2021. május 13. csütörtök
Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Diplomáciai háborúban állunk

Diplomáciai háborúban állunk
Az amerikai külügyminisztérium

„Igen, erre a cinikus, goebbelsi szintre jutott a magyar diplomácia.“ Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):

Nyilvánvalóan megkezdődött a legújabb magyar diplomáciai háború, a szomszédos államok, majd az unió, s részben Németország és Ausztria után immáron az Egyesült Államokkal is. Martonyi képes volt a televíziók képernyőjébe belehazudni, hogy a kijelölt új amerikai nagykövet egyoldalúan, értsd: csak a magyar demokratikus ellenzék információi alapján tájékozódik. Mintha – saját tapasztalatból – nem tudná, hogy a nagykövet felkészítő anyagát az Egyesült Államok kormánya állítja össze, figyelve minden véleményre, minden szempontra és érdekre. A Fidesz tehát nem kevesebbet állít ezzel, minthogy az amerikai kormány csak a magyar demokratikus ellenzékkel, azaz csak az egyik féllel állna kapcsolatban.

A konfliktus nem új keletű; a Fidesz felé tényleg elfogultan elkötelezett Eleni Tsakopoulos Koulanakis korábbi nagykövetet is megtámadta már a jobboldal, merthogy az amerikai adminisztráció merészelte kritizálni a médiatörvényt, a választójogi törvényt, illetve az egyházak életébe nem demokratikus módon beavatkozó új egyházügyi törvényt; és persze az egész „magyar – azaz, hogy Fidesz – jelenséget”. Igaz, akkor a feladatot a házi sajtóra bízták (Magyar Hírlap). Most, hogy Paks kapcsán prognosztizálható: Washingtonban újabb súlyos kérdőjelek merülnek fel Magyarország euroatlanti elkötelezettségével kapcsolatban, az új, még nem is akkreditált személyt pécézték ki, hogy az adminisztrációt frusztrálják, s ekként hallgatásra, nem reagálásra bírják.

Mi is történt tulajdonképpen? Colleen Bell kongresszusi meghallgatásán, ahol az igen jól informált szenátorok keresetlen módon tették fel kérdéseiket Magyarországgal, illetve a leendő nagykövet céljaival kapcsolatban, Bell azt találta több esetben is mondani, hogy „sokan azt állítják”, nem mennek Magyarországon rendben a dolgok.

Hát igen, vannak ilyen vélemények, és természetesen vannak a kormányzat tényei. Colleen Bell minden bizonnyal eljut majd odáig is, hogy ez utóbbiakat is idézze, de tartok tőle, Martonyi és Orbán ettől sem lesz boldogabb.

A diplomáciai háborúskodás megelőző fázisa körülbelül egy hete zajlott, közvetlenül azt követően, hogy a Putyin–Orbán-paktum Moszkvában megköttetett Paksról. A külügyminisztérium helyettes államtitkára, egyben a Magyar Evangélikus Egyház országos felügyelője, Pröhle Gergely a Klubrádióban, amikor Bolgár György felhozta, hogy létezik a paksi terveknek másfajta értékelése is, s ezek közül idézett egyet, ami nem vágott egybe a Fidesz-propagandával, nos, akkor ez a kiváló européer valami olyasmit talált mondani: Ja, kérem, annak szerzője csak egy norvég transzszexuális. Igen, erre a cinikus, goebbelsi szintre jutott a magyar diplomácia. Mintha a Bukás című film peregne szemeink előtt: immár semmi sem drága, csak éljük túl valahogy a következő pillanatot; hogy utána mi következik, az nem érdekes, mintha ránk se tartozna.

Magyarországra mintegy húsz esztendeje politikai kinevezettek érkeznek amerikai misszióvezetőként, tekintet nélkül arra, hogy épp milyen színezetű – demokrata-e vagy republikánus – az ottani adminisztráció. Baráti gesztus ez, amit nyilvánvalóan egy ideje semmiképp sem érdemlünk meg. Mindazonáltal e gesztus azt is tükrözi, hogy Washingtonban még él a remény, hogy a jelenlegi helyzet átmeneti, s egy következő kormány korrigálni tudja a 2010–2014 közötti kurzus politikájának következményeit. Ennek ellenére sokan egyre inkább úgy érzik, mégis rég karrierdiplomatáknak kellene érkezniük, akiknek úgy kellene viselkedniük, ahogy azt rémképeiben a jobboldali sajtó vizionálja.

Elég megnézni némely Bukarestbe vagy – különösen a mečiari korszakban – Pozsonyba akkreditált amerikai nagykövet működését. Ezek a diplomaták személyes küzdelmet vívtak az adott kormányokkal, ha azok jogsértésre vagy a demokratikus játékszabályok megszegésére vetemedtek. Akkor például, amikor Romániában ismét magasra csapott a homoszexuálisokkal szembeni intolerancia, George W. Bush republikánus elnök Michael Guestet, egy nyíltan meleg karrierdiplomatát küldött oda nagykövetnek, aki nem volt rest hetente többször is megjelenni a televíziók híradóiban, az aktuális – nyilvánvalóan nem csak a melegeket érintő – politikai túlkapásokat bírálva. (Ezt a hagyományt követi Barack Obama is, példázva, hogy e téren az amerikai elnökök között nincs ideológiai vita; 2013 novemberében a Dominikai Köztársaságba szintén egy meleg nagykövetet, James Brewstert nevezte ki Washington.)

Érdekes lesz nyomon követni, Colleen Bell milyen tanulságokat von le mindabból, ami Magyarországon történik, még azt megelőzően, hogy ő ideérkezne. Vajon észreveszi-e, hogy a mai magyar kormány elszánt ellensége azoknak az értékeknek, amelyek Amerika hétköznapjait és ünnepnapjait igazgatják annak megalapítása óta?

Szenátusi meghallgatása alapján Colleen Bell más, függetlenebb és felkészültebb személyiségnek tűnik, mint elődje, tőle többet várhat Magyarország és a demokrácia. Reméljük.

2014. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban

Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >

Tovább

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább