Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egy csodálatos barátság vége
Örülni persze ennek sem lehet, hisz nem az ország és Európa érdeke vagy épp környezetünk megóvásának szándéka volt a végső szempont, csak az érvényesülés jól ismert orbáni vágya és a kudarc soha be nem ismerése. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Tizenegy izgalmas hónap telt el azóta, hogy Orbán Viktor az erdélyi Tusnádfürdőn először fogalmazta meg elismerését az elnökségért akkor épp elszántan kampányoló Donald Trump meghirdetett céljait illetően, s tette nyilvánvalóvá: a maga részéről jobb szeretné Trumpot a Fehér Házban látni, mint Hillary Clintont. Az ominózus mondat ekként hangzott:
„Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sose gondoltam volna, hogy fölmerül majd a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára.”
Igen fontos megállapítás ez, különösen annak fényében, hogy mit művelt az amerikai elnök a NATO-val, illetve a párizsi klímamegállapodás felrúgásával az elmúlt napokban.
Mára a magyar miniszterelnök véleménye is alaposan megváltozott. Míg a demokratikus világ először gúnyosan, majd nagyon kritikusan, sőt aggódva szemlélte Orbán mind leplezetlenebb dörgölődését az új amerikai elnökhöz, most tanácstalansággal szemléli, hogy a magyar miniszterelnök határozott hangon utasítja el Trump környezetvédelemmel kapcsolatos elképzeléseit, különösen azon döntését, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi klímaegyezményből.
Ami azt illeti, akár megkönnyebbüléssel is vehetnénk tudomásul, hogy Orbán ez egyszer végre valamiben a sokunk által helyesnek vélt, felelős álláspont mellett teszi le a garast. Sőt arról sem illene megfeledkezni, hogy – persze mindettől nem függetlenül – a magát környezetvédelmi ügyekre átpozicionáló Áder János is hallatott némi bírálatot.
Csakhogy az eseményeknek van egy egészen más olvasata, ha azokat az elmúlt hónapok fejleményeinek tükrében nézzük. Ugyanis akkor, amikor Orbán Viktor idestova egy éve úgy érezte, hogy eljött az ideje színt vallani, azaz Trump mellett állást foglalni az elnökválasztási kampányban, akkor már bárki ismerhette a republikánus elnökjelölt meghirdetett programját. E programban pedig jó előre bejelentette szándékát: országát amint lehet, kilépteti a párizsi klímamegállapodásból. A Trumppal szembeni, a demokratikus világban egyre erősödő antipátiának ez volt az egyik legfontosabb és talán legmeggyőzőbb érve.
Ugyanis a jövendő elnök elsőként nem azzal állt elő, hogy az Egyesült Államokra nézve „túl igazságtalan” a megkötött egyezmény, hogy Washington túl sokat fizet, míg azok az államok, melyek a szennyező anyagok kibocsátásában élen járnak – Kína, India, Oroszország – gyakorlatilag csak imitálják a technológiai átállást, minthogy az túl sokba kerülne nekik. Ezek az érvek akkor nem, csak sokkal később hangzottak el. Amikor Trump meghirdette kampánytémáit és eljövendő programját, akkor még olyan szlogenekkel állt az amerikai választók elő, hogy szerinte a globális felmelegedés liberális blabla, a párizsi megállapodást pedig már azért sem tudja elfogadni, mert azt az általa olyannyira gyűlölt Barack Obama „erőltette rá” Amerikára.
Amikor Trump ezekkel az érvekkel előállt a kampányban, Orbán Viktornak még semmi baja nem volt az elnökjelölt elképzeléseivel, a környezetvédelmet érintő politikai érveivel.
Mire fel akkor ez a mai határozott kritikai hang, elhatárolódás, felháborodás, ha Trump ma sem mond mást, mint egy évvel ezelőtt? Hisz nem változott semmi.
Azaz, valami mégis… Persze aligha arról van szó, hogy Orbán végre ráébredt, milyen mértékben vállalhatatlan Donald Trump személye, milyen kockázatos, sőt nevetséges az ő oldalán mutatkozni, hanem hogy – minden törleszkedés dacára – épp ő maga lett vállalhatatlan Trump számára. Mindennek intő jelei ugyan nem újkeletűek, de úgy tűnik, a magyar miniszterelnök elég hosszú időn át nem volt hajlandó figyelni rájuk, hinni nekik. Most, brüsszeli találkozásukkor a nyilvánvaló lekezelés, Klaus Johannis román elnök meghívása a Fehér Házba – amiben Orbán már nem reménykedhet –, a CEU elüldözésének kudarca és sorolhatnánk hosszan, végre meggyőzték.
Örülni persze ennek sem lehet, hisz nem az ország és Európa érdeke vagy épp környezetünk megóvásának szándéka volt a végső szempont, csak az érvényesülés jól ismert orbáni vágya és a kudarc soha be nem ismerése.
Következő cikk: A politikai Super Bowl
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >
Trump és Grönland
Hszi kínai elnök láthatólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni amerikai kollégájával. Ennek ellenlépéseként valamit a következő >