Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Hetvenkedó harci mém az ENSZ-ben (Trumpizmusok)
A „Mindenki magának” szuverenitás-mánia ámítása
Az ellentmondás abban van, hogy Trump éppen a szuverenitás nevében szólította fel a világ országait Venezuela, Irán és Észak-Korea „elintézésére”. Újonc politikusként ő arra persze nem emlékszik, hogy a szuverenitást mint kifogást éppen a Szovjetunió és Kína használta leggyakrabban a világszervezetben a nyugati beleszólás és beavatkozás elleni harcában. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
A múlt hét mérsékelt, az ellenzékkel is meglepő kompromisszumra hajló Donald Trumpja után a világ ismét a valódi mantra-mágus „Amerika mindenek előtt” retorikáját hallgathatta kedden reggel New Yorkban az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának legfontosabb napján. A negédes mézesmadzag és a dölyfös furkósbot bunkósított keverékének mélységesen trumpi retorikáját nyilván csak Nyikita Szergejevics Hruscsov félcipős hadonászása vagy Jasszer Arafat oldalpisztolyos perszónája képes überelni a világszervezet történetében.
A háromnegyed órás beszéd hangulatát és a fagyos fogadtatást kiválóan jellemzi két egészen kivételes mozzanat. Az egyik fő demonstrátora nem is Trump volt, hanem saját kabinetfőnöke, John Kelly ex-tábornok, aki arcába temette tenyerét, amikor főnöke az észak-koreai „romlott rezsimről” értekezve leszögezte:
„Az Egyesült Államok ereje és türelme hatalmas, de ha arra kényszerítik, hogy megvédje magát vagy szövetségeseit, akkor nem marad más választásunk, mint hogy totálisan megsemmisítsük Észak-Koreát. A Rakétaember öngyilkos küldetést hajszol saját maga és rezsimje számára.”
Természetesen senki nem vitatja, hogy Kim Dzsongun kommunistának becézett fasiszta diktatúrája nem érdemel semmilyen rokonszenvet. De a világszervezetet mégsem arra találták ki, hogy a tagállamok vezetői egymás megsemmisítéséről handabandázzanak.
Trump második „harci mémje” akkor keletkezett, amikor másik kedvenc ellenségéről, Irán „halált és pusztítást terjesztő, korrupt diktatúrájáról” értekezett és a Barack Obama által összehozott atommentesítő egyezséget becsmérelte:
„Nem hagyhatjuk, hogy egy gyilkos rezsim destabilizálja [a régiót], miközben veszélyes rakétákat épít, és nem tarthatunk be egy olyan egyezményt, amely védelmet nyújt egy esetleges nukleáris program kiépítéséhez. [Taps] Az iráni alku az Egyesült Államok történetének egyik legrosszabb és legegyoldalúbb egyezsége. Őszintén szólva az alku szégyenbe hozta az Egyesült Államokat, és nem hiszem, hogy ki lett mondva az utolsó szó – nekem elhihetik.”
A Trumpot ismerők ezt nyomban el is hitték, különösen Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök, aki a karzatról egyszemélyes tapsviharban tört ki a fenti idézet közepén – amit a Fehér Ház honlapján a beszéd átirata is híven megörökített, mellőzve persze az egyéni „ováció” természetét.
A közel hétszáz milliárd dollárra emelt hadi költségvetéssel kérkedő amerikai elnök odacsapott még néhány, neki nem tetsző rezsimnek, sokatmondóan megállapítva, hogy a világ „jelentős részei viszályba vesznek, sőt valójában a pokolba tartanak”. Miután Szíriával gyorsan végzett, Afganisztán esetében pedig bejelentette az ottani háború korlátlanná tételét, Trump lecsapott Kubára és megígérte, hogy nem szüntetik meg a szankciókat. Latin-amerikai terveinek középpontjában azonban Venezuela „brutális rezsimjének” megsemmisítése áll, ahol „nem az a probléma, hogy rosszul valósították meg a szocializmust, hanem az, hogy nagyon is hűségesen vezették azt be. [Szórványos taps]” Trump nyilvánvalóan behatóan tanulmányozta az utóbbi időben a szocializmus elméletét.
„Szocializmus”-ellenes kirohanása után az amerikai elnök menten belerohant beszédének legnagyobb ellentmondásába. Számos olyan neves államfő-kollégája lesz majd Pekingtől Phenjanig, Moszkvától Havannáig, Kijevtől Caracasig, Budapesttől Bukarestig vagy éppen Belgrádtól Pristináig, akik még sokáig hivatkozni fognak Trump „szuverenitás-elméletére”: az elnök ugyanis 42 perc alatt 21-szer, vagyis kétpercenként(!) ismételgette a szuverenitás szót, különösen a következő triászba ágyazva:
„Az Egyesült Államok mindig is azok közé a leghatalmasabb erők közé tartozott, amelyek a világ történetében a jóért küzdöttek, a szuverenitás, biztonság és prosperitás legnagyobb védelmezői közé.”
Az ellentmondás abban van, hogy Trump éppen a szuverenitás nevében szólította fel a világ országait Venezuela, Irán és Észak-Korea „elintézésére”. Újonc politikusként ő arra persze nem emlékszik, hogy a szuverenitást mint kifogást éppen a Szovjetunió és Kína használta leggyakrabban a világszervezetben a nyugati beleszólás és beavatkozás elleni harcában. De így, 21-szer elmantrázva nyilván Kim Dzsongunnak és Nicolás Madurónak is jól jön majd.
A fent említett mézesmadzagot is a szuverenitás halmozott hangsúlyozása jelentheti a Trump-beszédet mérvadóként megélő, a demokratizációtól rettegő rezsimek számára. Az egyetlen, szórványosnál nagyobb tapsot ugyanis a következő trumpi „ars politica” érdemelte ki az ENSZ-közgyűlés üléstermében:
„Az Egyesült Államok elnökeként mindig Amerikát fogom az első helyre tenni, mint ahogy önök is, hazájuk vezetőjeként mindig és mindenkor saját országukat fogják, ahogy kell, az első helyre rakni.”
Trump azt is megállapította, hogy „a nemzetállam marad az emberi életkörülmények felemelésének legjobb eszköze” – és rögtön utána hozzátette, hogy Amerikát többé senki nem használhatja ki egyoldalú előnyszerzésre. Ami csak azért érdekes, mert azok, akik Trumppal együtt az általa ismét többszörösen becsmérelt elődpolitikát vádolták Amerika „egyoldalú előnyszerzésével”, azok most láthatják – pontosabban láthatnák, ha lenne szemük – hogy melyik amerikai elnök próbálta valójában a világ barátjává tenni az Egyesült Államokat: Donald Trump-e, aki dörgedelmes belépővel debütált az ENSZ-ben, vagy Barack Obama, aki nyolc évvel ezelőtt alázattal viselt hatalomról beszélt és bátor kollektív fellépést kínált a világ többi részének az igazságosság és a jólét érdekében.
Következő cikk: VaMaDiSz kontra Jogi Kar: A bíróság elfogadta a diákszövetség fellebbezését
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >