2021. április 12. hétfő
Ma Gyula, Baldvin, Sába névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

A rendszerváltás leváltása

„A cári Oroszország, a Szovjetunió és a mai Oroszország ugyanaz a nagyhatalmi entitás volt és maradt.”  Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzetéből (Magyar Narancs):

Mint ismeretes, az orosz Duma (alsóház) néhány képviselője, közöttük a Putyin mögött álló Egységes Oroszországé, az ügyészséghez olyan beadvánnyal fordult, hogy vizsgálja meg, kiket terhel felelősség amiatt, hogy 1991 decemberében a Szovjetunió megszűnt létezni. A kezdeményezés pikantériája, hogy a legfőbb felelős e téren alighanem Borisz Jelcin lenne, aki elindította Vlagyimir Putyint a politikai pályán, s aki nélkül Oroszország első embere ma egészen biztosan nem Putyin lenne. Ugyanakkor, s e téren az ügyet elindítóknak igaza van, a történelmi felelősség – érdem vagy vétek – a történtekért mégiscsak Mihail Gorbacsov nevéhez fűződik, hisz a maga glasznosztyjával és peresztrojkájával ő indította el azokat a reformokat, amelyek a rendszerváltáshoz vezettek, illetve amelyek a szovjet totalitarianizmust végső soron felszámolták.

Bár a legkomolyabb elemzők szerint Putyin nem a szovjethez, hanem az azt megelőző cárizmushoz hasonlatos rendszert igyekszik kiépíteni, minden jel arra mutat, hogy a Szovjetunió szerepének ideológiai rehabilitálása nem mellőzhető az orosz tömegek számára. Akiknek java része még 1991 előtt szocializálódott, s azok a fiatalok, akik ezt követően születtek továbbra sem tudnak szabadulni az egykori nagyhatalmi illúzióktól. Putyin pedig mindent meg is tesz annak érdekében, hogy életben tartsa ezeket az illúziókat.

Ha ebből a szempontból tekintünk az orosz politika perspektíváira, akkor be kell lássuk: a Kreml nem engedheti el Ukrajnát, hisz nélküle semmiképp sem rekonstruálható az egykori orosz/szovjet birodalom, legyen az a jövőt tekintve nagyon is konkrét realitás vagy legalábbis annak patyomkini mása. Az Egyesült Államok lépése pedig, hogy a NATO keretén belül amerikai csapatokat telepít az unió legkeletibb államaiba – elsősorban a jelentékeny orosz lakossággal rendelkező Baltikumba –, nagyon is indokoltnak tűnik. Miként az az eltökéltség is, amivel – az egyébként korábban nem alaptalanul „Putyin-barátsággal” vádolt – német szociáldemokrata külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier is reagált az ukrajnai fejleményekre. Mindezekből egyértelműen kiolvasható: nincs okunk tartani attól az érdek-összefonódástól, amit Kelet-Európa népei oly gyanakodva figyeltek a német-orosz relációban.

Az új orosz stratégia egyre egyértelműbben fogalmaz meg olyan célokat, amelyek nem csak a cári birodalom „eredeti” nyugati és keleti határait tekinti ismét realitásnak, de szükségszerűnek nyilvánítja az egykori befolyási övezetek visszaszerzését is; ez már nem csak a balti államokra vonatkozó újabb annexiós veszélyt rejt magában, hanem az egykori kelet-európai államok szempontjából is nemzetbiztonsági kihívásnak számít. Hogy ez eltúlzott félelem lenne? Meglehet, különösen, ha Moszkva finanszírozni tudja állami létének költségeit, s azt a relatívan stabil életnívót, amit Putyin népének eddig garantálni tudott. De mi van, ha erre képtelen lesz? Tíz éven belül alapvetően meg fog változni Európa energetikai szükségleteinek profilja; gőzerővel folynak a kutatások az alternatív energiaforrások optimalizálására, amit nem csak a költséghatékonyság indokol, de az unió politikai függőségének mielőbbi felszámolása is Oroszországgal szemben. Márpedig ha Putyin nem tud olaján és földgázán Európában túladni, állami stabilitását sem tudja tovább finanszírozni. A német és a japán politikai elitet hasonló okok hajszolták bele kilátástalan világháborúkba a 20. század során.

A háborús retorika egyébként is a putyini rezsim mindennapjainak szerves részévé vált. Legújabban az elnök arra hivatkozott: mind az orosz, mind pedig az ukrán nép közös öröksége, hogy együtt harcoltak a nagy honvédő háborúban (1941-1945). Orosz szempontból e kijelentés teljesen érhető, ukrán szempontból viszont egyáltalán nem az, s legfeljebb csak azokban ébreszthet büszkeségre okot adó emlékeket, akik – vagy akiknek elei – ukrajnai oroszként nem csak a németek, hanem a velük szövetséges ukránok ellen is harcoltak. Nem véletlen, hogy a Harkivban megszólaltatott utca embere banderistákról és fasisztákról beszél, ha a jelenlegi kijevi vezetésre gondol, s egy pillanatra sem jut eszébe, miért is váltak valaha – saját érdekeik és az emberiesség ellenében – ukránok százezrei a náci agresszió támogatóivá.

Hogy indul-e eljárás Gorbacsov ellen, azt egyelőre nem lehet biztosan tudni, de az eset már megtette a maga szolgálatait a putyini vezetés számára. Oroszok millióinak üzente: a cári Oroszország, a Szovjetunió és a mai Oroszország ugyanaz a nagyhatalmi entitás volt és maradt. Ennek a birodalomnak voltak és vannak igényei, s jogot vindikál rá, hogy ezeket bárkin átgázolva kielégítse. Hogy e mögött mindössze a nyers, a grúzokon és ukránokon kívül mostanság jobbára csak az egyszerű orosz polgárral szemben érvényesített erőszak áll, az orosz viszonylatban már megszokott. Jobb, ha a világ is ismét hozzászokik ahhoz, hogy ezek fényében tekintsen Putyin Oroszországára.

2014. április 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább