Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Gyerünk, ragadjuk meg, oszt vigyétek
„Szerintem a rommagyar politikai osztály olyannyira erodálódott, elvesztette hitelét, hogy a szavazói hitelbank becsődölt: nincs több hitel.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
Viszonylag csendes és rendes, ugyanakkor az eseményhez méltóan szomorúra (viszont bekiabálásoktól sem mentes, mostanában bevett szakszóval enyhén elkúrtra) sikeredett az autonómiázás vásárhelyi temetése, az újonnan kreált, de szebb napokat megélt „Székely szabadság napján”. Nem tartozom azon szipákolók közé, akik sűrű zsebkendőcserélgetéssel siratnák el az autonómiázás távozását (a helyszínen az eszentés vezér búcsúzott, ugyanakkor, paradox módon, a távollétével tüntető világi ceremónia-mester éppen az autonómiázásért felelős egykorszocilista szilikati volt, a vallási szertatást pedig a fő autonómiázó ex-püspök celebrálta – ahogy illik), és a rendes föltámadással kapcsolatban is vannak kételyeim. Viszont azt hiszem nem csak elemzői szempontból érdemes és tanulságos dolog reflektálni a történtekre. Mire volt jó, és miért bukott el az autonómiázás eszentés formája is? Amikor húsz év késéssel, n-edik nekifutásból sikerült, egy meglehetősen harsányan agresszív politikai nyomás-gyakorló csoportnak előállni egy székelyföldi autonómia-tervezettel és szimbolikus kellékével, a székely zászlóval, a dolog hitelessége már jócskán lejáratódott. Aztán az RMDSz kényszerült lépésre és bemutatta a Dél-Tirol-i autonómia-statutum székely változatát, végül a kettejük harcában egyfelől a nagy számok bűvöletében (egyszer megérne egy misét föltárni, hogy miért képzelte bárki is, hogy egy kisebbség, többséget játszhat és „erőt mutatva”, a nagy számokban „legyőzheti” a többséget – számomra ez örök talány), másfelől a bizonytalankodásban (a hargitai síoktatók különös státusának követelésével) kapott halálos sebet a jobb sorsra érdemes, viszont szigorúan tartalmatlan autonómiázás, még jó, hogy egészségben, emberéletben nem esett kár. Szép temetése volt az autonómiázás érzelmi töltetének, teátrálisan könnyező közeli hozzátartozókkal, nekrológgal, valamint gyász- és operetthuszárokkal, mondom, ahogy illik. Az autonómiázással együtt sötét sírba szállt az összefogás, és mindenek után a megújulás, az újratervezés kongresszuson meghirdetett jelszava, minden esetre keresztet vethetünk rájuk is, esetleg egy rendkívüli „elnök-nem-választó”, „tisztség-meg-nem-újító” kongresszus jeligéi lesznek, majdanán.
A meghatottság közepette fölösleges is pironkodjanak amiért fölteszem, a legtöbben észre sem vették, hogy a fő rommagyar politikai szervezet Március 15-re elsütötte mester-spotját, az önkormányzati választásokra kidolgozott reklámhadjárat központi jelszavát, úgy mint: „Kiállni. Képviselni. Kiharcolni!” Nincs amit csodálkozni a lózung tartalmatlanságán (mert ahogy Csepeli György, Hobbesra hivatkova megállapítja:”A politikai kommunikáció esetében a semmitmondás a szó szoros értelmében értendő, ugyanis az a hely, ahonnan a politikus beszél, maga a Semmi.”), azon, hogy légüres térben mozog, legfennebb azon mélázhatunk el, hogy csupa olyan dologra utal, melynek kivitelezéséhez éppen nincsenek erőforrásai a szövetségnek, ezért az üzenet hihetősége eleve korlátozott. Érdekessége viszont a három főnévi igenévnek, ahogy itt föl vannak sorolva, hogy a politikai üzenetben nem az áll, hogy a politikusok részéről elhangzó nemes dolgokat – jó eséllyel a mi érdekünkben – maguk szándékoznak véghezvinni, hanem erre másokat szólítanak föl, illetve bíztatnak (ezt „székelyül” úgy szokták kifejezni, hogy „Gyerünk ragadjuk meg, oszt vigyétek”). Ezzel inkább passzív hozzáállást sugallnak az aktív föllépés helyett, és meglátásom szerint, ez jól jelzi a bizonytalanságot, az önbizalom hiányát, és végső soron a szereptévesztést, ami a rommagyar politikai osztályt ma jellemzi.
Ma a kiállásnak különös formája divatos ugyanis, hiszen a szövetségi elnök ódzkodik a leginkább attól, hogy Székelyföldön kiálljon, akár korlátolt létszámú tömeg elé is, a szövetség szövetségese – az MPP elnöke – pedig éppen a napokban kapta meg a maga fütty- és bekiabálás adagját, hogy kedvét szegjék a további kiállástól. Szóval a korrupcióval megvádolt/elítélt bajtársak mellett való kiállás a trendi. Mégpedig a(z) – egyébként a média közvetítésével, azaz teljességgel passzív, hiszen szintén csak jelszavakra korlátozódó – válogatatlan és félszájjal kimondott, stb., föllépés. Bevett jelszava a:„Veled vagyunk XY” (az ügyészségen, bíróságon, szökésben, vagy a börtöncellában, ha kell), és ennél aztán semmivel sem több. Azután nehéz lenne szociológiai vagy akár tapasztalati alapon körülhatárolni azt, hogy a mai rommagyar politikai mezőnyben ki, kit és mit képvisel (képviselve vagyunk-e egyáltalán? – kérdezik a legtöbben), hiszen immár négy (a politikai porondon már-már legfontosabb napirend kijelölő szerepben föllépő SZNT-vel, no meg a félig-meddig beolvadt MPP-vel, mondjuk három és fél) politikai formáció verseng a szavazók lelkéért, de rációját, józan eszét, senki sem szólítja meg. Tucadszorra mérik meg, hogy a szavazók többsége szociális, gazdasági és infrsatrukturális kérdésekben vár programot és előrelépést, ezért – ahogy már lenni szokott – az elnök az első adódó alkalommal a kisebbségi sérelmi politizálást tekinti prioritásnak. Kell ezért még mérni bármit is? És végül, de nem utolsó sorban a kiharcolás körül van a legnagyobb probléma, t.i. ebben az államban, ha nem is extratámogatást, de legalábbis méltányosat, kormánypozícióból lehet, szívós kijárással, alkudozással, politikai zsarolással elérni. Erről pedig önként (?) mondott le a szövetség nemrégiben, és azóta tűzoltás folyik, a meglevő javak kényszerű és kínkeserves megvédésének kísérlete. Figyelembe véve a magyarországi politika számunkra kedvezőtlen alakulását, a magyar külpolitika rossz irányát és hitelvesztését az euróatlanti mezőnyben, valamint az itthoni mai, és a választásokat követően előrelátható helyzetben, a kiharcolás esélyei, eufemisztikusan szólva, erősen közelítenek a nullához.
A legnagyobb gond mégsem a jelszó tartalmával van, hanem azzal, hogy nem képes lelkesíteni/mozgósítani, semleges, és nem tud az érzelmekre sem apellálni. És főként az a körülmény, hogy megingott az emberek meggyőződése/bizalma, és ekkor már egy új regiszterben gyűlnek, immár a rossz pontok, és az akár racionális, akár érzelemre alapozó érvek. A politika művészetének értelme ugyanis, hogy pontosan észleljék meddig gyűlnek a racionális és ugyanakkor érzelmileg beágyazott érvek egy pozitív regiszterbe, mondjuk úgy választói hitel bankszámlára, vagy meddig hajlandók a szavazók jószándékot megelőlegezni, és mikortól fordul át a regiszter negatívba. Szerintem a rommagyar politikai osztály olyannyira erodálódott, elvesztette hitelét, hogy a szavazói hitelbank becsődölt: nincs több hitel.
Miután évhosszat szitokszóként emlegetik, áldozzunk egy napot a liberális eszméknek: Jöjj el, Szabadság! Méltó és bensőséges Ünnepet!
Következő cikk: Merkel kihúzta a szőnyeget Orbán alól
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >