Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Jobban teljesít!?
A rommagyar pártok összesen több, mint százötezer vokssal kaptak kevesebbet (-18.5%), ezen belül pedig az RMDSz szavazatvesztése elérte a nyolcvanezer szavazatot (-16.2%), és ezzel alatta maradt az öt százalékos határnak. Magyari Nándor László (Systemcritic):
Csak részben meglepő az a fura helyzet, hogy miközben folyik a győzteseknek kijáró pezsgőzés, hiszen a rommagyar pártok mindenike ünnepli magát, az RMDSz előszőr a több, mint 26 éves történetében 5% ALATT TELJESÍTETT. A szövetség az érvényes és hivatalos eredményeknek megfelelően a voksok 3,69%-át szerezte meg a polgármester-jelöltekre leadott szavazatok arányában, 4,66%-ot a helyi tanácsosi listákon, és ami először történt meg, csupán 4,98%-ot ért el a politikai szavazásként értelmezhető megyei tanácsosi listákon. Ez az eredmény nemcsak a pszichológiai határnak számító 5%-os teljesítménynek marad alatta, hanem a törvényben szereplő és az országos választásokon érvényes parlamenti küszöbnek is. Összevetve a jelenlegi szavazatszámokat a négy évvel ezelőtti eredményekkel azt láthatjuk, hogy a rommagyar pártok összesen több, mint százötezer vokssal kaptak kevesebbet (-18.5%), ezen belül pedig az RMDSz szavazatvesztése elérte a nyolcvanezer szavazatot (-16.2%), és ezzel alatta maradt az öt százalékos határnak.
Nem állítható, hogy a mostani eredmények mindenben és különösen nem, hogy hajszálpontosan előrevetítik, vagy modellezik az őszi választások várható eredményeit, ahol mások lesznek a tétek, és minden bizonnyal a politikai helyzet, a parlamenti választások kontextusa is változik még a későőszi időpontig. De minden esetre az eredmények sanyarú kilátásokat engednek vizionálni. Főként abban az összefüggésben, hogy egyik párt sem képes szembenézni a helyzetével, józanul, racionálisan és szakszerűen kielemezni a mostani választások tanulságait, hanem a manipulációt, a mások és saját maguk félrevezetését, becsapását választotta kommunikációs stratégiaként. Az EMNP és az MPP, a két apró szatellitpárt győzelmi indulója stand up comedy műfajába illik, és egy széles mosoly kíséretében ad acta tehető, viszont kétszeresen is elgondolkodtató az RMDSz-vezérkar megtévesztő kommunikációja.
A szövetség, még az előzetes eredmények láttán, azon melegében bejelentette, hogy megőrizte szavazóit és polgármestereinek számát (ami csak többé kevésbé igaz), megfújta a győzelmi induló harsonáit, miközben a metakommunikáció, az elnök testtartása, mimikája és gesztikulációja egészen mást, szorongást és bizonytalanságot mutatott. De fontosabb az akkor elhangzott féligazságoknál – hiszen a szövetség négy év alatt végül mégiscsak elveszítette, minden hatodik szavazóját! –, hogy az értelmezés keretét (frame), a követendő kommunikációs tervsorozatot úgy indította el, hogy ebből világossá vált: nem az országos politika, és nem is a saját szavazók, illetve számuknak apadása a fő probléma számára, hanem a jelentéktelen vetélytársakkal szemben elért „eredmény”. Ennek pedig egyetlen logikus magyarázata van, a szövetség a fősponzornak, patrónusának, azaz a magyar kormánypártoknak akar bizonyítani, a nagyobb támogatás megszerzésének reményében fölmutatni, hogy a rommagyar belharcban „jobban teljesít”, ezért ő érdemes a legnagyobb juttatásra. A rommagyar politikai formációk fokozatosan, de mára egészen világosan háttal fordultak a közösségnek, semmi másra nem használják a megszerzett voksokat, mint a fidesznek – ne áltassuk magunkat, magának Orbán Viktornak – felajánlani azokat, ezzel bizonygatni nemcsak lojalításukat, hanem azt is, hogy ki érdemesebb a nagyobb mértékű rejtett támogatásra. Meglehet, hogy a parlamentbe való bejutásról is kiderül: már nem elsődleges cél, vagy legalábbis elég vigaszágon bejuttatni néhány megélhetési politikust a román törvényhozásba. Mint ahogy nemrég kiderült, hogy a bukaresti kormányba való bejutás sem priorítás, hiszen a magyar miniszterelnök nem honorálja, nem jár érte hokiakadémia a vezér szülőfalujába és rejtett párttámogatás sem.
De megtévesztő és álságos az elnök azon kijelentés is, miszerint: „jó döntés volt az ügyészek által meggyanúsított Antal Árpád és Ráduly Róbert indítása, mert mindketten fölényesen győztek.” És nem azért mert, a klienteláris viszonyok, a valódi, azaz esélyes, ellenjelöltek hiánya, erősebb bágyazottságuk, stb., folytán nem nyertek volna fölényesen, hanem azért, mert az udvarhelyi teljesen csődös polgármester-választástól eltekintve, éppen a két jelölt vesztette a legtöbb szavazatot a négy esztendővel ezelőtti eredményeikhez képest! Ugyanis a szövetség szavazatvesztése nem homogén módon, egyfajta fűnyíró-elvnek megfelelően, azaz mindenhol ugyanazon mértékben következett be, hanem nagyon is szelektíven. A legrosszabb eredményt éppen a székelyföldi városok tanácsosi listái produkálták, illetve polgármesterei követték el. Köztük Antal Árpád, aki a szavazatainak, mintegy 30%-át veszítette el négy év alatt (19.442 voks helyett csak 13.522-t kapott ezúttal), illetve Ráduly Róbert, aki 26%-át vesztette el a szavazóinak (10.404 szavazat helyett csak 7.699-et szerzett ezúttal). Még beszédesebb a nagyon is közepes eredmény, ha elmondjuk, Antal csak a szentgyörgyi szavazói jegyzékekben szereplő választók 24.5%-ának szavazatát nyerte el, míg Ráduly a szeredai választói listán föltűntetetteknek csupán 21.4%-ának voksát szerezte meg. Kommentálni is nehéz, hiszen nyomdafestéket nem tűrő kifejezések tolulnak az ember nyelvére, illetve billentyűzetére, amikor a kampányban a legnyilvánvalóbb nonkombatot mutató, azaz egyáltalán nem kampányoló Ráduly, az alacsony részvételt azzal magyarázza – példátlan cinizmusból, még a habonyista hazudozáson is túltéve – hogy a polgárok, azért maradtak távol a szavazófülkéktől, mert „elégedettek”. Ezt egy olyan megválasztott elöljáró mondja, akit az összes megyeszékhely közül a legkevesebben preferáltak (nincs egyetlen megyeszékhely sem, ahol a megválasztott polgármester jó hétésfélezer szavazattal bírna csupán), és aki – ha már elégedettségről beszél – éppen egy éve lett felfüggesztve megelőző polgármesteri mandátumából. Apropó elégedettség, eszerint a mostanig vezető megbízott alpolgármester eredményeivel lehetnek megelégedve a szeredaiak, akinek jó vezetése alapján most bársonyszékbe ül a nem-kampányoló polgármester? Létezik ettől cinikusabb, rombolóbb, a szavazókra magasan tevő politikai attitűd? Persze, költői a kérdés, hiszen a nagyfőnök éppen örömét fejezte ki Ráduly nagyszerű megvalósításának láttán, magyarán ez pártpolitika, vagy legalábbis bevett/ajánlott kommunikációs panel. Hát itt tartunk az év nyarán és rövid uborkaszezont követően, lassan ráfordulunk a parlamenti választásokra, aztán a vízözön?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >