2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

A varsói üzenet

„Minthogy Budapest és Washington viszonya soha nem volt ennyire visszás – sőt, magyar részről ennyire ellenséges – a hidegháború vége óta, Orbán a szituációból alighanem levonja a rá oly jellemző sommás következtetéseket, s tovább ront a helyzeten – mindannyiunk helyzetén.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Donald Trump varsói beszéde vagy azt jelzi, az elnök kezdi megérteni, mi is egy amerikai elnök küldetése, vagy pedig azt, hogy ha nem ekként lép fel, akkor nagyon közel kerül végzetéhez. A két lehetőség nem identikus, de legalább elmozdulást jelent mindahhoz képest, amit Trump január 20-a óta produkált, mély válságba juttatva ezzel Amerikát, a Nyugatot és a demokráciát.

A beszéd abból a szempontból is megnyugtató, hogy nem igazolta vissza azt a korábbi – a varsói út előtt szinte mindenki által megfogalmazott – félelmet, hogy az amerikai elnök Kelet-Európa élére kíván állni, Nyugat-Európa ellenében. És azt sem, hogy ezzel még szélesebbre tárja a kaput az oroszok előtt a nyugati behatolásra. Ellenkezőleg, a beszéd legfontosabb eleme éppen a Moszkvával szembeni eddig példátlan fellépés volt, s az amerikai vezető felsorakozása Európa azon politikusai mellé, akik már rég követelik Putyin megfékezését.

Mindez meglehetős értelmezési zavart okozott azok körében, akik eddig szimpátiával figyelték Trump Európa – és főként Merkel-ellenes –, kirohanásait, illetve Putyin-barát provokációit. Az euroszkeptikus brit Nigel Farage például a Twitteren üdvözölte a varsói beszédet, és az ugyancsak oroszbarát cseh elnök, Miloš Zeman is próbálta optimistán felfogni azt. Hogy az elnök végérvényesen merre is mozdul, arra a most zajló G20 csúcs, és az ottani megállapodások adnak majd egyértelmű választ, ráadásul napokon belül.

 Arra a kérdésre, hogy lehetett-e egy efféle fordulatra számítani, nem lehet egyértelmű választ adni. Két dolog azonban világos volt már jó ideje: egyrészt Rex Tillerson külügyminiszter nem váltotta be a hozzá fűzött „trumpi” reményeket. Az oroszbarát-politika megteremtésére irányuló szándékát vagy nem tudta keresztülvinni, vagy nem is voltak efféle céljai, bár sokan jósoltak hasonlókat a kormány felállásakor. Tény azonban, hogy a külügyminiszter és a State Department (külügyminisztérium) ma sem mozdul teljes szinkronban, de az legalább már látszik, hogy akcióik nem is feltétlenül ellentétesek.

 Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a mai amerikai politika meghatározó ereje a Pentagon (védelmi minisztérium) lett, sok minden ott dől el, befolyásolva a külpolitikát is – bár e téren nem annyira Tillerson, mint inkább maga a külügy kap tőlük támogatást. Ezen felül a titkosszolgálatokat is azoknak a céloknak rendelték alá, melyeket a védelmi tárca vezetője, Jim Mattis egyértelműsített, mint prioritásokat. E téren kiemelt téma lett Európa keleti határainak védelme – beleértve Ukrajnát is.

Trump varsói útja messzemenően visszaigazolta a lengyel kormányzati elvárásokat, de csak egyetlen – ugyan nem jelentéktelen – vonatkozásban: a bejelentés, hogy az elnök mekkora jelentőséget tulajdonít az amerikai katonák lengyelországi jelenlétének, a Patriot rakétaelhárító-rendszer telepítésének bejelentése mind-mind olyan visszaigazolás, melyek egybevágnak Varsó eddigi céljaival. Ugyanakkor Jarosław Kaczyński rendszere nem kapott Trumptól semmilyen segítséget, még csak biztatást sem, hogy járja csak a maga útját, Angela Merkellel és Emmanuel Marcronnal szemben.

Az amerikai elnök második európai útjának nagy vesztese a magyar kormány. Bár jelenleg Budapest adja a V4-ek elnökségét, Orbán Viktor ezt nem tudta saját pozíciójának megerősítésére felhasználni. Sőt, az utóbbi hetekben olyannyira felerősített orbáni orosz orientáció szembemegy mindazzal, amit Trump Varsóban stratégiai célként megfogalmazott.

A NATO végre megkapta az amerikai elnöktől azt a támogatást, amit az még a májusi brüsszeli csúcson sem volt hajlandó megadni, elsőként Klaus Johannis román elnökkel való találkozóján tett rá célzást. A szervezet ennek folytán nyilvánvalóan összezár, s arra fog kötelezni mindenkit, hogy ehhez felzárkózzon. Orbán viszont ezt nem teheti, hisz oly mélyen elkötelezett Moszkva felé, hogy e szálak már csak akkor vághatók majd el, ha Orbán és kormánya megbukik. Számtalan jele van annak, hogy NATO-bizalomról Magyarország vonatkozásából már egyáltalán nem lehet beszélni, s a kormányzat mintha még hivalkodna is azzal: úgy tagja a szervezetnek, hogy valójában az orosz célokkal szolidáris.

És akkor ott van még az a minapi bejelentés is – szigorúan Trump látogatása elé időzítve –, hogy 2019-ig megépül az úgynevezett Török Áramlat, amelyen orosz gáz érkezik majd dél-keletről a kontinensre, elsősorban Szerbiába és Magyarországra, azaz az orosz balkáni érdekszférára fókuszálva. A bejelentés időzítése már csak azért is szerencsétlen, hisz tudvalevő volt: a trumpi látogatás egyik fő ígérete lesz, hogy amerikai cseppfolyós gázszállításokkal (LNG) kiváltható leegyen az orosz import, és így csökkenthető a politikai függés is. Ezt – Orbánt leszámítva – gyakorlatilag mindenki üdvözölte. Más kérdés, hogy a Török Áramlatból épp úgy semmi sem lesz, mint a Déli, Kék stb. fantázianevű áramlatokból. Elvileg – hangsúlyozom: elvileg – a török határig még megépülhet a mű, de hogy milyen pénzből építik majd meg számos etnikailag vetélkedő balkáni területen Magyarországig, arról még senki sem beszélt. A pénzen túl a projekt az ésszerűséget is nélkülözi.

Minthogy Budapest és Washington viszonya soha nem volt ennyire visszás – sőt, magyar részről ennyire ellenséges – a hidegháború vége óta, Orbán a szituációból alighanem levonja a rá oly jellemző sommás következtetéseket, s tovább ront a helyzeten – mindannyiunk helyzetén. Ez már kétfrontos küzdelmet jelent, egyik oldalon Európával, a másikon Washingtonnal. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy megnyerhetetlen, sőt végzetes.

 

2017. július 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább