2022. december 2. péntek
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Mire szavazott félidőben Amerika?

Mire szavazott félidőben Amerika?

A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra a demokrácia hanyatló állapota, de még a kultúraháborús kérdések is. Anti-Trump-referendum volt, elmaradt a republikánus vörös hullám, amitől a baloldalon annyira féltek. A republikánusok – pici fölénnyel ugyan – megszerezték az ellenőrzést a kulcsfontosságú alsóházban. Milyen hatással lesz ez Biden elnöki ciklusának hátralévő részére? Lehet-e polgárháború a Republikánus Pártban a vártnál sokkal gyöngébb szereplés miatt? Még inkább polarizált és cselekvésképtelen lesz Washington? Lesznek-e külpolitikai következmények? Veszélybe kerülhet-e a kétpárti konszenzus Ukrajna ügyében? Dobozi István (Élet és Irodalom):

Az amerikai politikai rendszerre a nonstop választási üzemmód jellemző. A választások egybefolynak: amint befejeződik egy országos választás, már­is indul a felkészülés a következőre. Két elnökválasztás felezőjén, november 8-án is össznépi voksolás folyt. Újraválasztották a washingtoni Kongresszus valamennyi képviselőházi tagját és a Szenátus harmadát. Az államokban a kormányzók kétharmadáról és több mint hatezer parlamenti delegátusról döntöttek. Az amerikai választások történelmében már-már a természeti törvény erejével érvényesül, hogy a közbenső választásokon kongresszusi helyeket veszít a hivatalban lévő elnök pártja. Ez történt a második világháború utáni 39 félidős választás közül 37 esetben.

A demokratáknak sem sikerült politikai csodát véghez vinniük november 8-án. A Demokrata Párt megőrizte marginális fölényét a Szenátusban. Az általánosan vártnál ugyan jóval kisebb mértékben, de elvesztették többségüket a kulcsfontosságú Képviselőházban, ahol a törvényjavaslatok előkészítése folyik, és a felügyelet égisze alatt vizsgálatok (köztük impeachment) indíthatók az elnök és a kormány tevékenységével kapcsolatban. De ami még fontosabb: a szövetségi kormány kasszakulcsa az alsóház költségvetési bizottságának kezében van, amely felelős a kormány létfontosságú tevékenységeinek finanszírozásáért.

Az időközi választások döntően a hivatalban lévő elnök kétéves bizonyítványáról szólnak. Joe Biden eddigi tevékenységét az amerikai átlagszavazó korántsem tartotta kielégítőnek. A Gallup felmérése szerint a választások előestéjén az amerikaiak csupán 40 százaléka volt elégedett az elnökkel. Biden későn jött törvényhozási sikerei (éghajlatvédelem, infrastruktúra-fejlesztés, korlátozott adóreform stb.) a vártnál csekélyebben javították a megítélését.

 

Gazdasági bajok, MAGA-szélsőség

 

Az elnök politikai népszerűtlensége mögött több tényező húzódik meg: a zűrzavaros afganisztáni kivonulás, a COVID-járvány vártnál rosszabb kezelése, a nagyvárosi bűnözés növekedése, az illegális bevándorlás rekordot meghaladó felfutása. Ezek azonban nem voltak döntőek. A választások előtti felmérések egyöntetűen jelezték, hogy a rossz gazdasági helyzet, kiváltképp a magas infláció nyugtalanította legjobban a szavazókat – párthovatartozástól függetlenül. Bár alacsony (3,5 százalék) a munkanélküliség, az infláció mégis nyolc százalékon száguld, magasak a benzinárak, csökkennek a reálbérek. Meredeken nőnek a fogyasztói kamatlábak, tendenciaszerűen süllyednek a tőzsdék, amelyekhez a nyugdíjalapokat indexálják. A központi jegybank (Fed) eltökélt abban, hogy az infláció letörése érdekében újabb kamatemelésekkel – „kerül, amibe kerül” – recesszióba és nagyobb munkanélküliségbe navigálja a gazdaságot.

A republikánus és független választók látták, hogy nem Vlagyimir Putyin és az ukrán háború a négy évtizedes csúcsot verő infláció fő oka, hanem a Biden-kormány bőkezű fiskális politikája, benne az ingyen szórt „helikopterpénzekkel”. Ma az amerikai családok több mint 40 százaléka küszködik megélhetési gondokkal, nehezükre esik a létfontosságú kiadások (élelmiszer, energia, lakás) fedezése. Rossz hír a demokratáknak, hogy a választók kettő az egyhez arányban a republikánusokat tartják alkalmasabbnak a gazdasági válság orvoslására.

Ha a választók csak a gazdaság állapota és a vágtató áremelkedés alapján döntöttek volna, akkor valószínűleg vörös hullám söpörné el a demokratákat (a vörös Amerikában a republikánusok színe, szemben a demokrata kékkel), de nemcsak a Kongresszusban, hanem az államok kormányzói és parlamenti választásain is. Nagy meglepetésre nem ez történt. Miért? Biden elnök és a demokraták kongresszusi kampánycsapata hatásos taktikát alkalmazott. Gazdasági népszerűtlenségének tudatában Biden elnöknek sikerült a gazdaság fölé emelni a választások tétjét. Biden tüzes, kiszámítottan dramatizált beszédekben a szélsőjobboldali MAGA-republikánusokat az amerikai demokráciát egzisztenciálisan fenyegető „félfasisztáknak” bélyegezte. (MAGA: „Make America Great Again” – Állítsuk vissza Amerika nagyságát – Trump jelmondata.) A félidős választásokat pedig emelkedetten úgy keretezte, mint „a nemzet lelkéért vívott csatát”.

Ezzel a kampányfogással lényegében sikerült november 8-át a Donald Trumpról és MAGA-politikájáról szóló referendumra áthangolni, tompítva a gazdasági bajok központi szerepét. Trump ráharapott a politikai csalétekre, a kampány véghajrájában hiperaktívan vetette be magát azon – többnyire általa kiválasztott – jelöltek támogatásába, akik osztják a MAGA- filozófiát, benne a Big Lie-t, Trump légből kapott véleményét, miszerint 2020-ban elcsalták tőle a második elnökséget, s Biden törvénytelen lakója a Fehér Háznak. A republikánusokhoz húzó, konzervatív Wall Street Journal találóan jegyezte meg: „Nagy hiba volt, hogy a Republikánus Párt túlzottan nagy számban állított ki gyönge, alkalmatlan jelölteket, akik inkább Donald Trump kegyeit keresték, mint a választókét.”

A Trump által személyesen protezsált kongresszusi és kormányzójelöltek nagy többsége azonban elvérzett a választásokon, köztük olyan fontos államokban, mint New York, Pennsylvania és Michigan. Az általuk képviselt MAGA-extrémizmus – közte a választások hitelességének oktalan kétségbe vonása, a politikai erőszak tolerálása – nemcsak a demokratáknak és a Republikánus Párt mérsékelt szárnyának volt már sok, de a választásokat gyakran eldöntő „függetleneknek” is, akik a legnagyobb szavazóblokkot alkotják.

Emellett a demokrata választási stratégák jól érzékelték, mekkora politikai potenciál rejlik a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság drámai nyári döntésében, amely – fél évszázad után – eltörölte az abortuszhoz való alkotmányos jogot, s egyúttal a terhességmegszakítás jogi szabályozását az államokra bízta. Az exit pollok szerint a választók számára a gazdaság után az abortuszhoz való jog volt az egyik legfontosabb kérdés, amelynek kezelésében toronymagasan a Demokrata Pártot favorizálják. Az abortusz nemcsak a demokrata választókat motiválta erősen a szavazásra, hanem a vándorszavazókat is.

 

Várható következmények

 

Történelmi tény, hogy a félidős választási vereség könnyen működésképtelenné teheti a hivatalban lévő elnököt. Saját bőrén tapasztalta ezt Barack Obama, akinek nagyratörő kormányprogramjára 2010-ben komoly csapást mért a republikánusok győzelmes Tea Party-hulláma. Most ennél is rosszabb sors várhat Joe Bidenre, akiből hiányzik Obama született politikai tehetsége. A Fehér Ház és a Képviselőház közötti patthelyzet politikai béna kacsát csinálhat az elnökből, lehetetlenné téve hátralévő törvényhozási programjának részleges kivitelezését is, például az éghajlatváltozással kapcsolatban, ami egyébként is szálka a republikánusok szemében. Biden elfeledkezhet a vállalati nyereségadó 21-ről 28 százalékra való tervezett emeléséről, mivel az ellenzék csak adócsökkentésekben hajlandó együttműködni. A képviselőházi republikánusok a kormányzati kiadáscsökkentés kikényszerítése céljából a törvényes adósságplafon emelésének megtagadásával zsarolhatják Bident, ami a szövetségi kormány fizetésképtelenségét és „AAA” szuverén adósbesorolását kockáztatná, s beláthatatlan pénzpiaci következményekkel járhat. Az erősen beszűkülő mozgástérben Biden számára csak az ellenzéki törvényjavaslatokkal szembeni elnöki vétó és a rendeletekkel való kormányzás marad, aminek jogi és politikai korlátai vannak, arról nem beszélve, hogy a következő elnök egy tollvonással eltörölheti őket.

Borítékolható, hogy a képviselőházi vizsgálatok cunamija indul majd be demokrata párti személyiségek és Hunter Biden ellen. A nemzetbiztonság veszélyeztetése címén az elnök fiának kétes üzleti ügyei és az afganisztáni katonai kivonulás kongresszusi vizsgálata impeachmentbe, az elnök elleni politikai vádeljárásba torkollhat, ahogy azt már több republikánus vezető is belengette. A trumpista ultrák tavaly január 6-i lázadását már hosszabb ideje vizsgáló kongresszusi bizottságot minden bizonnyal feloszlatják munkájának befejezése előtt.

A félidei választással eldördült a startpisztoly, megkezdődött a felkészülés a 2024-es elnökválasztásra, ezentúl minden ekörül forog majd Washingtonban. Habár Donald Trump lett a 2022-es választások legnagyobb politikai vesztese, várhatóan harmadszorra is ringbe száll a republikánus elnökjelöltségért. Erre sarkallja az ellene folyó vizsgálatok (bűnügyiek is) tömkelege, amelyek közül több felgyorsulhat a választások után. Nem mutatna jól például, ha az igazságügyi miniszter bűnvádi eljárást indítana egy elnökjelölt-aspiráns ellen. Trump máris elkezdte a fő republikánus riválisok – Ron DeSantis és Mike Pence – vitriolos gúnyolását.

November 8-a előtt általános volt a vélemény a republikánus vezérkarban, amely javarészt az exelnök híveiből áll: ha Trump akarja, azon melegében a párt éllovasa lehet 2024-re. Törzsbázisa annak ellenére kitartott Trump mellett, hogy elnöksége alatt a republikánusok nemcsak a Fehér Házat vesztették el, de a Kongresszus mindkét házát is. Trump ultra-MAGA-jelöltjeinek kirívóan rossz szereplése és a fő rivális, Ron DeSantis valóságos „vörös hulláma” – csaknem 20 százalékos fölénnyel győzött a floridai kormányzóválasztáson – merőben új helyzetet teremtett. Trump lett az első számú bűnbak, aki főszerepet játszott a földcsuszamlás­szerű ellenzéki győzelmet lehetővé tévő alaphelyzet – népszerűtlen elnök, elszabadult infláció – elfuserálásában. A vártnál sokkal gyöngébb szereplés miatt polgárháború törhet ki a Republikánus Pártban. Mind többen érzik, hogy nemcsak a párton belüli személyi kultuszt kell felszámolni, de megérett az idő arra, hogy egy Trump nélküli pártban gondolkodjanak, ha győzni akarnak 2024-ben. Sokaknak elege lett a Trump körüli örökös drámákból. Egyik napról a másikra DeSantis lett a párt virtuális vezére, az első számú (nem hivatalos) elnökjelölt-aspiráns. A New York Post konzervatív bulvárlap – nem kis nyelvi leleménnyel – Ron DeFuture-nek keresztelte címlapján a 44 éves kormányzót.

Közben a másik oldalon még nem tűnt fel egyetlen karizmatikus politikus sem, aki két év múlva a győzelem reális esélyével tudna megbirkózni egy DeSantis klasszisú ellenféllel. Biden újraindulása több mint kétséges, mivel még saját pártjában is nagy többségben vannak azok, akik ellenzik, hogy nyolcvanegy évesen ő legyen a demokrata elnökjelölt. George F. Will, az egyik legismertebb amerikai közíró a liberális Washington Postban szólította fel Bident és alelnökét, Kamala Harrist, hogy „az ország érdekében már most lépjenek vissza a 2024-es elnökválasztástól”.

 

Külpolitikai hatások?

 

A félidős választások nem a világpolitikáról szólnak, általában nincs számottevő külpolitikai hatásuk. A Kína-politikában aligha lesz változás, sőt még erősödhet is a „ki a keményebb Pekinggel szemben” kétpárti licitálás, mivel az amerikaiak 80 százaléka rossz véleménnyel van Kínáról. A klímahangsúlyos bideni nemzetközi vonal nem fog semmilyen támogatást élvezni a Képviselőházban. A potenciálisan legnagyobb elmozdulás az ukrán háborúhoz való viszonyban következhet be. Az Egyesült Államok eddig rendkívül erőteljesen támogatta politikailag, katonailag és gazdaságilag is Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban. De a kétpárti konszenzusban kezdettől fogva voltak repedések: a tavasszal jóváhagyott 40 milliárd dolláros segélycsomag ellen a képviselőházban 57, a szenátusban 11 republikánus honatya szavazott. Az utóbbi időben felerősödtek a republikánus bírálatok az elégtelen nyugat-európai hozzájárulás, a háború inflációs hatásai és a Kijivnek nyújtott amerikai katonai és pénztámogatás elégtelen átláthatósága miatt.

A nagy geopolitikai kérdőjel az, hogy az új kongresszusi szerkezetben fönnmarad-e a kétpárti konszenzus. Elképzelhető, hogy sor kerülhet az ukrán segélyek újragondolására, esetleges kurtítására, főként, ha jövőre – amint várható – recesszióba csúszik a gazdaság, és tovább csökkennek a reálbérek. Kevin McCarthy, aki sejthetően a Képviselőház republikánus elnöke lesz, máris figyelmeztetett: „Nem hiszem, hogy amikor az amerikai emberek szenvednek a recessziótól, biankó csekkeket adhatunk Ukrajnának. A Biden-kormány nem jól kezeli a hazai ügyeket, például a déli határon. Ukrajna fontos, de nem lehet az egyetlen dolog, amire a kormánynak figyelnie kell, és nem lehet szó kitöltetlen csekkekről.”

Tény, hogy az ukrán támogatás oppozíciója már hónapok óta növekszik. A Wall Street Journal e havi reprezentatív felmérése szerint a márciusi hat százalékkal szemben ma az amerikaiak 30 százaléka gondolja, hogy az USA túl sok pénzt ad Ukrajnának. A republikánus szavazóknál ez az arány 6-ról 48 százalékra ugrott fel. Még markánsabb pártközi szakadék van a jövőbeli támogatást illetően: míg a demokraták 81 százaléka helyesli azt, a republikánusoknál csak 35 százalék. Kijiv jövőre havi 1,5 milliárd dolláros gazdasági támogatást kért Washingtontól, aminek teljesítése erős ellenállásba ütközhet a republikánus vezetésű Képviselőházban, ha mélyül a gazdasági válság. Ettől az eshetőségtől tartva a Fehér Ház és a demokrata vezetésű Kongresszus még az év végéig megpróbál tető alá hozni egy többmilliárdos segélycsomagot. Az új felállású törvényhozás január 3-án lép hivatalba.

 

2022. november 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin visszahozza a szovjet típusú ideológiát, hogy eladja a népnek a háborút

Megtiltotta a nem heteroszexuális kapcsolatok nyilvános bemutatását, célja ezzel is az, hogy elfedje a valóságot. Miközben >

Tovább

Meloni védekező hadállásban

A főnökasszony nem tudja leplezni ellenszenvét a nemszeretem médiával szemben, amely nem éri be az első >

Tovább

Bajban van a nagyobbik osztrák kormánypárt

Ezért próbálja magyar-szerb segédlettel Brüsszelre tolni a felelősséget a migrációért. Karl Nehammer kancellár szerint az Orbán >

Tovább

Trumpot nem a második elnökség vagy Amerika érdekli, hanem az, hogy magára vonja a figyelmet

A Guardian kommentátora, Simon Tisdall ítéli ezt így meg. Azt állítja ugyan, hogy képes nyerni 2024-ben, >

Tovább

A kert és az őserdő

Teljesen jogos a foci VB kapcsán a bírálat Katarral szemben, ám gyakran önteltség van mögötte – >

Tovább

Mire szavazott félidőben Amerika?

A várakozásokkal ellentétben november 8-án az amerikai választókat nem csak a pénztárcájuk érdekelte. Fontos volt számukra >

Tovább

Joe Biden Ukrajna-politikája mesteri és megérdemli a támogatást

Most meg kell őriznie ezt a kiegyensúlyozott megközelítést. El kell hárítania az ukrán államfő heveskedését, mert >

Tovább

A republikánusoknak lőttek

A Süddeutsche Zeitung a legnépszerűbb német lap elemzése úgy ítéli meg, hogy a végét járja Amerikában >

Tovább

A választás után erősebbnek látszik Amerika és a demokrácia

Közben Trump azzal tetézi korábbi melléfogásait, hogy sorozatban veszít. A legfontosabb fejlemény éppen az, hogy a >

Tovább

Herszon – Putyin legmegalázóbb veresége

Kijev és Harkiv után Moszkva már harmadszor szerepel le, csak ez most minden eddiginél fájóbb Putyin >

Tovább

A holnapi választás nemcsak Bidenről, hanem a demokráciáról is szól

A Guardian szerkesztőségi véleménye szerint az amerikai időközi választások nem csupán arról határoznak, mit tehet az >

Tovább

Vége annak az Izraelnek, amelyet idáig ismertünk

Ezt állapítja meg Thomas Friedland, a New York Times külpolitikai elemzője, aki 40 éve foglalkozik a >

Tovább