2017. május 30. kedd
Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

Napi ajánló

Újvidéki napló

Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Rajsli Emese (Fórum Kiadó, Litera):

Hazaértem hát. Azon ugyan még dolgozni kell egy csöppet, hogy nevemet hibátlanul írják (most éppen Емесе Рајсли vagyok, és ez még semmi ahhoz képest, ahogy a nővérem járt, ő ugyanis Зсузса), de az elmúlt majd 30 évben harsányan balkánivá hízó város még itt-ott föllelhető régi sarkain ismerősen köszönnek rám az illatok, az ízek, a tárgyak, a föliratok, a régi osztálytársak-szomszédok. Keresni kell azokat a helyeket, ahol az ember jól érezheti magát (a Sodros buja zöldjében, a strand még hideg homokján, a City vagy a Kućerak na Ribarcu teraszán), de az elmúlt évek azt mondatják velem: nincs ez másként más városokban sem.

A Nagy-Budapest méretéhez szokva egyébként azt is szomszédomnak látom, ami egy órára van a házamtól (hiszen Pesten eszembe se jutott volna nem elindulni erre a távolságra), így bármikor engedek a noszogatásnak, és elmegyek egy kiállítására a szabadkai Klein House-ba, hogy aztán ott, mintegy mellékesen, megnézzem a Nagy Józsefnek Miquel Barcelóval megálmodott Paso Dobléját (valami zseniális, szánjon meg már valaki, és küldjön egy linket!), vagy leugrom Belgrádba, hogy az ott sajtós továbbképzésen levő Parászka Borókával végre élőben is találkozzam. Szóval: kitágult a világ. Miközben persze össze is ment: a volt általános iskolámban nincs már magyar osztály, nincs Forum-könyvesbolt a központban, elviselhetetlen zene szól az Atinában (ex-Zagreb, ex-Dornstädter), a Dominó szőröstül-bőröstül eltűnt, és kiszáradt mind a négy nyírfa a telepi házunk udvarán.

Hazajöttem, mondom, de egyelőre csak óvatosan próbálom fölmérni a helyzetet-embereket. Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Amikor viszont a Kreatív Európa program keretében, Belgrádban, több ex-yu könyvpiaci képviselővel veszek részt a Nyelv, politika és egységes könyvpiac témájú kerekasztalon, és ott elmesélem az immár 60 éve közintézményként működő Forum problémáit, többek között azt, mekkora terhet jelent a kiadó szakmai munkájában a jelen törvények szerint fönntartóként a képbe belépő Nemzeti Tanács, akkor Enes Halilović, a Novi Pazar-i Eckermann folyóirat főszerkesztője a déjà vu-től sarkallva majd a nyakamba ugrik örömében...

A Forumban tehát (nem párttagként, nem alkalmazottként:) sorozatot szerkesztek. A tranN(S)akció műfordítássorozatnak már az ötödik kötete készül: Abdulah Sidran, Maja Solar, Laslo Blašković és Svetislav Basara után immár Milovan Danojlićé (ha már fordítássorozat, nem mellékes a fordítók neve sem: Maja Solart Orovec Krisztina, Blaškovićot Glavinić Vékás Éva, Basarát Juhász Attila, Danojlićot Szilágyi Károly fordította, Sidran kisregényét pedig én – a kötettel egyszerre született meg a sorozat ötlete is).

Nem is olyan régen Szilágyi Károly bízta rám, több másik fordításával egyetemben Danojlić levélregényt, és egyrészt nagyon jó maga a fordítás (kevés olyan fordítóval találkozik manapság az ember, aki után szinte nincs is javítanivaló), másrészt a szerző 1986-os kisregénye (amelyben egy Amerikából Szerbiába hazaköltöző idős férfi leveleket ír ottmaradt, szintén a költözést fontolgató barátjának) minden líraisága ellenére, nagyon mai, nagyon eleven szöveg:

„Hogy miért hanyagoltam el, kedves Petrović barátom, az utóbbi időben a levélírást? Az ám, miért is? Ha én erre válaszolni tudnék annak rendje s módja szerint, nagyon sok mindent el kellene mondanom az itteni állapotokról és lélekromboló hatásukról. Ahhoz, hogy az ember leüljön s akár egyetlen mondatot is összehozzon, valamicske önbizalomra és életkedvre van szüksége. A levélírás csak egy bizonyos pontig szórakozás, azon túl komoly, sőt veszélyes játék. Miközben tollunkkal szavakra vadászunk s papírra tűzögetjük őket, a leírt dolgokat is bizonyos céloknak rendeljük alá. Ezúttal, kedves barátom, felülkerekedtek rajtam a dolgok, kisiklottak a kezem közül. Próbálom újra nekidurálni magam, nem megy: elszöknek, bujkálnak előlem a szavak. Mintha itt még a föld is lassabban forogna, mint odaát. Nem tudod, mikor és hogyan, de erőt vesz rajtad valami kéjes zsibbadtság és az álomkór. Végül még élvezed is, mennyire beszűkült az agyad: elfelejted, hova indultál, mit akartál, ne is juttassa eszedbe senki!”

és a negyedik kötettől a belív is illusztrált, mindegyik munkára fiatal vajdasági képzőművészeket kértünk föl. A másik, általam szerkesztett könyv, Terék Anna Halott nők című verseskötetének illusztrátora, Antal László is közéjük tartozik. Ahogy a kötet recenzense, Pressburger Csaba írta: „Az öt ciklusra tagolt kötet verseiből tragikus női sorsok bontakoznak ki. Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.” Örülök, hogy – ha csak rövid időre is, de – beletársulhattam ebbe a médium-létbe: a kötet cippelve, korrigálva, betördelve várja a nyomdát, és a könyvhétre már Pesten is kézbe vehetitek.

 

2017. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egész életeteket Orbán alatt élitek le, az Unión kívül

Csaknem milliárd forintot kapnak azért, ha minden körzetben egyéni jelöltet állítanak. Ez önmagában kizárja még azt >

Tovább

Szabadkáig vezetik a hódmezővásárhelyi tramtraint

Orbán: a villamos vonalát Szabadkáig kell meghosszabbítani, a szerbekkel meg kell kezdeni a tárgyalásokat. >

Tovább

Teleszülni a Kárpát-medencét

A múlt század 20-as éveiben létezett ehhez hasonló, szülésre buzdító programja Mussolininek, a náci Németországban komoly >

Tovább

Újabb pofon Orbánnak: Washingtoni meghívás Vučićnak

De a magyaroknak nem kell kétségbe esniük. Tuskó Hopkins után szabadon: mindez csak félrevezető manőver, Donald >

Tovább

Orbán sehogy sem tud kiprovokálni Trumptól egy levelet

Trump már szinte minden diktátort fogadott, már a bolíviai elnök is megjárta a Fehér Házat, de >

Tovább

Montenegrói politikai krimi

Az akciót 2016 október 16-ának estéjére tervezték. Csakhogy 12-én Velimirović felnyomta az egész társaságot a montenegrói >

Tovább

Állítsuk meg a muszlim-ellenes őrületet!

Egészen elképesztő muszlim-ellenes uszítás söpör végig a magyar kormánymédia felületein. Most kéne abbahagyni. Bőtös Botond (dotoho.átlátszó): >

Tovább

Moldova: A híres „kalocsai” paprikát Szerbiában veszik, és átcsomagolják

Moldova Györgyöt Orbán Viktor néhány éve „a magyar nemzeti szellem megtestesítőjének” nevezte. Ötvenhatban eleinte fegyverrel harcolt >

Tovább

Építse fel azt a falat, Mr. Trump!

Az nem elég, hogy betiltotta a klímaváltozást, bár kezdetnek jó, de vegyen példát a magyar miniszterelnökről, >

Tovább

Az USA kormánya ismét felszólította a magyart, hogy függesszék fel a lex CEU-t

Nagyon kemény hangú, nagyon határozott közleményt adott ki az USA külügyminisztériuma magyar idő szerint kedd délután. >

Tovább

Az erőszakot készítik elő a piknikkel

A Titanic kapitánya és személyzete is a legerősebb fegyvert vetette be a jégtáblákkal szemben, a kilincsek >

Tovább

Veszélyben a magyar demokrácia

És ha Németország tovább hallgat, mint most is, akkor tettestárssá lesz abban, hogy az EU egyik >

Tovább