2021. augusztus 5. csütörtök
Ma Krisztina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

A fegyverszünet vége

„A Hamász mostani kísérlete, hogy ádáz bombázásaival kikényszerítse a harmadik intifádát, a jelek szerint nem járt sikerrel.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Azon, hogy az egyiptomi elnök által „kialkudott” tűzszünet Izrael és a Gázát kezében tartó Hamász között úgyszólván percek alatt összeomlott, senki sem csodálkozott. Hogy egyáltalán a terrorszervezet arra ideiglenesen rábólintott, ez jelenlegi nehéz helyzetét tükrözi; s hogy azonnal megszegte az egyességet, ennek magyarázata, hogy el szerette volna kerülni a mostaninál még előnytelenebb helyzetet.

Izrael és Egyiptom érdekei messzemenően egybeesnek egy ideje: ez utóbbi szeretné, ha esküdt ellenségének, a Muszlim Testvériségnek a meghosszabbított katonai karjaként is felfogható Hamász megsemmisüljön, de legalábbis jelentősen meggyengüljön. A maga biztonsági szempontjai miatt Izraelt nyilvánvalóan hasonló célok mozgatják. Nem véletlen, hogy Benjamin Netanyahu miniszterelnök, amikor július 14-én éjszaka, egy sürgősséggel összehívott kormányértekezleten közölte minisztereivel: elfogadja Abdel Fatah al-Sziszi elnök békefeltételeit, azonnal hozzátette: szó sem lehet arról, hogy a Hamász követelésére szabadlábra helyezzenek terrorizmussal vádolt vagy emiatt elítélt palesztinokat, illetve, hogy felfüggesszék a nyugati parton a hajszát a három Gush Etzion-i fiú gyilkosai után. Az sem képezheti vita tárgyát – jelentette ki Netanyahu –, hogy Izrael fő célja továbbra is a Hamász megfosztása a rakétaarzenáltól.

Hogy ezek után a Hamász miért ment bele mégis az alkuba? Mert nem tehetett mást. Időre volt szüksége, még ha csak szimbolikus kis időre is, hogy lazíthasson az egyiptomiak által a szervezetre gyakorolt nyomáson. Ha ugyanis teljesen elutasítónak mutatkozik, akkor al-Sziszi tényleg szabad kezet kaphatott volna, hogy teljesen elszigetelje Gázát a külvilágtól, megfosztva ezzel azon javak importjától, melyek a lakosság napi szükségleteit fedezik.

Mivel Egyiptom teljesen lezárta Gáza déli határát, Izrael pedig már hosszú ideje csak a humanitárius segítséget engedi át, a katonai ellenálláshoz a fegyverek beszerzése egyre nehezebb a terrorszervezet számára. Azokat a rakétákat, amelyeket az elmúlt napokban lőttek ki Izraelre – s amelyek hatósugara jócskán felülmúlja a 2009-es hadműveletek során bevetettekét –, a jelek szerint a tengeren csempészték be, amiben kulcsszerepet játszhattak azok az egyiptomi hivatalos-félhivatalos szervek – rendőrök, vámtisztek, talán az egyiptomi haditengerészet némely tisztje –, akik titokban továbbra is a betiltott Muszlim Testvériség elkötelezett hívei. Az izraeli és egyiptomi biztonsági szervek alighanem nagyobb együttműködésre kényszerülnek a jövőben e kapcsolatok teljes felszámolását illetően.

Már csak azért is, mert a Hamász nemzetközi politikai támogatói háttere soha ilyen ingatag nem volt még, mint épp most. Ha végzetes csapást kívánnak rá mérni, soha nem lesz kedvezőbb pillanat egy efféle csapásra. A libanoni Hezbollahot lefoglalja a szír válság, illetve a rá nehezedő, egyre agresszívabb helyi szunnita nyomás. Irán, a Hamász eddig legkitartóbb támogatója az Egyesült Államokkal folytat titkos tárgyalásokat, és maga is aggódik az Irakban előretörő ISIS miatt, ezért szeretné lazítani kapcsolatait a politikai céljait rossz szemmel néző terrorszervezettel. Szaúd-Arábiára – mint Irán nagy ellenfelére – a Hamász eddig sem számíthatott, Jordánia pedig kifejezetten ellenséges vele szemben. Egyedül Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök hallat még kitartó szolidáris hangokat, de mindenki tudja: szólamai kizárólag a kevesebb, mint egy hónap múlva megrendezendő államelnöki választásnak szólnak.

A Hamász mostani kísérlete, hogy ádáz bombázásaival kikényszerítse a harmadik intifádát, s ezzel maga mögé állítsa a nyugati part – a Fatahhal és Mahmud Abbasz elnökkel elégedetlen, azt Izrael lakájának tartó – palesztinjait, a jelek szerint nem járt sikerrel. Ugyanakkor alaposan átalakíthatja a térségi erőviszonyokat, ha a közös izraeli-egyiptomi szándék megfosztja a Hamászt fegyverforrásaitól. Ennek igen gyors lefolyást adhatna egy izraeli átfogó, szárazföldi behatolás Gázába; vagy a teljes blokád, amit izraeli és egyiptomi egységek garantálnának, főként a Földközi-tenger felől. Ha a Hamász kifogy a fegyverekből, ezzel megnő Ramallah – vagyis a Fatah és személy szerint Abbasz – politikai cselekvőképessége. És csökken annak esélye, hogy megint a terrorfenyegetettség maradjon az ultima ratio.

Tény, hogy a fegyverszünet ötletével előálló al-Sziszi egyiptomi elnök máris első számú nyertese a Gáza által kiprovokált új konfliktusnak. Eddig a világ – az iszlám világ is – olyan elnököt látott benne, aki puccsal jutott hatalomra, elárulta a – radikálisok által legitimált és definiált – iszlám hitet, s egyben az arab tavaszt is. Ám azáltal, hogy a Hamászra képes volt – még ha ideiglenesen is – rákényszeríteni akaratát, nem csak erőteljes politikusként tünteti ma fel, hanem béketeremtőként is, s ez rendszerét nem annyira az egyiptomi tömegek szemében, mint inkább a nagyhatalmakéban felértékeli.

Ráadásul a maga nevetséges, elszigeteltséghez vezető politikája miatt súlyát vesztő Erdoğan török miniszterelnök – s valószínű: következő török államelnök – helyett a jövőben ismét Egyiptom első embere lehet a Közel-Kelet iszlám világának a politikai vezetője. Teljesülhet tehát al-Sziszi álma, Nasszer, Szadat, Mubarak örökébe léphet, ráadásul a Nyugat biztos barátjaként. Ha van benne realitásérzék – s a jelek szerint van –, aligha fogja ezt elfelejteni Netanyahunak. És persze a Hamásznak sem. De ez utóbbi aligha fogja ebben örömét lelni.

2014. július 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan kezelni Netanjahu mérgező örökségét

A Financial Times vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező >

Tovább

Maradhat-e kancellár Kurz?

A miniszterelnök drámai botrány kereszttüzébe került, egyértelmű, hogy ő és klikkje, a felkapaszkodók, célzatosan meghódították a >

Tovább

Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban

Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >

Tovább

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább