2019. január 19. szombat
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

Napi ajánló

Próféta kft.

„Kocsmai verekedésbe és internetes vitába senki sem szeret belekeveredni, nehogy kapjon egy offline vagy online sallert.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):

Egy napsütötte szombat reggelen arra lettem figyelmes, hogy próféta lett belőlem. Vagy ellenpróféta. Részletkérdés: a fejem vagy a helyén marad, vagy sem, a lényeg úgysem én vagyok.

A történet nagyon szabályszerűen, hétköznapian indult. Szombat reggel elindult egy pontosan programozott digitális lincselés ellenem: megjelent egy Facebook posztban a portrém (a berlini Literarisches Colloquium felvétele – senki nem kért engedélyt a publikálására), és mellette egy elhívó szöveg, amelyben az állt többek között, hogy hungarofób, „magyarellenes” vagyok és olyan erőszakhullámot „szeretnék” Magyarországon, mint amilyen a Kölni erőszakhullám. Nincs forrásmegjelölés, hivatkozás, csak a súlyos vádak. Pillanatok alatt (sokadszorra) közellenség lettem, a pre-háborús félelmek közepette, amikor azt se tudni, mikor, honnan tör ránk a baj. Az emberek ilyenkor rendkívül hálásak, ha végre egy igazi felelőst, egy igazi ellenséget mutatnak nekik arccal-névvel. Most én lettem az, nem lehet mindig mindenért Angela Merkellel elvitetni a balhét, mennyivel hasznosabb, ha valakit a szomszédban, elérhető közelségben lehet szidalmazni. Vele még esély is van a leszámolásra, elég párezerszer leírni róla, hogy ellenség, nem közülünk való, hogy selejtes, csúnya, nem kár érte. Az ilyent még az anyja is elátkozza. Tömegek hiszik el szemrebbenés nélkül, hogy az új közellenség nélkül jobb lehet az amúgy reményvesztett világ.

Tudtam, hogy mi következik ilyenkor, félévente átélem magam is ezt a hadjáratot: nyilvánosságban dolgozom, hangom, arcom közpréda, könnyű célba venni. Ha épp nem rám vadásznak a rettegő vadászok, akkor találnak maguknak más célpontot. Hegymászót, aki nem az elvárt trikolórt tartja magasba útra indulás előtt. Civil önkéntest, aki fenntartja a jogot magának arról, hogy döntsön, milyen állampolgársága van, vagy nincs. Püspököt, aki emberibben és körültekintőbben fogalmaz az embertelen átlagnál. Ha minden kötél szakad, bármikor lehet nyilvánosan felnégyelni egy politikust, mert róluk bárki, bármikor elterjesztheti nálunk, hogy korrupt gazember. Ezt hívják errefelé civil öntudatnak.

Megindulnak a fenyegető üzenetek magánlevélben, és nyilvánosan. Jön a megszégyenítés. Szakmai kompetenciák kétségbe vonása. Rokonságra kiterjedő zaklatás. Trágárság. Összeesküvés-elméletek. (Önkéntes hegymászó püspököknek hosszú az árnya). Körülbelül egy hét a nagy ostrom, aztán ritkulnak a posztok, a kommentek. Végül elhal a történet, néhány digitális morzsa, itt-ott esetlegesen felbukkanó link marad utána. Aki ilyenkor megtanul visszavonulni, csendben kivárni, míg elmúlik az internet népének haragja, lerázni magáról a sértéseket, mint kutya a vizet, az nagyjából ott folytathatja, ahol abbahagyta.

Meg kell ugyan tanulnia néhány dolgot. Például azt, hogy a barátainak és ismerőseinek többsége képtelen kezelni a helyzetet. Mindenkit zavarnak az erőszakos üzenetek, sokan átlátnak a hazugságokon. A közösségi szolidaritásnak és védelemnek nincs még kultúrája.

Kocsmai verekedésbe és internetes vitába senki sem szeret belekeveredni, nehogy kapjon egy offline vagy online sallert.

Van, aki magánüzenetben szolidarizál, van, aki úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Esetleg biztosít, hogy mindennek semmi jelentősége. Szép számmal szorongatják titokban az áldozat kezét, kacsintanak össze, és suttogják: „tarts ki”. Azzal mindenki tisztában van, hogy ma bármi bárkivel elkövethető. Az egymás előtti megszégyenítés, a kollektív leszámolás, az egymásra kényszerített cenzúra biztos rendszere olajozottan működik. Sokkal hatékonyabban, mint a Securitate. Nem fedett titkosügynökök kínlódnak titokban felszerelt poloskákkal. Ma Facebook-posztokon, saját kezűleg jelent mindenki, aki éri, és akinek erre gusztusa van.

Egyre összeszokottabbak a komment kommandók, egyre primitívebb és virulensebb a propaganda. Meglepetést mégsem a lincselés erőszakossága keltett, hanem a következményei.

A támadás óráiban megugrott a szakmai blogom, a Facebook oldalam olvasóinak, nézőinek száma. Aztán egyre több levelet kaptam, amelyben újsütetű olvasóim (csodaszarvasos, árpád-sávos Facebook avatárokkal, fedőképekkel, íjakkal, bicskákkal és motorokkal pózolva) írásokat kérnek tőlem. Arról faggatnak, mi a véleményem az iszlámról, a nemzeti sorsról, Orbán Viktorról, Angela Merkelről, a szkítákról, a szittyákról, a Szíriuszról és úgy általában az univerzumról. Nem azért, mert egyetértenek velem. Hanem azért, hogy ne értsenek egyet. Mondjak valamit, amiért úgy istenigazán fel tudnak háborodni, amiért végleg le lehet velem számolni, nem csak néhány poszt, meg komment erejéig. Mondjak valamit, amivel szembe lehet fordulni. Ami több, mint egy megbuherált uszító fénykép néhány rossz helyesírással összedobált sorral. Mondjak valamit, legyen már valami ebben a nagy nihilben.

Ha már egy igazi tartós próféta nem bukkan fel, legyen legalább egy hamis prófétájuk, akinek meg lehet rángatni a kampós orrát, a szakállát. Reménykedő figurák leveleznek. Én pedig nem tudom számukra prezentálni az összecsukható, eldobható világmagyarázatot. Nincsenek kész válaszaim az előre gyártott cáfolatokra. Vélekedéseim megingathatóak, feltételezéseim óvatosak. Egy két lábon járó, tíz ujjal vakon gépelő kétely vagyok. Bármilyen kifizetődő is lenne ez a prófétaság, vagy ellenprófétaság, nem tudok számla ellenében fröccsöntött világmagyarázattal szolgálni.

Mára a lincselés enyhül, az olvasók száma viszont exponenciálisan nő. Az online militantizmus egyre ötlettelenebbül gyártja a mindig ugyanolyan propagandát, képtelen kiszolgálni a híveit hosszútávon tartalommal. A magukra maradók, a többet akarók előbb utóbb az ellenségre fanyalodnak. Micsoda apokalipszis.

2016. február 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Aachenben újragondolt Európa

„A dokumentum szemmel láthatóan meghaladja az eddig keletkezett uniós szerződéseket, s ez nem csak abból a >

Tovább

FAZ: „Lengyel-magyar-olasz-tengely”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Orbán Viktor sajtótájékoztatást egyetlen téma hatotta át: az európai politikában mutatkozó >

Tovább

A populizmus rakétájának három fokozata

A Le Monde volt főszerkesztője úgy gondolja, hogy egyáltalán nem lesz egyszerű életre hívni a populista >

Tovább

FAZ: Kapóra jött a rabszolgatörvény

Megoldásként Márki-Zay azt gondolja, hogy olyasmit kellene csinálni, mint egykor a lengyel Szolidaritás. Vagyis nem csupán >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: a Vučić-Orbán lelki társak ellen tüntetnek

Sok hasonlóságot lát a magyar és szerb utcai tiltakozások között a lap kommentárja, így legfőbbképpen azt, >

Tovább

Egy csaló ország Európa közepén

Egyes hírszerzési források szerint napjainkban Magyarország a legfőbb csatorna, amelyen keresztül a Kreml igyekszik befolyásolni a >

Tovább

NYT: Az Orbán-rendszer fasiszta vagy nem

Márpedig az fasizmus, ahol az etnikai hovatartozás és a mitikus múlt iránt tanúsított hűség felülírja az >

Tovább

Bajszos szar és O1G

Undorító árulás volna, ha a szakszervezetek hagynák, hogy a fiatalok nyeljék a könnygázt, míg ők az >

Tovább

DW: A lakosság többsége Orbán ellen fordult

Hatalomellenes sztrájkok 2010 óta nem voltak Magyarországon. Az is újdonság, hogy magas rangú egyházi méltóságok szolidárisak >

Tovább

A túlóra törvénnyel Orbán melléfogott

Ha a magyar vezető nem enged, az EPP-nek ki kell zárnia a Fideszt még az EP-választások >

Tovább

A Balkán gyarmatosítása

Orbán egyik legfőbb célja, hogy a migránsellenes politika céljaira egyesítse az erőket az EP-választások előtt. A >

Tovább

Magyarország mint kanári

Egyre több a bizonyíték, hogy a magyar kormány demokráciaellenes és illiberális, ám a Trump-adminisztráció mégis néma >

Tovább