2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Diplomáciai háborúban állunk

Diplomáciai háborúban állunk
Az amerikai külügyminisztérium

„Igen, erre a cinikus, goebbelsi szintre jutott a magyar diplomácia.“ Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete (Magyar Narancs):

Nyilvánvalóan megkezdődött a legújabb magyar diplomáciai háború, a szomszédos államok, majd az unió, s részben Németország és Ausztria után immáron az Egyesült Államokkal is. Martonyi képes volt a televíziók képernyőjébe belehazudni, hogy a kijelölt új amerikai nagykövet egyoldalúan, értsd: csak a magyar demokratikus ellenzék információi alapján tájékozódik. Mintha – saját tapasztalatból – nem tudná, hogy a nagykövet felkészítő anyagát az Egyesült Államok kormánya állítja össze, figyelve minden véleményre, minden szempontra és érdekre. A Fidesz tehát nem kevesebbet állít ezzel, minthogy az amerikai kormány csak a magyar demokratikus ellenzékkel, azaz csak az egyik féllel állna kapcsolatban.

A konfliktus nem új keletű; a Fidesz felé tényleg elfogultan elkötelezett Eleni Tsakopoulos Koulanakis korábbi nagykövetet is megtámadta már a jobboldal, merthogy az amerikai adminisztráció merészelte kritizálni a médiatörvényt, a választójogi törvényt, illetve az egyházak életébe nem demokratikus módon beavatkozó új egyházügyi törvényt; és persze az egész „magyar – azaz, hogy Fidesz – jelenséget”. Igaz, akkor a feladatot a házi sajtóra bízták (Magyar Hírlap). Most, hogy Paks kapcsán prognosztizálható: Washingtonban újabb súlyos kérdőjelek merülnek fel Magyarország euroatlanti elkötelezettségével kapcsolatban, az új, még nem is akkreditált személyt pécézték ki, hogy az adminisztrációt frusztrálják, s ekként hallgatásra, nem reagálásra bírják.

Mi is történt tulajdonképpen? Colleen Bell kongresszusi meghallgatásán, ahol az igen jól informált szenátorok keresetlen módon tették fel kérdéseiket Magyarországgal, illetve a leendő nagykövet céljaival kapcsolatban, Bell azt találta több esetben is mondani, hogy „sokan azt állítják”, nem mennek Magyarországon rendben a dolgok.

Hát igen, vannak ilyen vélemények, és természetesen vannak a kormányzat tényei. Colleen Bell minden bizonnyal eljut majd odáig is, hogy ez utóbbiakat is idézze, de tartok tőle, Martonyi és Orbán ettől sem lesz boldogabb.

A diplomáciai háborúskodás megelőző fázisa körülbelül egy hete zajlott, közvetlenül azt követően, hogy a Putyin–Orbán-paktum Moszkvában megköttetett Paksról. A külügyminisztérium helyettes államtitkára, egyben a Magyar Evangélikus Egyház országos felügyelője, Pröhle Gergely a Klubrádióban, amikor Bolgár György felhozta, hogy létezik a paksi terveknek másfajta értékelése is, s ezek közül idézett egyet, ami nem vágott egybe a Fidesz-propagandával, nos, akkor ez a kiváló européer valami olyasmit talált mondani: Ja, kérem, annak szerzője csak egy norvég transzszexuális. Igen, erre a cinikus, goebbelsi szintre jutott a magyar diplomácia. Mintha a Bukás című film peregne szemeink előtt: immár semmi sem drága, csak éljük túl valahogy a következő pillanatot; hogy utána mi következik, az nem érdekes, mintha ránk se tartozna.

Magyarországra mintegy húsz esztendeje politikai kinevezettek érkeznek amerikai misszióvezetőként, tekintet nélkül arra, hogy épp milyen színezetű – demokrata-e vagy republikánus – az ottani adminisztráció. Baráti gesztus ez, amit nyilvánvalóan egy ideje semmiképp sem érdemlünk meg. Mindazonáltal e gesztus azt is tükrözi, hogy Washingtonban még él a remény, hogy a jelenlegi helyzet átmeneti, s egy következő kormány korrigálni tudja a 2010–2014 közötti kurzus politikájának következményeit. Ennek ellenére sokan egyre inkább úgy érzik, mégis rég karrierdiplomatáknak kellene érkezniük, akiknek úgy kellene viselkedniük, ahogy azt rémképeiben a jobboldali sajtó vizionálja.

Elég megnézni némely Bukarestbe vagy – különösen a mečiari korszakban – Pozsonyba akkreditált amerikai nagykövet működését. Ezek a diplomaták személyes küzdelmet vívtak az adott kormányokkal, ha azok jogsértésre vagy a demokratikus játékszabályok megszegésére vetemedtek. Akkor például, amikor Romániában ismét magasra csapott a homoszexuálisokkal szembeni intolerancia, George W. Bush republikánus elnök Michael Guestet, egy nyíltan meleg karrierdiplomatát küldött oda nagykövetnek, aki nem volt rest hetente többször is megjelenni a televíziók híradóiban, az aktuális – nyilvánvalóan nem csak a melegeket érintő – politikai túlkapásokat bírálva. (Ezt a hagyományt követi Barack Obama is, példázva, hogy e téren az amerikai elnökök között nincs ideológiai vita; 2013 novemberében a Dominikai Köztársaságba szintén egy meleg nagykövetet, James Brewstert nevezte ki Washington.)

Érdekes lesz nyomon követni, Colleen Bell milyen tanulságokat von le mindabból, ami Magyarországon történik, még azt megelőzően, hogy ő ideérkezne. Vajon észreveszi-e, hogy a mai magyar kormány elszánt ellensége azoknak az értékeknek, amelyek Amerika hétköznapjait és ünnepnapjait igazgatják annak megalapítása óta?

Szenátusi meghallgatása alapján Colleen Bell más, függetlenebb és felkészültebb személyiségnek tűnik, mint elődje, tőle többet várhat Magyarország és a demokrácia. Reméljük.

2014. január 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább