelentékeny haderőt hoz létre, kifejezetten a fenyegető orosz katonapolitikai szándékok elhárítására. A mintegy tízezres hadsereget, melyben a szárazföldi és páncélos egységek egészülnek ki majd légierővel és haditengerészettel, valamint egy négyezer fős gyors reagálású hadtesttel, a következő államok adják: Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia, Kanada és a három balti.

E védelmi lépéshez szükséges egyéb politikai feltételek megteremtése lesz a walesi NATO-csúcs egyik feladata. A kulcsszerepet – s mintegy a stratégiai vezetést – Nagy-Britannia vállalta magára, ami természetes is, elvégre ez az ország rendelkezik a kontinens legütőképesebb hadseregével. Persze az oroszokénál ma már sokkal modernebb atomarzenálja sem mellékes.

Érdekes szempont, hogy az unió két kulcsállama miért is maradt távol. Mind Németország, mind Franciaország a tárgyalásos megoldást helyezte eddig előtérbe az orosz relációban, azt várva a szankcióktól, hogy Vlagyimir Putyin majdcsak észhez tér; egy ilyen esetben igencsak ajánlatos, ha nyitva hagynak egy hátsó kaput. Ám ennek eshetősége napról napra kevésbé valószínű. Oroszország továbbra is úgy véli, a Nyugat végül mégsem áll teljes erejével Ukrajna pártjára, így helyi hatalmi praktikáit, a „hibrid”, lokális támadások végső soron felemésztik a kijevi kormány legitimitását, katonai erejéről – a védekezés egyre növekvő költségei okán – már nem is beszélve.

Ám a Nyugat minél tovább hagyja, hogy Putyin maradjon a kezdeményező Kelet-Európában, annál több önbizalommal jutalmazza az orosz vezetést, s egyre kevesebb oka lesz a Kremlnek, hogy ne tegyen mindig új és új lépéseket, maga határozva meg az események menetét. E mostani nyugati katonai kezdeményezés, mely már csak közvetve áll összefüggésben Ukrajnával, s jóval inkább mindennemű orosz stratégiai próbálkozás ellenében szerveződik, remélhetőleg több lesz merő erőfitogtatásnál.

Erre utalhat az is, hogy a szerveződő hadseregből kihagyták mindazokat, akik ilyen vagy olyan irányba eltéríthetnék a NATO-t, hogy mintegy „középen” maradva fejtsen ki nagyobb nyomást az oroszokra és szövetségeseire. Hogy ne fussanak előre s megóvják a szervezetet épp úgy, mint a kezdeményezést az elkapkodott reagálás lehetőségétől, nem vették be abba sem Lengyelországot, sem pedig Romániát (bár mindkét országban később hírszerzői egységeket telepítenek). Ezek az országok – különösen az előbbi – középhatalomnak számítanak, ütőképes hadsereggel, ráadásul politikai intencióik erőteljesen Moszkva-ellenesek. A két ország együttes jelenléte egy katonai testületben könnyen radikális megoldásokat szülhetne. Viszont jelen vannak a baltiak, amelyek önmagukban szintén élesen szemben állnak a moszkvai tervekkel, de sem katonai, sem pedig politikai befolyásuk nem elégséges ahhoz, hogy a vállalkozást kalandokba kergessék. Másrészt, mint már érintettük, hiányoznak azon államok is – Franciaország, Németország –, melyeknek halogató taktikája már korábban, 2008-ban, Grúziában is nyerő helyzetbe hozta Moszkvát, s ha rajtuk múlna, meglehet, hogy most Ukrajnában is valami nagyon hasonló következne.

Ám, hogy a belarusz elnök minszki békéltető kísérletét, majd Angela Merkel kijevi látogatását követően Putyin páncélosokat és légierőt küldött Kelet-Ukrajnában, sokak számára lehet kijózanító. Mindezt már azok sem érhetik félre, akik nagyon is hajlamosak voltak a múltban erre, hisz egyre inkább kirajzolódik az az új moszkvai doktrína, mely szerint Moszkva jogot formál befolyásának kiterjesztésére minden olyan terület fölé, ahol oroszok is laknak. Számarányuk mellékes, lehetnek akár törpe kisebbségben is, a politikai és nagyhatalmi szándék e téren egyre világosabb.

Amiként Grúzia csak előjátéka volt az ukrajnai eseményeknek, úgy a Krím, majd most Kelet-Ukrajna előjáték ahhoz, ami esetleg később a Baltikumban történik. Ukrajnában az oroszok számaránya 17,3 százalék; ezzel szemben Észtországban 24,8, Lettországban 26,9, Litvániában jóval kevesebb, csak 3 százalék. Igaz, ezeket az országokat védi egyelőre NATO-tagságuk, ám Putyin doktrínájának sikere eddig sem a józanságot támogatta, de megerősítést nyert minden olyan esetben, amikor a nyugat nem volt képes megfelelő ellenlépést tenni.

Hogy Magyarországnak nem jutott szerep az új, gyorsreagálású hadsereg felállításában, azon csodálkozni végképp nem lehet. Nem elsősorban a magyar haderő állapota az oka, hanem az, ahogyan a kormány önmagát a kontinens és Oroszország között kibontakozó konfliktus részesévé tette, méghozzá a rossz oldalon.

És be kell látnunk, Orbán Viktortól sem idegen az az elképzelés, hogy a magyar befolyást kiterjessze mindenhova, ahol határon túli magyar közösségek élnek; ez Budapest politikáját jóval közelebb viszi a moszkvaihoz, mint a Nyugathoz. Ám az a tragikus hiábavalóság, amivel Putyin a maga birodalmi elképzeléseit kergeti, Magyarország esetében nem csak tragikus, de nevetséges és groteszk is egyben. Orbánnak bizonyos értelemben sikerült újra aktualizálnia a múltat: Magyarország a németek egykori „utolsó csatlósából” mára az oroszok első csatlósává vált.

2014. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább