2021. március 8. hétfő
Ma János, Zoltán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Újvidéki napló

Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Rajsli Emese (Fórum Kiadó, Litera):

Hazaértem hát. Azon ugyan még dolgozni kell egy csöppet, hogy nevemet hibátlanul írják (most éppen Емесе Рајсли vagyok, és ez még semmi ahhoz képest, ahogy a nővérem járt, ő ugyanis Зсузса), de az elmúlt majd 30 évben harsányan balkánivá hízó város még itt-ott föllelhető régi sarkain ismerősen köszönnek rám az illatok, az ízek, a tárgyak, a föliratok, a régi osztálytársak-szomszédok. Keresni kell azokat a helyeket, ahol az ember jól érezheti magát (a Sodros buja zöldjében, a strand még hideg homokján, a City vagy a Kućerak na Ribarcu teraszán), de az elmúlt évek azt mondatják velem: nincs ez másként más városokban sem.

A Nagy-Budapest méretéhez szokva egyébként azt is szomszédomnak látom, ami egy órára van a házamtól (hiszen Pesten eszembe se jutott volna nem elindulni erre a távolságra), így bármikor engedek a noszogatásnak, és elmegyek egy kiállítására a szabadkai Klein House-ba, hogy aztán ott, mintegy mellékesen, megnézzem a Nagy Józsefnek Miquel Barcelóval megálmodott Paso Dobléját (valami zseniális, szánjon meg már valaki, és küldjön egy linket!), vagy leugrom Belgrádba, hogy az ott sajtós továbbképzésen levő Parászka Borókával végre élőben is találkozzam. Szóval: kitágult a világ. Miközben persze össze is ment: a volt általános iskolámban nincs már magyar osztály, nincs Forum-könyvesbolt a központban, elviselhetetlen zene szól az Atinában (ex-Zagreb, ex-Dornstädter), a Dominó szőröstül-bőröstül eltűnt, és kiszáradt mind a négy nyírfa a telepi házunk udvarán.

Hazajöttem, mondom, de egyelőre csak óvatosan próbálom fölmérni a helyzetet-embereket. Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Amikor viszont a Kreatív Európa program keretében, Belgrádban, több ex-yu könyvpiaci képviselővel veszek részt a Nyelv, politika és egységes könyvpiac témájú kerekasztalon, és ott elmesélem az immár 60 éve közintézményként működő Forum problémáit, többek között azt, mekkora terhet jelent a kiadó szakmai munkájában a jelen törvények szerint fönntartóként a képbe belépő Nemzeti Tanács, akkor Enes Halilović, a Novi Pazar-i Eckermann folyóirat főszerkesztője a déjà vu-től sarkallva majd a nyakamba ugrik örömében...

A Forumban tehát (nem párttagként, nem alkalmazottként:) sorozatot szerkesztek. A tranN(S)akció műfordítássorozatnak már az ötödik kötete készül: Abdulah Sidran, Maja Solar, Laslo Blašković és Svetislav Basara után immár Milovan Danojlićé (ha már fordítássorozat, nem mellékes a fordítók neve sem: Maja Solart Orovec Krisztina, Blaškovićot Glavinić Vékás Éva, Basarát Juhász Attila, Danojlićot Szilágyi Károly fordította, Sidran kisregényét pedig én – a kötettel egyszerre született meg a sorozat ötlete is).

Nem is olyan régen Szilágyi Károly bízta rám, több másik fordításával egyetemben Danojlić levélregényt, és egyrészt nagyon jó maga a fordítás (kevés olyan fordítóval találkozik manapság az ember, aki után szinte nincs is javítanivaló), másrészt a szerző 1986-os kisregénye (amelyben egy Amerikából Szerbiába hazaköltöző idős férfi leveleket ír ottmaradt, szintén a költözést fontolgató barátjának) minden líraisága ellenére, nagyon mai, nagyon eleven szöveg:

„Hogy miért hanyagoltam el, kedves Petrović barátom, az utóbbi időben a levélírást? Az ám, miért is? Ha én erre válaszolni tudnék annak rendje s módja szerint, nagyon sok mindent el kellene mondanom az itteni állapotokról és lélekromboló hatásukról. Ahhoz, hogy az ember leüljön s akár egyetlen mondatot is összehozzon, valamicske önbizalomra és életkedvre van szüksége. A levélírás csak egy bizonyos pontig szórakozás, azon túl komoly, sőt veszélyes játék. Miközben tollunkkal szavakra vadászunk s papírra tűzögetjük őket, a leírt dolgokat is bizonyos céloknak rendeljük alá. Ezúttal, kedves barátom, felülkerekedtek rajtam a dolgok, kisiklottak a kezem közül. Próbálom újra nekidurálni magam, nem megy: elszöknek, bujkálnak előlem a szavak. Mintha itt még a föld is lassabban forogna, mint odaát. Nem tudod, mikor és hogyan, de erőt vesz rajtad valami kéjes zsibbadtság és az álomkór. Végül még élvezed is, mennyire beszűkült az agyad: elfelejted, hova indultál, mit akartál, ne is juttassa eszedbe senki!”

és a negyedik kötettől a belív is illusztrált, mindegyik munkára fiatal vajdasági képzőművészeket kértünk föl. A másik, általam szerkesztett könyv, Terék Anna Halott nők című verseskötetének illusztrátora, Antal László is közéjük tartozik. Ahogy a kötet recenzense, Pressburger Csaba írta: „Az öt ciklusra tagolt kötet verseiből tragikus női sorsok bontakoznak ki. Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.” Örülök, hogy – ha csak rövid időre is, de – beletársulhattam ebbe a médium-létbe: a kötet cippelve, korrigálva, betördelve várja a nyomdát, és a könyvhétre már Pesten is kézbe vehetitek.

 

2017. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán megtapasztalja, milyen az, amikor egyedül van, mint az ujja

Az EPP-ben Orbán mögé a végén már csak Janša és Kurz sorakozott fel, de ezek után >

Tovább

Vajon túléli a nemzet Orbán Viktort?

Bár a magyarok annyi mindent átvészeltek az eltelt évezred során, így háborúkat, elszigeteltséget és idegen megszállást, >

Tovább

Káosz és botrány

A tömeges "oltakozás" azokban az országokban sikeres, ahol teljesen digitalizálták a rendszert, amely így önállóan működik. >

Tovább

Orbán Viktor kifogy a barátokból a legfelső szinten

Hogy jobbnak látta kiléptetni képviselőit a kereszténydemokrata frakcióból, még mielőtt felfüggesztik azok jogait, az arra utal, >

Tovább

Mellékhatások

Ilyen a magyar ember, rátarti, büszke, karakán. Amelyik kocsmából kihajítják, abban ő egy percig se marad >

Tovább

A CDU-CSU mind a 29 képviselője Orbánék ellen szavazott

A mostani szavazásból kitűnik, hogy a magyar kormányfő mellett már csak 6 osztrák néppárti képviselő tartott >

Tovább

Amikor kiteszik Orbán szűrét

Ez azt jelenti, hogy Magyarország jelentős uniós alapoktól esik el, pedig azokra igen-igen nagy szüksége van. >

Tovább

A kasza hamarosan a hetilapokat is elérheti

A Posta bejelentése egy mellékmondatban már tartalmazta a fenyegetést, hogy a kasza hamarosan a hetilapokat is >

Tovább

Orbán tűszúrásai az EU ellen

Brüsszel csak magát okolhatja, hogy ilyen lehetőséget kínál fel a vetélytársaknak. De hogy most Ausztria és >

Tovább

Fidesz-Néppárt Saga mindörökké

Orbán valószínűleg éppen akkor szakít a kereszténydemokratákkal, amikor Merkel is távozik a színről. Hogy a kancellár >

Tovább

Nem akar elmenni Magyarországról Tóth Krisztina – a választásokig

Ő maga pária lett saját hazájában, ömlik felé a mocsok, bárki belerúghat. Pedig alkotóként szüksége van >

Tovább

A különutas magyar vakcinagyakorlat

Az sem egyértelmű e pillanatban, milyen előnyöket élveznek majd azok a magyarok, akiknek lesz ilyen papírjuk, >

Tovább