2021. március 9. kedd
Ma Franciska, Fanni névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Háborús (elő)játékok

„Magyarország a németek egykori „utolsó csatlósából” mára az oroszok első csatlósává vált.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Hét NATO-állam új, jelentékeny haderőt hoz létre, kifejezetten a fenyegető orosz katonapolitikai szándékok elhárítására. A mintegy tízezres hadsereget, melyben a szárazföldi és páncélos egységek egészülnek ki majd légierővel és haditengerészettel, valamint egy négyezer fős gyors reagálású hadtesttel, a következő államok adják: Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia, Kanada és a három balti.

E védelmi lépéshez szükséges egyéb politikai feltételek megteremtése lesz a walesi NATO-csúcs egyik feladata. A kulcsszerepet – s mintegy a stratégiai vezetést – Nagy-Britannia vállalta magára, ami természetes is, elvégre ez az ország rendelkezik a kontinens legütőképesebb hadseregével. Persze az oroszokénál ma már sokkal modernebb atomarzenálja sem mellékes.

Érdekes szempont, hogy az unió két kulcsállama miért is maradt távol. Mind Németország, mind Franciaország a tárgyalásos megoldást helyezte eddig előtérbe az orosz relációban, azt várva a szankcióktól, hogy Vlagyimir Putyin majdcsak észhez tér; egy ilyen esetben igencsak ajánlatos, ha nyitva hagynak egy hátsó kaput. Ám ennek eshetősége napról napra kevésbé valószínű. Oroszország továbbra is úgy véli, a Nyugat végül mégsem áll teljes erejével Ukrajna pártjára, így helyi hatalmi praktikáit, a „hibrid”, lokális támadások végső soron felemésztik a kijevi kormány legitimitását, katonai erejéről – a védekezés egyre növekvő költségei okán – már nem is beszélve.

Ám a Nyugat minél tovább hagyja, hogy Putyin maradjon a kezdeményező Kelet-Európában, annál több önbizalommal jutalmazza az orosz vezetést, s egyre kevesebb oka lesz a Kremlnek, hogy ne tegyen mindig új és új lépéseket, maga határozva meg az események menetét. E mostani nyugati katonai kezdeményezés, mely már csak közvetve áll összefüggésben Ukrajnával, s jóval inkább mindennemű orosz stratégiai próbálkozás ellenében szerveződik, remélhetőleg több lesz merő erőfitogtatásnál.

Erre utalhat az is, hogy a szerveződő hadseregből kihagyták mindazokat, akik ilyen vagy olyan irányba eltéríthetnék a NATO-t, hogy mintegy „középen” maradva fejtsen ki nagyobb nyomást az oroszokra és szövetségeseire. Hogy ne fussanak előre s megóvják a szervezetet épp úgy, mint a kezdeményezést az elkapkodott reagálás lehetőségétől, nem vették be abba sem Lengyelországot, sem pedig Romániát (bár mindkét országban később hírszerzői egységeket telepítenek). Ezek az országok – különösen az előbbi – középhatalomnak számítanak, ütőképes hadsereggel, ráadásul politikai intencióik erőteljesen Moszkva-ellenesek. A két ország együttes jelenléte egy katonai testületben könnyen radikális megoldásokat szülhetne. Viszont jelen vannak a baltiak, amelyek önmagukban szintén élesen szemben állnak a moszkvai tervekkel, de sem katonai, sem pedig politikai befolyásuk nem elégséges ahhoz, hogy a vállalkozást kalandokba kergessék. Másrészt, mint már érintettük, hiányoznak azon államok is – Franciaország, Németország –, melyeknek halogató taktikája már korábban, 2008-ban, Grúziában is nyerő helyzetbe hozta Moszkvát, s ha rajtuk múlna, meglehet, hogy most Ukrajnában is valami nagyon hasonló következne.

Ám, hogy a belarusz elnök minszki békéltető kísérletét, majd Angela Merkel kijevi látogatását követően Putyin páncélosokat és légierőt küldött Kelet-Ukrajnában, sokak számára lehet kijózanító. Mindezt már azok sem érhetik félre, akik nagyon is hajlamosak voltak a múltban erre, hisz egyre inkább kirajzolódik az az új moszkvai doktrína, mely szerint Moszkva jogot formál befolyásának kiterjesztésére minden olyan terület fölé, ahol oroszok is laknak. Számarányuk mellékes, lehetnek akár törpe kisebbségben is, a politikai és nagyhatalmi szándék e téren egyre világosabb.

Amiként Grúzia csak előjátéka volt az ukrajnai eseményeknek, úgy a Krím, majd most Kelet-Ukrajna előjáték ahhoz, ami esetleg később a Baltikumban történik. Ukrajnában az oroszok számaránya 17,3 százalék; ezzel szemben Észtországban 24,8, Lettországban 26,9, Litvániában jóval kevesebb, csak 3 százalék. Igaz, ezeket az országokat védi egyelőre NATO-tagságuk, ám Putyin doktrínájának sikere eddig sem a józanságot támogatta, de megerősítést nyert minden olyan esetben, amikor a nyugat nem volt képes megfelelő ellenlépést tenni.

Hogy Magyarországnak nem jutott szerep az új, gyorsreagálású hadsereg felállításában, azon csodálkozni végképp nem lehet. Nem elsősorban a magyar haderő állapota az oka, hanem az, ahogyan a kormány önmagát a kontinens és Oroszország között kibontakozó konfliktus részesévé tette, méghozzá a rossz oldalon.

És be kell látnunk, Orbán Viktortól sem idegen az az elképzelés, hogy a magyar befolyást kiterjessze mindenhova, ahol határon túli magyar közösségek élnek; ez Budapest politikáját jóval közelebb viszi a moszkvaihoz, mint a Nyugathoz. Ám az a tragikus hiábavalóság, amivel Putyin a maga birodalmi elképzeléseit kergeti, Magyarország esetében nem csak tragikus, de nevetséges és groteszk is egyben. Orbánnak bizonyos értelemben sikerült újra aktualizálnia a múltat: Magyarország a németek egykori „utolsó csatlósából” mára az oroszok első csatlósává vált.

2014. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább