2022. november 29. kedd
Ma Taksony, Ilma, Filoména névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Szélsőségek takaréklángon

„Románia azon kevés államok közzé tartozik, amelyekben nem hogy nem erősödtek meg a szélsőséges, unióellenes pártok.”  Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az európai parlamenti választásokat követően sokan meglepődve állapították meg, hogy Románia azon kevés államok közzé tartozik, amelyekben nem hogy nem erősödtek meg a szélsőséges, unióellenes pártok, de lényegében efféle párt nem is létezik. Azt követően, hogy gyakorlatilag szétporladt az egykori Nagy Románia Párt, sem a parlamentben, sem pedig a parlamenten kívül nem szerveződött újjá olyan formáció, amely szélsőjobboldali vagy rasszista programmal tartós sikert érhetett volna el.

A magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából megrendezett hivatalos ünnepségek is alátámasztják, hogy bizonyos fokú változás következett be a nyíltan felvállalt attitűdökben. Egyrészt míg Magyarországon a hivatalos ünnepségek a hazudozás, a történelemhamisítás, sőt bizonyos esetekben a nyílt antiszemitizmus gátlástalan megnyilvánulásaitól váltak hírhedtté, addig Erdély-szerte komoly és megindító, tisztességes és felelős rendezvények sora állított emléket az Észak-Erdélyből elhurcolt 140 ezer magyar zsidónak. Román részről pedig a megemlékezések a történelmi felelősség tudata, sőt bűntudata, annak felvállalása jegyében zajlottak. Iaşiban például olyan emléktáblát avattak, mely egyértelműen utal az akkori román kormány súlyos bűnösségére. Ion Antonescu államfőt pedig egyértelműen fasisztának nevezi. Tessék ezt összevetni a Szabadság térre tervezett náci emlékművel. Ugyancsak itt kell megemlíteni, hogy nemrég hivatalos bűnvádi eljárás indult egy 1941-ben elkövetett, zsidók elleni tömeggyilkosság ügyében is, erre a háborút követő évtizedekben nem volt még példa Romániában.

Sokan mégis úgy gondolják, csalóka ez a kép, különösen, ha a romániai állapotokkal szemben a bukaresti média negatív példaként hozakodik elő a bevándorlást elutasító nagy nyugati demokráciák szélsőséges pártjaival (Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia stb.). Nem elegáns – teszik hozzá – könnyű revánsot venni így azok után, hogy az említett országok egyikében-másikában épp a korábbi nagyszámú romániai bevándorló keltett riadalmat, s korbácsolta fel az idegenellenességet. Ugyanis a román hétköznapokat is át- meg átszövi az idegenellenesség, még ha ez az indulat nem is szervezett magának pártot, mint néhol Nyugaton, vagy emelkedett kormánypolitikává a rasszizmus és a homofóbia mellett, mint a szomszédos Magyarországon.

Victoria Stoica politológus az egyik konzervatív blogon ekként összegezte véleményét a mai romániai helyzetről: „A jobboldali szélsőség ott van mindenütt: bennünk, napi szokásainkban, az állampolitikában, a vezető értelmiségijeink írásaiban és beszédeiben. Ugyan nincsen szélsőjobboldali párt a mai Romániában, de él bennünk valamilyen belső kényszer, mely megszüli a szélsőséges gondolatokat. Nyugat-Európában a gazdasági és társadalmi bajok segítik a szélsőséges pártok felemelkedését… nekünk, románoknak viszont nincs szükségünk efféle pártokra, hogy azok jelenítsék meg az elégedetlenséget. Mert a sértő, ócsárló stílus gátak nélkül, szabadon zúdul mindenfelől.”

E bírálatok hallatán érdemes eltöprengeni azon, mi rombolta szét azt a szélsőjobboldali kapcsolatrendszert, mely a 90-es években komoly, befolyásos szervezetekké állt össze a korábbi kommunista a párt és a titkosszolgálat, az ortodox egyház és a volt hadsereg társadalmi romjain. Nyilvánvalóan a posztkommunista erők már a rendszerváltás korai időszakában keblükre ölelték a korábbi diktatúra minden gazdátlanná váló hordalékát. És bár mondjuk a magyarellenesség igencsak fontos tartozéka volt e pártok társadalmi kommunikációjának, a tényleg szélsőséges gondolatok propagálását meghagyták e csoportocskáknak – így a Vatra Româniascănak –, később a Nagy Románia Pártnak, maguk pedig igyekeztek úgy feltűnni, hogy semmi közük mindehhez.

Bírálható és kockázatos magatartás volt ez, de nem kétséges: a nagy pártok nyíltan nem legitimálták a rasszista diskurzust, még ha tagjaik zöme olykor el is várta volna ezt tőlük. Kérdés, hogy így marad-e ez a jövőben is, vagy pedig a magyar példa e téren is ellenállhatatlannak bizonyul a Balkánon, s teret kap Romániában is. Ám ha jelen marad az az emelkedettség Romániában, amit Stoica és társainak szövegei korparancsként képviselnek, s ha tartósnak bizonyul az a tisztesség, amit az elit, még ha képmutató módon, mégis felvállal, s ami például lehetővé teszi, hogy a holokausztünnepségek tisztességesen zajlódjanak le, akkor ott nincs még elveszve minden.

2014. június 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin visszahozza a szovjet típusú ideológiát, hogy eladja a népnek a háborút

Megtiltotta a nem heteroszexuális kapcsolatok nyilvános bemutatását, célja ezzel is az, hogy elfedje a valóságot. Miközben >

Tovább

Meloni védekező hadállásban

A főnökasszony nem tudja leplezni ellenszenvét a nemszeretem médiával szemben, amely nem éri be az első >

Tovább

Bajban van a nagyobbik osztrák kormánypárt

Ezért próbálja magyar-szerb segédlettel Brüsszelre tolni a felelősséget a migrációért. Karl Nehammer kancellár szerint az Orbán >

Tovább

Trumpot nem a második elnökség vagy Amerika érdekli, hanem az, hogy magára vonja a figyelmet

A Guardian kommentátora, Simon Tisdall ítéli ezt így meg. Azt állítja ugyan, hogy képes nyerni 2024-ben, >

Tovább

A kert és az őserdő

Teljesen jogos a foci VB kapcsán a bírálat Katarral szemben, ám gyakran önteltség van mögötte – >

Tovább

Mire szavazott félidőben Amerika?

A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra >

Tovább

Joe Biden Ukrajna-politikája mesteri és megérdemli a támogatást

Most meg kell őriznie ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. El kell hárítania az ukrán államfő heveskedését, mert >

Tovább

A republikánusoknak lőttek

A Süddeutsche Zeitung a legnépszerűbb német lap elemzése úgy ítéli meg, hogy a végét járja Amerikában >

Tovább

A választás után erősebbnek látszik Amerika és a demokrácia

Közben Trump azzal tetézi korábbi melléfogásait, hogy sorozatban veszít. A legfontosabb fejlemény éppen az, hogy a >

Tovább

Herszon – Putyin legmegalázóbb veresége

Kijev és Harkiv után Moszkva már harmadszor szerepel le, csak ez most minden eddiginél fájóbb Putyin >

Tovább

A holnapi választás nemcsak Bidenről, hanem a demokráciáról is szól

A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint az amerikai időközi választások nem csupán arról határoznak, mit tehet az >

Tovább

Vége annak az Izraelnek, amelyet idáig ismertünk

Ezt állapítja meg Thomas Friedland, a New York Times külpolitikai elemzője, aki 40 éve foglalkozik a >

Tovább