Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Szélsőségek takaréklángon
„Románia azon kevés államok közzé tartozik, amelyekben nem hogy nem erősödtek meg a szélsőséges, unióellenes pártok.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Az európai parlamenti választásokat követően sokan meglepődve állapították meg, hogy Románia azon kevés államok közzé tartozik, amelyekben nem hogy nem erősödtek meg a szélsőséges, unióellenes pártok, de lényegében efféle párt nem is létezik. Azt követően, hogy gyakorlatilag szétporladt az egykori Nagy Románia Párt, sem a parlamentben, sem pedig a parlamenten kívül nem szerveződött újjá olyan formáció, amely szélsőjobboldali vagy rasszista programmal tartós sikert érhetett volna el.
A magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából megrendezett hivatalos ünnepségek is alátámasztják, hogy bizonyos fokú változás következett be a nyíltan felvállalt attitűdökben. Egyrészt míg Magyarországon a hivatalos ünnepségek a hazudozás, a történelemhamisítás, sőt bizonyos esetekben a nyílt antiszemitizmus gátlástalan megnyilvánulásaitól váltak hírhedtté, addig Erdély-szerte komoly és megindító, tisztességes és felelős rendezvények sora állított emléket az Észak-Erdélyből elhurcolt 140 ezer magyar zsidónak. Román részről pedig a megemlékezések a történelmi felelősség tudata, sőt bűntudata, annak felvállalása jegyében zajlottak. Iaşiban például olyan emléktáblát avattak, mely egyértelműen utal az akkori román kormány súlyos bűnösségére. Ion Antonescu államfőt pedig egyértelműen fasisztának nevezi. Tessék ezt összevetni a Szabadság térre tervezett náci emlékművel. Ugyancsak itt kell megemlíteni, hogy nemrég hivatalos bűnvádi eljárás indult egy 1941-ben elkövetett, zsidók elleni tömeggyilkosság ügyében is, erre a háborút követő évtizedekben nem volt még példa Romániában.
Sokan mégis úgy gondolják, csalóka ez a kép, különösen, ha a romániai állapotokkal szemben a bukaresti média negatív példaként hozakodik elő a bevándorlást elutasító nagy nyugati demokráciák szélsőséges pártjaival (Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia stb.). Nem elegáns – teszik hozzá – könnyű revánsot venni így azok után, hogy az említett országok egyikében-másikában épp a korábbi nagyszámú romániai bevándorló keltett riadalmat, s korbácsolta fel az idegenellenességet. Ugyanis a román hétköznapokat is át- meg átszövi az idegenellenesség, még ha ez az indulat nem is szervezett magának pártot, mint néhol Nyugaton, vagy emelkedett kormánypolitikává a rasszizmus és a homofóbia mellett, mint a szomszédos Magyarországon.
Victoria Stoica politológus az egyik konzervatív blogon ekként összegezte véleményét a mai romániai helyzetről: „A jobboldali szélsőség ott van mindenütt: bennünk, napi szokásainkban, az állampolitikában, a vezető értelmiségijeink írásaiban és beszédeiben. Ugyan nincsen szélsőjobboldali párt a mai Romániában, de él bennünk valamilyen belső kényszer, mely megszüli a szélsőséges gondolatokat. Nyugat-Európában a gazdasági és társadalmi bajok segítik a szélsőséges pártok felemelkedését… nekünk, románoknak viszont nincs szükségünk efféle pártokra, hogy azok jelenítsék meg az elégedetlenséget. Mert a sértő, ócsárló stílus gátak nélkül, szabadon zúdul mindenfelől.”
E bírálatok hallatán érdemes eltöprengeni azon, mi rombolta szét azt a szélsőjobboldali kapcsolatrendszert, mely a 90-es években komoly, befolyásos szervezetekké állt össze a korábbi kommunista a párt és a titkosszolgálat, az ortodox egyház és a volt hadsereg társadalmi romjain. Nyilvánvalóan a posztkommunista erők már a rendszerváltás korai időszakában keblükre ölelték a korábbi diktatúra minden gazdátlanná váló hordalékát. És bár mondjuk a magyarellenesség igencsak fontos tartozéka volt e pártok társadalmi kommunikációjának, a tényleg szélsőséges gondolatok propagálását meghagyták e csoportocskáknak – így a Vatra Româniascănak –, később a Nagy Románia Pártnak, maguk pedig igyekeztek úgy feltűnni, hogy semmi közük mindehhez.
Bírálható és kockázatos magatartás volt ez, de nem kétséges: a nagy pártok nyíltan nem legitimálták a rasszista diskurzust, még ha tagjaik zöme olykor el is várta volna ezt tőlük. Kérdés, hogy így marad-e ez a jövőben is, vagy pedig a magyar példa e téren is ellenállhatatlannak bizonyul a Balkánon, s teret kap Romániában is. Ám ha jelen marad az az emelkedettség Romániában, amit Stoica és társainak szövegei korparancsként képviselnek, s ha tartósnak bizonyul az a tisztesség, amit az elit, még ha képmutató módon, mégis felvállal, s ami például lehetővé teszi, hogy a holokausztünnepségek tisztességesen zajlódjanak le, akkor ott nincs még elveszve minden.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >