Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Újvidéki napló
Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Rajsli Emese (Fórum Kiadó, Litera):
Hazaértem hát. Azon ugyan még dolgozni kell egy csöppet, hogy nevemet hibátlanul írják (most éppen Емесе Рајсли vagyok, és ez még semmi ahhoz képest, ahogy a nővérem járt, ő ugyanis Зсузса), de az elmúlt majd 30 évben harsányan balkánivá hízó város még itt-ott föllelhető régi sarkain ismerősen köszönnek rám az illatok, az ízek, a tárgyak, a föliratok, a régi osztálytársak-szomszédok. Keresni kell azokat a helyeket, ahol az ember jól érezheti magát (a Sodros buja zöldjében, a strand még hideg homokján, a City vagy a Kućerak na Ribarcu teraszán), de az elmúlt évek azt mondatják velem: nincs ez másként más városokban sem.
A Nagy-Budapest méretéhez szokva egyébként azt is szomszédomnak látom, ami egy órára van a házamtól (hiszen Pesten eszembe se jutott volna nem elindulni erre a távolságra), így bármikor engedek a noszogatásnak, és elmegyek egy kiállítására a szabadkai Klein House-ba, hogy aztán ott, mintegy mellékesen, megnézzem a Nagy Józsefnek Miquel Barcelóval megálmodott Paso Dobléját (valami zseniális, szánjon meg már valaki, és küldjön egy linket!), vagy leugrom Belgrádba, hogy az ott sajtós továbbképzésen levő Parászka Borókával végre élőben is találkozzam. Szóval: kitágult a világ. Miközben persze össze is ment: a volt általános iskolámban nincs már magyar osztály, nincs Forum-könyvesbolt a központban, elviselhetetlen zene szól az Atinában (ex-Zagreb, ex-Dornstädter), a Dominó szőröstül-bőröstül eltűnt, és kiszáradt mind a négy nyírfa a telepi házunk udvarán.
Hazajöttem, mondom, de egyelőre csak óvatosan próbálom fölmérni a helyzetet-embereket. Az első családi vacsorán pl. kiderül, a rokonok furcsállják, hogy nem kellett belépnem a VMSZ-be ahhoz, hogy a Forumban dolgozhassak. Azt még inkább furcsállják, hogy én ezt nem furcsállom. Amikor viszont a Kreatív Európa program keretében, Belgrádban, több ex-yu könyvpiaci képviselővel veszek részt a Nyelv, politika és egységes könyvpiac témájú kerekasztalon, és ott elmesélem az immár 60 éve közintézményként működő Forum problémáit, többek között azt, mekkora terhet jelent a kiadó szakmai munkájában a jelen törvények szerint fönntartóként a képbe belépő Nemzeti Tanács, akkor Enes Halilović, a Novi Pazar-i Eckermann folyóirat főszerkesztője a déjà vu-től sarkallva majd a nyakamba ugrik örömében...
A Forumban tehát (nem párttagként, nem alkalmazottként:) sorozatot szerkesztek. A tranN(S)akció műfordítássorozatnak már az ötödik kötete készül: Abdulah Sidran, Maja Solar, Laslo Blašković és Svetislav Basara után immár Milovan Danojlićé (ha már fordítássorozat, nem mellékes a fordítók neve sem: Maja Solart Orovec Krisztina, Blaškovićot Glavinić Vékás Éva, Basarát Juhász Attila, Danojlićot Szilágyi Károly fordította, Sidran kisregényét pedig én – a kötettel egyszerre született meg a sorozat ötlete is).
Nem is olyan régen Szilágyi Károly bízta rám, több másik fordításával egyetemben Danojlić levélregényt, és egyrészt nagyon jó maga a fordítás (kevés olyan fordítóval találkozik manapság az ember, aki után szinte nincs is javítanivaló), másrészt a szerző 1986-os kisregénye (amelyben egy Amerikából Szerbiába hazaköltöző idős férfi leveleket ír ottmaradt, szintén a költözést fontolgató barátjának) minden líraisága ellenére, nagyon mai, nagyon eleven szöveg:
„Hogy miért hanyagoltam el, kedves Petrović barátom, az utóbbi időben a levélírást? Az ám, miért is? Ha én erre válaszolni tudnék annak rendje s módja szerint, nagyon sok mindent el kellene mondanom az itteni állapotokról és lélekromboló hatásukról. Ahhoz, hogy az ember leüljön s akár egyetlen mondatot is összehozzon, valamicske önbizalomra és életkedvre van szüksége. A levélírás csak egy bizonyos pontig szórakozás, azon túl komoly, sőt veszélyes játék. Miközben tollunkkal szavakra vadászunk s papírra tűzögetjük őket, a leírt dolgokat is bizonyos céloknak rendeljük alá. Ezúttal, kedves barátom, felülkerekedtek rajtam a dolgok, kisiklottak a kezem közül. Próbálom újra nekidurálni magam, nem megy: elszöknek, bujkálnak előlem a szavak. Mintha itt még a föld is lassabban forogna, mint odaát. Nem tudod, mikor és hogyan, de erőt vesz rajtad valami kéjes zsibbadtság és az álomkór. Végül még élvezed is, mennyire beszűkült az agyad: elfelejted, hova indultál, mit akartál, ne is juttassa eszedbe senki!”
és a negyedik kötettől a belív is illusztrált, mindegyik munkára fiatal vajdasági képzőművészeket kértünk föl. A másik, általam szerkesztett könyv, Terék Anna Halott nők című verseskötetének illusztrátora, Antal László is közéjük tartozik. Ahogy a kötet recenzense, Pressburger Csaba írta: „Az öt ciklusra tagolt kötet verseiből tragikus női sorsok bontakoznak ki. Ilyen rezignált, kopogó, tiszta mondatok megfogalmazására csak halott nők képesek, a költő itt csak médium lehet.” Örülök, hogy – ha csak rövid időre is, de – beletársulhattam ebbe a médium-létbe: a kötet cippelve, korrigálva, betördelve várja a nyomdát, és a könyvhétre már Pesten is kézbe vehetitek.
Következő cikk: Trump öngyilkos húzása: volt-e értelme meneszteni Comey-t?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >